Az izraeliek ötöde még ma is mentális nehézségekkel küzd az október 7-i támadás miatt
A lakosság egy részénél krónikussá válik a lelki megterhelés.
Az izraeliek mintegy 20 százaléka az október 7-i terrortámadás után három évvel is nehézségekkel küzd a mentális egészségét érintő problémák miatt – derül ki az Országos Mentális Egészségi Barométer vasárnap közzétett tanulmányából.
A folyamatosan fenntartott kutatási program (amelyet a Clalit egészségbiztosító kutatóintézete, az American Jewish Joint Distribution Committee és a jeruzsálemi Myers–JDC–Brookdale Intézet támogatja), reprezentatív mintán alapul. Az adatokat 2026 májusáig frissítették. Eszerint a lakosság többségének mentális állapota fokozatosan javul, ugyanakkor jelentős számuk továbbra is komoly pszichés nehézségekkel él. A mindennapi tevékenységek elvégzése, a társas kapcsolatok fenntartása és az érzelmi egyensúly megőrzése sokak számára még mindig problémát jelent.
„Az eredmények azt mutatják, hogy miközben folyamatosan nő azok aránya, akik mentális egészségügyi ellátást vesznek igénybe, a lelki megterhelés a lakosság jelentős részénél krónikussá válik, és súlyos működési nehézségekkel jár együtt” – írta Ran Balicer professzor, a Clalit egészségbiztosító főigazgató-helyettese és innovációs részlegének vezetője.
A kutatás szerint az izraeli lakosságot (a nemzetközi összehasonlítások alapján) rendkívüli mértékben érte jelentős traumatikus hatás.
A válaszadók hozzávetőleg 15 százaléka sorolta magát a személyes érintettség legmagasabb kategóriájába.
Ez azt jelenti, hogy vagy jelen volt a 2023. október 7-i eseményeknél, vagy személyesen ismert valakit, aki a támadásban vagy az azt követő harcokban megsebesült, illetve életét vesztette.
A kutatók szerint ez a kitettségi arány a világ más országainak nagyobb traumatikus eseményeivel összehasonlítva is kiemelkedő és példa nélküli. Összehasonlításképpen, a 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli terrortámadások után az amerikai lakosság hozzávetőleg 4 százaléka számított közvetlenül érintettnek.
Ran Balicer szerint az adatok ismét rámutatnak arra, mennyire rendkívüli volt 2023. október 7. a társadalom traumatikus kitettségének szempontjából. A közvetlenül érintettek mellett ugyanis sokan közvetett módon, a megrázó videókon, médiatartalmakon keresztül is szembesültek az eseményekkel. Ez hozzájárul annak megértéséhez, hogy miért ilyen intenzív a társadalmi trauma, és miért érezhetők még évekkel később is a következményei.
A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a lelki megterhelés és a mindennapi működés zavarának veszélye nem kizárólag azokat érinti, akik személyesen átélték a támadásokat vagy azok következményeit. A kutatók szoros és statisztikailag jelentős összefüggést találtak a felkavaró médiatartalmak, videók megtekintése és a poszttraumás stressz, a szorongás, a depresszió tüneteinek megjelenése között.
A tanulmány nem bizonyítja, hogy a felkavaró képek és videók megtekintése önmagában, közvetlenül okozza ezeket a tüneteket. Azonban a nyilvánvaló összefüggés megerősíti azt az ajánlást, hogy az emberek lehetőség szerint kerüljék a megrázó felvételek szükségtelen megtekintését.
A kutatás szerint azoknál is nagyobb a pszichés nehézségek és a mindennapi működés zavarának kockázata, akik úgy érzik, hogy nem kapnak elegendő támogatást a családjuktól vagy a közösségüktől.
A legsúlyosabb helyzetet a 18 és 35 év közötti nők körében mérték: 32 százalékuk számolt be a mindennapi működés jelentős romlásáról. Ez jóval meghaladja a teljes vizsgált népességben mért, körülbelül 20 százalékos arányt.
A 35 év alatti nők körülbelül egyharmadánál a szorongás, a depresszió vagy a poszttraumás stressz tünetei elérték a klinikailag jelentősnek tekintett szintet. Ez az arány az idősebb nők és a férfiak körében alacsonyabb volt.
A kutatás a mindennapi működés öt különböző területét vizsgálta: az otthoni feladatok ellátását, a munkahelyi vagy iskolai teljesítményt, az egyedül vagy társaságban végzett szabadidős tevékenységeket, valamint a közeli emberi kapcsolatok fenntartását.
A válaszokból az derült ki, hogy sokan továbbra is eljárnak dolgozni, és elvégzik a háztartással kapcsolatos feladataikat. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a mindennapi életük minden területe visszatért a korábbi kerékvágásba. Különösen a társas kapcsolatok fenntartása és az új kapcsolatok kialakítása okoz nehézséget. A megkérdezettek 50 százaléka jelezte, hogy a szabadidős tevékenységeit hátrányosan érintették a történtek.
A leküzdést segítő tényezők közül a válaszadók fele a családtagoktól és barátoktól kapott támogatást emelte ki. Körülbelül 40 százalékuk a hobbikat, a sportot és a megszokott napi rutin fenntartását nevezte meg olyan tényezőként, amely segít átvészelni a nehézségeket. A vizsgálat jelentős növekedést mutatott ki a szorongás, a depresszió és a poszttraumás stressz tüneteiben; a lakosság hozzávetőleg egyharmadánál legalább egy tünetcsoport elérte a klinikailag jelentősnek tekintett szintet.
Azok közül, akiknél korábban jelentős poszttraumás stresszt állapítottak meg, több mint 60 százalék továbbra is számottevő tünetekről számolt be. Ez arra utal, hogy az érintettek jelentős csoportja hosszú idővel a traumatikus események után is tartós lelki szenvedést él át.
A kutatás szerint a lakosság körülbelül egyharmada érezte úgy, hogy mentális egészségügyi kezelésre lenne szüksége, azonban mindössze fele annyian fordultak szakemberhez és vettek igénybe kezelést.
Azok közül, akik nem kértek segítséget, 23 százalék azt mondta, hogy saját maga szeretne megbirkózni a problémáival, további 17 százalék pedig nem érdeklődött az egészségügyi rendszer által kínált mentális egészségügyi ellátás iránt.
A kutatás a társas támogatás szerepét is vizsgálta. A válaszadók 66 százaléka úgy ítélte meg, hogy magas szintű támogatást kap a családjától. A közösségüktől érkező támogatást viszont csak 39 százalékuk értékelte magas szintűnek. Ezzel szemben a megkérdezettek 31 százaléka arról számolt be, hogy sem a családjától, sem a közösségétől nem kap jelentős támogatást.
A kutatók azt állapították meg, hogy a támogatottság erősebb érzése nagyobb lelki ellenálló képességgel és a súlyos pszichés megterhelés ritkább előfordulásával jár együtt. Ez arra utal, hogy a társas kapcsolatok nem csupán a mindennapi élet kényelmi vagy érzelmi elemei, hanem a társadalmi traumák feldolgozásának fontos tényezői is.
Hadar Samuel, a Myers–JDC–Brookdale Intézet egészségpolitikai kutatócsoportjának szakértője szerint a kutatási eredmények azt mutatják, hogy a problémamegoldás nem épülhet kizárólag a mentális egészségügyi ellátórendszerre. A család, a közösség és a társas kapcsolatok egyaránt a lelki ellenálló képesség alapvető infrastruktúrájához tartoznak. Az egészségügyi szolgáltatások bővítése mellett ezért ezeknek a kapcsolati hálóknak a megerősítése is fontos szerepet játszhat abban, hogy a társadalom feldolgozza a terrortámadás és a háború lelki következményeit.
