Az első regény a világon, amit az Európai Unióról írtak

Írta: R. Kiss Kornélia/mno - Rovat: Hírek - lapszemle

Robert Menasse regénye, A főváros (Die Hauptstadt) kapta októberben a német nyelvterület legnagyobb irodalmi elismerését, a Német Könyvdíjat. A Magyarországon is ismert szerző az egyik legelismertebb osztrák író és esszéista.

 

 

A főváros című kötete pedig az első olyan regény a világon, ami az Európai Unióról szól, helyszínei Brüsszel hivatalai, éttermei és szállodái. A főhősök mindennapjai nagyrészt a bürokráciával való küszködéssel telnek. A különböző kulturális háttér miatti nehézségek, az óriási, átláthatatlan gépezet ábrázolása valószínűleg hiteles, ahogy a brüsszeli hivatali élettel járó magány és otthontalanság megjelenítése is.

A legtöbben saját hasznukat keresik a gépezetben, sem az egyének, sem a nemzetek nem tudnak közös érdekekben gondolkodni, hiányzik ugyanis a morális összetartó erő. Ennek a látszatát próbálja megteremteni a regénybeli Európai Bizottság, amikor saját fennállásának kerek évfordulóján úgy dönt, megpróbálja kipofozni egy kicsit a testület renoméját, és rendez egy nagyszabású jubileumi programot. Akárcsak a bizottság fiktív elnökének kedvenc könyvében, Robert Musil monumentális regényében, A tulajdonságok nélküli emberben, amelyben az osztrák császár uralkodásának hetvenedik évfordulója megünnepléséhez keresnek egy odaillő eszmét.

Kissé vészjósló párhuzamként többször is előkerül a regény a regényben. Musil könyve az első világháború kitörése előtti évben játszódik, vagyis akkor, amikor már nem sok van hátra addig, amikor egy korszaknak végképp leáldozik. Hosszas gondolkodás után a többnyire jelentéktelennek tartott Oktatási és Kulturális Főigazgatóság egy ambiciózus hivatalnoka kitalálja, hogy Auschwitz túlélőit kellene felléptetni az ünnepségen. Az Európai Unió közös alapja e szerint az a gondolat lenne, hogy ne történhessen meg többet olyan emberiesség elleni bűn, mint amilyen a zsidók kiirtása volt. El is kezdenek őrölni a bürokrácia malmai, de hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az eszme „elcsúszik” a különböző országok eltérő véleményén és érdekein. Amíg a hivatalnokok a rendszer morális igazolásán fáradoznak – de elsősorban a saját karrierjüket igyekeznek egyengetni –, addig magában a rendszer működésében nemigen lehet felfedezni ezt az erkölcsi alapot. A karrierizmus, a szolidaritás hiánya nem minden; a regény másik szála egy krimibe illő nyomozás, ahol a titkosszolgálatok próbálják eltussolni az esetet.

 

A teljes cikk itt olvaható.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]