Az Élet Menete Alapítvány átadta a Kézdy György-díjakat

Balla Margit, Gündert Anna (Anikó) és Flór Péter részesült Az Élet Menete Alapítvány évente odaítélt Kézdy György-díjában. Az ünnepélyes díjátadót tegnap tartották a Mazsihisz-BZSH Síp utcai székházában, ahol beszédet mondott dr. Frölich Róbert országos főrabbi; dr. Grósz Andor, a Mazsihisz, s egyben az alapítvány elnöke; valamint Anger Zsolt színész-rendező. Az est házigazdája Agárdi-Nyárai Andrea, az alapítvány ügyvezetője volt.

Az április 16-i Holokauszt-emléknap kapcsán az akkor frissen megalakult Az Élet Menete Alapítvány 2003-ban rendezte meg Budapesten első ízben „az élet menetét” több ezer fő részvételével, majd a későbbi években több tízezerre nőtt azoknak a száma, akik minden évben ebben a formában emlékeztek a vészkorszak áldozataira, és hívták fel a figyelmet a mindenkori kirekesztés, gyűlöletbeszéd és idegengyűlölet elleni harc fontosságára. Az alapítvány létrehozásában oroszlánrésze volt két színművésznek, Kézdy Györgynek (1936-2013) és Székhelyi Józsefnek (1946-2018).

A Kézdy Györgyről elnevezett díjat 2014-ben adták át először. Ebben az elismerésben azok részesülnek, akik – Az Élet Menete Alapítvány küldetésével összhangban – emberségükkel, felelősségvállalásukkal és munkásságukkal példát mutatnak az egész társadalomnak.

A Síp utcai Mazsihisz-BZSH székház Goldmark-termében tegnap ünnepélyes keretek között rendezték meg a Kézdy György-díjak átadását. A ceremónián a díjazottakat Kézdy György unokája, Kézdy Klementina, valamint Székhelyi József fia, dr. Székhelyi Márton laudálta. A rendezvényen a Lauder Javne zeneiskola művészei működtek közre: Weinek Liza (ének) és Incze Zsóka (zongora).

Ünnepi beszédet mondott dr. Frölich Róbert országos főrabbi; dr. Grósz Andor, a Mazsihisz, s egyben az alapítvány elnöke; valamint Anger Zsolt színész-rendező. Részt vett a rendezvényen Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökségért Közalapítvány (Mazsök) elnöke, Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, a Mazsihisz alelnöke és Fináli Péter, a Mazsihisz vezetőségi tagja is.

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi köszöntő beszédét a mostani zsidó ünnepekre fűzte fel zájin ádáról purimig, mondván: mivel az alapítvány egyik legfőbb célja az emlékezet megőrzése, ennél most nincs is aktuálisabb az ünnepeink szempontjából, hiszen most az emlékezés körül forog a zsidó élet. Zájin ádárkor Mózesre, purimkor pedig Eszterre és Mordechájra emlékezünk, akik a perzsa birodalom zsidókat halálra szánó hatalmasságaival vették fel a harcot. Márpedig a hétvége iráni fejleményei – bizonyos tekintetben aktualizálva – kapcsolatba hozhatók az Eszter könyvében leírtakkal, vagyis Hámán hajdani „eliminálása” az ajatollah és a holokauszt-tagadó volt iráni elnök „eliminálásával”…

Dr. Frölich Róbert a beszédét azzal zárta:
– Nekünk, akik az életkorunk révén rendelkezünk némi tapasztalattal és konzisztens gondolkodással, az emlékezet átörökítése révén át kell adnunk minél több tudást minél több fiatalnak, hogy a következő generációk elkerülhessék a jövőbeni „Hámánokat”.

Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz, s egyben Az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnöke beszédében kiemelkedő személyiségeknek nevezte a díjazottakat, s különleges alkalomnak a mostani díjátadót, hiszen nemcsak azokat ünnepeljük most, akik kiérdemelték a Kézdy György-díjat, hanem fejet hajunk annak névadója, a színművész, a humanista, a társadalomért felelősséget érző ember előtt is.

– Kézdy György egész életével a humanizmus, a bátorság, és az igazság melletti kiállás eszményét testesítette meg, és  Székhelyi Józseffel együtt példát mutatott abból, hogy vannak, akik fényt gyújtanak a történelem legsötétebb óráiban is – hangsúlyozta dr. Grósz Andor.

Hozzáfűzte: a Kézdy György nevét viselő díj azokat ismeri el, akik ma, a XXI. század kihívásai között is képesek kiállni az emberi méltóságért, a párbeszédért, az emlékezésért; akik nem engedik, hogy a történelem tragédiái elhalványuljanak, és akik tudják: a múlt megértése nélkül nincs felelős jövő.

Művésztársként Anger Zsolt színész-rendező méltatta Kézdy György alakját, úgy a kivételesen szívélyes magánembert, mind a nagyszerű színművészt. Felidézte: „a színpadon találkoztunk először, egy olyan darabban, amit szívből utáltunk mind a ketten az első próbától az utolsóig, de játszani nagyon szerettük. Először tartottam tőle, az elképzeléseimet bizonyára az a sok cinikus, intrikus szerep torzította, amiben láthattuk őt, de ezek a félelmek az első pillanatban elpárologtak”.

A teljes cikk a laudációkkal a Mazsihisz.hu oldalán.