Amerikai katonai szakértő: Izrael nem követ el népirtást Gázában
John Spencer amerikai katonai szakértő és volt katona válaszol egy szélsőbaloldali izraeli történész New York Timesban megjelent vádjaira.
John Spencer (forrás: X)
Az Izraelt népirtással vádoló „szakértők” kritikájára válaszolt John Spencer, a Modern War Institute tanszékvezetője, aki 25 évet töltött az amerikai hadseregben.
Írását a neokohn foglalja össze.
Nincs miről beszélni
A szakértő szerint először fontos tisztázni, hogy a népirtás egy jogi definíció. E szerint egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének szándéka szükséges ahhoz, hogy valakit népirtással lehessen vádolni.
Tényekre alapozva
Az amerikai szakértő október 7. óta négyszer járt Gázában. Interjút készített Izrael miniszterelnökével, védelmi miniszterével, az IDF vezérkari főnökével, a déli parancsnokság vezetőivel és tucatnyi fronton harcoló parancsnokkal és katonával.
Áttekintette a parancsokat, megfigyelte a célkijelölési folyamatokat, és látta, hogyan vállalnak a katonák valódi kockázatot a civil lakosság megóvása érdekében.
Szerinte semmi, amit láttott vagy tanulmányozott, nem hasonlít népirtásra.
Omer Bartow cikke a New York Times-ban
Micsoda kijelentések
Spencer cáfolja Omer Bartov, népirtáskutató a The New York Times-ban megjelent állításait, miszerint Izrael vezetőinek kijelentései bizonyítják a népirtási szándékot.
Omer Bartov szerint Benjamin Netanjahu miniszterelnök október 7-i kijelentése, miszerint a Hamász „hatalmas árat fog fizetni”, erre utal. Spencer szerint azonban ez nem egy népirtásra való felhívás. Ez az, amit bármely nemzeti vezető mondana a történelem legnagyobb terrortámadása után. Bartov hivatkozik Netanjahu más kijelentéseire is, miszerint a Hamászt meg kell semmisíteni, és hogy a civilek hagyják el a harci övezeteket. Ezek sem utalnak egy nép elpusztítására irányuló szándékra.
Ezek a professzionális hadseregek megszokott gyakorlatai, amikor egy ellenség civilek közé rejtőzik.
Bartov „füstölgő fegyverként” említi Netanjahu „emlékezz Amalekre” kijelentését. Ez azonban a zsidó történelemből és hagyományból vett idézet. Bevésték Izrael holokauszt-emlékművébe, a Jad Vasembe, és szerepel a hágai holokauszt-emlékművön is. Mindkét helyen figyelmeztetésként szolgál a fenyegetések elleni éberségre, nem pedig népirtásra való buzdításként.
Bartov felemlegeti Gallant védelmi miniszter azon kijelentését is, mely szerint a Hamász harcosai „emberállatok”. Spencer szerint azonban ez sem háborús bűncselekmény. Október 7-e után, amikor civileket mészároltak le, megerőszakoltak és elraboltak, sokan érthetőnek, sőt jogosnak érezhetik az ilyen érzelmi reakciót.
„Mivel nem talál népirtó szándékot azoknál, akik valóban irányítják a háborút, Bartov szélsőjobboldali politikusokhoz, például Bezalel Szmotricshoz és Nissim Vaturihoz fordul. Ezek az emberek nem vezényelnek csapatokat, nem adnak ki parancsokat, és nem alakítják a harctéri döntéseket.” – írja Spencer.
„A katonai parancsok a Hamasz megsemmisítésére, a túszok kiszabadítására és a civilek lehetőség szerinti védelmére összpontosítanak. A politikusok retorikája jogi szempontból irreleváns.”
Így viselkedik egy népirtó?
Elemzésében Spencer felhívja a figyelmet arra, hogy Izrael rendkívüli lépéseket tesz a civil áldozatok csökkentése érdekében. SMS-ekkel, telefonhívásokkal, röplapokkal figyelmeztet a támadások előtt.
Biztonsági folyosókat nyit, és felfüggeszti a műveleteket, hogy a civilek elhagyhassák a harctereket.
Az épületekben lévő civil mozgásokat is nyomon követi. Vannak olyan műveletek, amelyeket késleltettek vagy töröltek, mert gyermekeket észleltek a közelben. Izraeli katonák tűz alá kerülnek, de mégis parancsot kaptak arra, hogy ne viszonozzák a tüzet, nehogy civilek sérüljenek meg.
