Áldozatok előnyben
Az elmúlt években nagy botrányt okozott, amikor magukat feketének állító professzorokról kiderült, hogy valójában fehérek. A fekete irodalomprofesszor szerint az esetek arra utalnak, hogy talán nem is olyan nagy a rasszizmus, mint sokan mondják.
Rachel Dolezal (Kép: Wikipedia)
Elvégre a magukat feketének kiadó fehér pozőrök hasznot akarnak húzni az identitáshamisításból – írja a témában összefoglalót közlő a metazin.hu.
„Ha a rasszizmus valóban mindent átható lenne, mint ahogyan azt a woke ideológia állítja, akkor Rachel Dolezal fehérbőrű, sima hajú nőként élne, és bőre csak nyáron barnulna be, de Jessica Krug is csupán egyike lenne a sok fehér nőnek, akik hétvégenként salsa-klubba járnak, és támogatják a feketéket. És ha így lenne, akkor egyiküket sem ismernénk” – olvassuk John McWhorter irodalomprofesszor tollából a Persuasion magazinban.
Az elmúlt években számos botrány robbant ki a kulturális eltulajdonlás esetei kapcsán. Ezeknek egy különleges, ha úgy tetszik, minősített esete, amikor a többséghez tartozó egyén a történelmi sérelmeket elszenvedett kisebbség tagjának adja ki magát. A magát afroamerikai nőként azonosító, ám valójában fehér családból származó Rachel Dolezal körüli botrányról a Metazin is beszámolt. Legalább ekkora visszhangot keltett Jessica Krug történészprofesszor esete. Krug két évtizeden át feketének hazudta magát, és számos olyan tudományos munkát publikált, amelyekben állítólagos személyes tapasztalatát is felhasználta.
Mit mond el Amerikáról és a rasszizmusról az, hogy a társadalom elitjéhez tartozó értelmiség egyes fehér tagjai feketének adják ki magukat? – kérdezi McWhorter. A jelenség mindenekelőtt azt sugallja, hogy a feketékkel szembeni előítéletek korántsem akkorák, mint a woke nézetek hívei állítják – véli a szerző. McWhorter nem vitatja, hogy a feketékkel szembeni történelmi igazságtalanságoknak máig ható következményei vannak. A statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy a feketék vagyoni helyzete, iskolázottsága és várható élettartama elmarad a fehérekétől. McWhorter mindazonáltal úgy véli, hogy a mindenhol előítéletességet és rasszimust orrontó megközelítés eltúlzott. A saját bőrén tapasztalta, hogy előfordul ugyan a feketékkel szembeni előítéletes viselkedés, ám ezek az esetek korántsem olyan gyakoriak, mint sokan állítják, ráadásul sokszor nem a faji előítéletekkel, hanem a szegénységgel magyarázhatók.
