A demokrácia és a diktatúra paradoxona
Algériában jó tíz hónapja zajlik a tiltakozás a hadsereg erejével fenntartott korrupt rezsim ellen, és mit sem csillapodott a decemberi elnökválasztás eredménye láttán. A helyzet emlékeztet a 2011-es egyiptomi eseményekre, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy az algériai katonai elit nem enged a nyomásnak.
„Csak az a remény marad, hogy a hadseregben megindul valamilyen fejlődés, mint annak idején Portugáliában. Csakhogy a hadsereg viszonyai kívülről átláthatatlanok” – írja vezércikkében a Le Monde az elnökválasztás harmadnapján.
A választást a leadott szavazatok 58 százalékával a 74 éves Abdelmadzsid Tebbún nyerte, miután az elmúlt másfél évben nyilvánosan kritizálta a korrupciót, és ennek megfelelően elvesztette miniszterelnöki posztját. Közben az összes szövetséges kormányzó pártok, köztük az egykori felszabadító front, az FLN vezetői korrupció vádjával nagyjából valamennyien előzetes letartóztatásba kerültek, úgyhogy Tebbún, jóllehet tagja az FLN Központi Bizottságának, függetlenként indult. A választásra jogosultak nem egészen 40 százaléka adta le szavazatát, a rendszer ellenfelei ugyanis távolmaradásra szólítottak fel. A jelöltek valamennyien a rezsim emberei voltak. A február óta folyó tömegtiltakozás nem alkot pártot, s csupán egyetlen jelölt állította be magát a Hakiri (a Mozgalom) képviselőjének: ő mérsékelt iszlamistának számít, és 8 százaléknál is kevesebb szavazatot kapott.
Algériában egyetlenegyszer tartottak többé-kevésbé szabad választásokat, 1991-ben, s akkor az első fordulóban elsöprő fölénybe került az Iszlám Megmentési Front. A demokrácia paradoxonának nevezett helyzet állt elő: a többség a demokrácia ellenfeleit juttatta volna hatalomra – ha a hadsereg közbe nem lép. Betiltotta az iszlamista mozgalmat, üldözni kezdte vezetőit és aktivistáit, majd nyolc éven át véres polgárháborút vívott a felfegyverzett iszlamistákkal. A mérleg legalább kétszázezer halott. Tizenkét évvel a polgárháború vége után a tüntető tömeg megakadályozta, hogy az öreg és magatehetetlen beteg Buteflika elnök ötödjére is államfővé választtassa magát, de tovább nem jutott, és nem is véletlenül, mivel nem is léteznek demokratikus pártok, amelyek behálóznák az országot és egy közös alkotmányos rendszer keretében tisztességes versenyre kelnének egymással.
Címkék:Algéria, Demokrácia, iszlámisták, választások