Kéziratos naplókat keresek…

Írta: Kunt Gergely - Rovat: Hírek - lapszemle

tudományos kutatásomhoz, amelynek célja, hogy a huszadik századot, különösen annak első felét egy új perspektívából mutassa be.
Amennyiben kéziratos naplóról tudomásuk van, avagy saját tulajdonukban van ilyen napló, kérem, hogy segítsék kutatásomat és értesítsenek a következő elérhetőségek valamelyikén: a 30/ 824-52-14-es telefonszámon vagy a [email protected] email címen.

Öt éve foglalkozom történészként azzal, hogy a közgyűjtemények falain kívül rekedt magántulajdonban lévő naplókat kutatok fel s ezekre alapozva mutatom be a huszadikszázadot. Úgy gondolom, hogy a levéltárakba, múzeumokba sajnálatos módon számos életút nyoma és emléke nem kerül be, így az esélye is elvész annak, hogy ezek fennmaradjanak. Ezek a gyűjtemények többnyire a mindenkori hivatalos kánon által, vagy az utókor szemében (változó szempontrendszerek alapján) „értékesnek” talált életutak nyomait őrzik. Ezen a rostán azonban számos életút hullik ki örökre. Ha ezeknek a megőrzésére most az utolsó előtti pillanatban nem teszünk kísérletet menthetetlenül elvésznek. A jövő iránti felelősségünk is, hogy az életutak emlékét őrző forrásoknak megteremtsük a lehetőséget arra, hogy majd egykoron azokra támaszkodva a huszadik század bemutatására és megértésére támaszkodhassanak. Azt, hogy a múlt egykori szereplői miként látták és értelmezték az eseményeket leginkább torzításmentesen és őszintén a naplókon keresztül vizsgálható. A napló a közhiedelemmel ellentétben elsősorban nem különféle titkok lelőhelye, hanem a történész szemszögéből nézve egy rendkívül gazdag kútfő, forrásanyag a múlt megismerésére. Segítségükkel az vizsgálható, hogy a huszadik század „kis embere” miként élte meg a napló által felölelt korszakot. Mit látott, mit gondolt, hogyan élte túl az egyes nagy történelmi eseményeket. A naplók arra adnak lehetőséget, hogy a „nem híres emberek” is bekerüljenek a történészek látókörébe, és saját hangjukon szólaljanak meg. Összegyűjtésük és megőrzésük nélkül azonban a naplók jórészt megsemmisülnek, mivel az utódok sokszor nem látnak azokban többet felesleges papírfüzeteknél, lomnál. Ezért is rendkívül fontos a megmentésük és a feldolgozásuk. Hiszen az egész ország múltjának jobb megismeréséhez is hozzájárulnak!
Nemcsak a könyveknek, hanem a naplóknak is megvan a maguk sorsa.

JuditA képen látható leány F. Judit, kamaszkorában írt naplót a harmincas évek kezdetétől a világháború végégig. Idős korában családja nem volt, eltartási szerződést kötött így halálát követően a lakása értékesítésre került. Az élete végig őrzött kincseit, kamaszéveinek emléket állító feljegyzéseit, s az abba rejtett fotóit a földre hányták kidobásra szánva. Az egyik szomszédnak keltették fel az érdeklődését a lomok között a fotók, majd meglátta alatta a naplófüzeteket. Szerencsére megmentette azokat. Később értesített, rám bízva azokat, kérve hogy a szerző emlékét és a naplóját őrizzem meg. Egy kiváló történeti forrást menekült meg. Így néhány év múlva megjelenő kötetnek lesz Judit az egyik szereplője, amely kamasznaplók tükrében mutatja be a két világháború közötti időszakot az 1956-os forradalom leveréséig.
Nem mindegyik napló ilyen szerencsés bizonyára minden évben számos kerül kidobásra, amelyekben a leszármazók vagy idegenek egyaránt értéktelen kacatot látnak. Így források és szerzőik már örökre elvesztek. Viszonylagos biztonságban csak csupán azok a naplók vannak, amelyeket a tulajdonosaik kincsként őriznek, azonban ezek többnyire mivel csak szűk nyilvánosság ismeri azokat, nem járulnak hozzá a múlt megismeréséhez.

Segítségüket ezúton is köszönöm.
Kunt Gergely
történész, egyetemi tanársegéd

[popup][/popup]