Köszönjük, Emese!
Igazán díszes társaság gyűlt össze, hogy megvédje a hegyvidéki turult a XII. kerületben. Bár a történet vett már néhány fordulatot, az alaphelyzet mégiscsak az, hogy a szobrot sutyiban, engedély nélkül emelték, és úgy rémlik, a bíróság hozott is valami döntést arról, hogy el kell bontani. De pillanatnyilag nem annyira az ügy jogi része az érdekes, hanem a politikai.
Ritka, mondhatni, kivételes alkalom, hogy a mérsékeltnek tartott jobboldal és a szélsőjobb ilyen szép egyetértésben lép a nagyérdemű elé, kart karba öltve, összefogva nemzetileg.
Eleve pikáns, hogy a Fideszből vétetett KDNP helyi csoportja a Jobbikkal közösen szervez szobormentő demonstrációt. A Magyar Gárda megalakulása óta a Jobbik – mint elhagyott szerető – sértődötten várja, hogy a parlamenti jobboldal ismét a politikai lét legitim szereplőjének tekintse. Most, hogy a KDNP jóvoltából lehetőséghez jutottak, a jobbikosok rögtön vérszemet kaptak, és kinyitották a kaput a többi szalonképtelen szervezet előtt is. A turuldemonstrációhoz így a “Kossuth tériek” mellett más botrányhősök is csatlakoztak, például a Toroczkai-féle vármegyések meg a Magyar Önvédelmi Mozgalom. Ennek vezetője nyíltan bratyizik a hungarista-nácikkal, és csak akkor nem zsidózik, ha fagyit nyalogat. Ezúttal “hazafiakat” és “szurkolói csoportokat” mozgósított a “cionista rombolás” elleni küzdelemre. Na, ebből Tomcat se maradhatott ki, csapatot verbuvált a “cionista barbárok” megfutamítására.
Kérdés, hogy a cionizmusnak mi a csuda köze lehet a turulos hajcihőhöz, de a kerületi német kisebbségi önkormányzat elnöke – aki szintén csatlakozott a tüntetőkhöz – nem bíbelődött a válaszszal. A szélsőséges nézetek tőle távol állnak, mondta, pusztán esztétikai okokból támogatja a szobor fennmaradását…
A baloldalon közben némelyek elfeledkeztek arról, hogy a miniszterelnök őszre hirdette meg a nagy antifasiszta dzsemborit, és amíg el nem jő a kijelölt dátum, illetlenség öntevékenyen mozgolódni. Az MSZP ifjúsági szervezete előbb bejelentett egy ellentüntetést, majd sietve közölte, hogy szó sem lehet ilyesmiről. És amikor azt gondolhattuk volna, hogy már nincs mit fokozni, a turulvédők táborában feltűnt Turi-Kovács Béla, a Fidesz parlamenti képviselője, a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke is. Két eset lehetséges: vagy pontosan tudta, mibe csöppen, vagy annyira tájékozatlan, hogy sejtelme se volt. Egyik változat kínosabb, mint a másik. Turi-Kovács álnaiv közleményben próbált elhatárolódni a “gyűlöletkeltés minden formájától”, de ez a kísérlet nem halványítja el a tényt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt politikusa végső soron kész rasszistákkal, szélsőjobbos ámokfutókkal is szövetkezni. Helyzetét csak súlyosbítja Morvai Krisztina, aki levelében nem győzött hálálkodni, remélve, hogy ez (mármint az együttműködés) “nem egy egyszeri, kivételes lépés, hanem egy új időszak kezdete”.
Nincs más hátra, meg kell várnunk, amíg Orbán Viktor előugrik valamelyik bokorból, hogy kiosszon néhány pofont, és hazazavarja az egész bandát, mint Horthy a nyilasokat. Lehet, persze, hogy ez még nem időszerű. Talán majd később, ha visszajött a nyaralásból. Igaz, mifelénk újabban inkább a nyilasok osztogatják a pofonokat.