Kitette Alföldi rendezését a Müpa
Mégsem a Művészetek Palotájában, hanem a Nemzeti Színházban mutatják be a második bécsi döntés, majd a revíziót követő hét év magyar történelmének fájdalmait feldolgozó Závada-művet, a Magyar ünnepet. A darabot Alföldi Róbert rendezte. A változtatást a Müpa technikai okokkal indokolta. A Népszabadság informátoraira hivatkozva azt írta, a román nemzeti ünnep nemzeti színházas botránya miatt és az Észak-Erdély 1940-es visszacsatolását középpontba állító darab kényes volta miatt döntött így a Müpa.
A Magyar ünnep a Nemzeti Színház Tízparancsolat-pályázatára született, amelyen Závada Pál a harmadik parancsolatot – “Az Úr napját szenteld meg!” – választotta – idézte fel a színmű keletkezésének körülményeit a teátrum főigazgatója.
Mint a Nemzeti Színház ajánlójában Závada Pál írja, régóta foglalkoztatta a pihenő- és ünnepnapok betartásának parancsa, hogy lehet-e, kell-e engedelmeskedni mindig a naptárnak, a szokásoknak, és ünnepelni, bármi történjék is.
A Magyar ünnep a második bécsi döntést követő erdélyi bevonulás idején kezdődik: “miközben nagyon boldogok vagyunk, hogy visszakapjuk Észak-Erdélyt, és újra hozzánk tartoznak az addig elnyomott magyarok, ezzel egy időben nagy kérdés, hogy itthon, az anyaországban mit csinálunk más kisebbségekkel. Tehát mi hogyan ünnepelünk” – szólt a dráma történetéről Alföldi Róbert.
Mint emlékeztetett: 1940 augusztusát sokak örömmámorban élték meg, másoknak azonban rémálmot jelentett. Ez a kettősség sajnos napjainkból is ismerős lehet – fűzte hozzá.
A rendező hangsúlyozta: Európában és a világban csak azok a nemzetek tudnak előre lépni, amelyek szembenéznek a múltjukkal, és kibeszélik a társadalmat gyötrő fájdalmakat, sérelmeket. “Mennyit akarunk még erre várni, hány évtizedet szeretnénk elpocsékolni arra, hogy úgy csinálunk, mintha nem lett volna történelem, mintha nem fájnának dolgok, mintha nem lennének bűneink és hibáink?” – tette fel a kérdést.
A Magyar ünnep egy sváb, zsidó és félzsidó magyarokból álló társaság sorsát követi nyomon hét esztendőn keresztül. “Nem is tudom, hogy volt-e a magyar történelemnek ennyire bonyolult hét éve, ami kezdődik a második bécsi döntéssel, folytatódik a harmadik zsidótörvénnyel, közben az eufóriával, majd a holokauszttal, a második világháborúval, a felszabadulással, és végződik az ismerjük, hogy sikerült új társadalmi és világrenddel” – beszélt a színpadon felidézett korszakról a rendező.
Mint hozzáfűzte: az 1940 és 1947 közötti magyar történelmet a darab szövegébe beépülő rengeteg eredeti dokumentum – újságcikkek, szónoklatok, törvényrészletek – is segítenek megeleveníteni.
A szereplők által elmondottakra az antik mintákat felidéző kar reflektál, amely azonban néha tevékenyen beavatkozik a történetbe is. “Sokat lehet rajta nevetni – bár a vége felé egyre kevesebbet -, hiszen itt azért a legviharosabb körülmények között is éltek az emberek, és voltak szerelmek, humorok, gyerekek, problémák és hétköznapok” – emlékeztetett Alföldi Róbert.
A Nemzeti Színház főigazgatója hozzátette, egyelőre nem látható, hogy az előadás sorsát miben fogja befolyásolni a román nemzeti ünnep alkalmából tervezett november 30-i Bartók-Balanescu-koncert körül kirobbant polémia, de azt vélhetően össze fogják kötni a bemutatóval. Mint hangsúlyozta, a darabot természetesen nem a román nemzeti ünnephez időzítették.
A Závada-színmű szerepeit Nagy Mari, Söptei Andrea, Znamenák István, Földi Ádám, Szatory Dávid, Szabó Kimmel Tamás, Gáspár Kata és Mátyássy Bence játsszák; a munkaszolgálatos divatáruboltos alakjának maga a szerző kölcsönzi a hangját.
Közreműködik a Bagázs éneklő vegyeskar és az Óbudai Danubia Zenekar kamaraegyüttese, Silló István vezényletével. Az előadás díszletét Menczel Róbert, a jelmezt Füzér Anni tervezte.
