Boldogabb új évet!

Írta: Hírszerz? / Papp László Tamás - Rovat: Hírek - lapszemle

A demokratikus jobboldal felnevelte és dédelgette azokat a szalonképtelen figurákat, akik most látványosan a fejére nőttek. Nem tett különbséget antiszemitizmussal, rasszizmussal joggal és jogtalanul, okkal és ok nélkül vádoltak között. A demokratikus baloldal pedig nem volt képes belátni: attól, hogy egy problémát általánosító, uszító hangon tálalnak, az még nagyon is létezik.
 

 

Hát a 2009-es év ugyanolyan szarul fejeződik be, ahogy kezdődött. Főként, hogy immár a románok is leelőznek bennünket államháztartási reformigyekezetben. Hogy a szlovén és a szlovák gazdaságpolitika előttünk jár, az pedig nem idén derült ki. Lassan megérjük, hogy a szerbek is beintenek nekünk. Ennyit a magyar kultúrfölényről.

Nacionalistáink buták, képtelenek eljutni odáig: manapság a háborúkat nem fegyverrel, hanem gazdasági ütőerővel vívják. S az győz, aki nagyobb mennyiségű tőkét képes bevonzani. Nincs “magyar út”, ahogy a globális piacoktól független nemzeti tőkésosztály sem. Mondjuk, a Tátrai Tigrist lealázni csak a nemzetközi tőkével szövetségben lehet, annak ellenében kizárt. De azért – mielőtt elkezdenénk sírva vigadni – csináljunk évleltárt.

Már az idei év legelején saját saját libabőrös irhánkon tapasztalhattuk az orosz-ukrán gázcsata révén, hogy a civilizációk háborúja nagyon is létező fogalom. Így Gázában sem zsidó és palesztin államiság csapott össze, hanem két értékrend. A nyugati individualizmus a keleti fundamentalista kollektivizmussal. (Ezt laikus hitetlenként azon antiszemita keresztények figyelmébe is ajánljuk, akik momentán a zsidóölés szünetében keresztényeket mészároló iszlám vallási totalitarizmus hasznos idiótái.) A svájci minaret-referendum ürügyén kirobban vitában – melyhez e sorok írója szintén hozzátette a magáét – ez végre nyilvánvaló lett.

                                                                                  *

Mi történt eközben idehaza? Távozott a színpadról ama ember, aki először Kádár (és Medgyessy) paternalista vívmányainak fenntarthatóságáról, majd reformokról hazudozott. Hogy aztán ne csináljon semmit, briliáns lavírozásnak feltüntetve a vízesés felé sodródó tehetetlenséget. Leléphetett volna 2006 őszén, átadva helyét olyannak, aki nem kompromittálta magát hamis populista, kádárista lózungokkal. Vagy 2008 tavaszán, amikorra kiderült: a reformkurzus illúziója és látszata is szertefoszlott, nincs hozzá politikai akarat, vezetői bátorság, morális fedezet.

Nem, ő várt még tétlenül egy évet, aminek köszönhetően az ország csőd szélére sodródott. Ekkor ült Bajnai a csődgondnoki bársonyszékbe, ahol négy hét alatt többet tett, mint elődje négy év alatt. Megszüntette azon torz újraelosztási kinövéseket, amelyeket bevezetni sem lett volna szabad. Ugyanakkor a gigantikus (és hosszú távon finanszírozhatatlan) egészség-és nyugdíjbiztosítási rendszerek felülvizsgálatára már kísérlet sem történt.

De voltak ennél lesújtóbb tények is. Magyarországot a korrupciómaffia polipjának nyálkás csápjai fojtogatják. Bajnai tisztítócsomagja ezen jottányit sem változtat. A kormánypárti elit nyugodtan csináltathat magénak egy pólót, rajta a felirattal: Korrupt vagyok, nem fasiszta! Az igazság viszont az, hogy antifasizmusban ugyanúgy leszerepelt a szoclib garnitúra, mint az üvegzseb és reformkurzus terepén.

A mögöttünk hagyott évben a nemzeti fundamentalista terrorizmus új dimenzióba lépett. Azt szinte megszoktuk ebben a ciklusban, hogy az utcai csőcselék tör-zúz, dönt-borít, összeveri, aki nem tetszik neki, romhalmazzá változtat középületet, utcát, stadiont, öntevékeny terrorbrigádok embereket fenyegetnek, Molotov-koktélmixer bajnokságot rendeznek, házak falába durrogtatnak légfegyverrel és vadászsöréttel. A rendőrség pedig mindezt jobbára tehetetlenül nézi.

“Erkölcsi gátlásunk ne legyen. Ezek gyilkosaink, és mérgeiket ki kell iktatnunk a szervezetünkből” – igazította el a reménybeli könyvzúzó osztagokat Pozsonyi Ádám, Orbán Viktor kedvelt hetilapja, a Magyar Demokrata koszorús glosszaírója. Valóban, az utóbbi időszakban kitenyészett bizonyos emberfajta, amelyhez képest a Magyar Fórum-jegyzeteit békésen írogató, híveit kulturáltan, fegyelmezett gyűlésekre invitáló Csurka István régi vágású úriembernek tűnik. Ők nem elégszenek meg azzal, hogy a véleményszabadság lehetőségével élve szabadon gyűlölhetik a demokráciát, a másságot, a kisebbségeket. El is szeretnének pusztítani mindent, ami nem fér bigottan szűk világlátásukba.

Idén a faji utópia egyes követői nemcsak gyújtogattak, de öltek is. Többek közt nőt és gyereket. A terrorevolúció szörnyű fejlődési ívénél is borzalmasabb volt, ahogyan ezt a közhatalom lereagálta. Ha az ember megkísérel ebből valami képet összerakni, az rendkívül ijesztőre sikeredik. Valami szürreális lidércnyomás ez. A legális, fegyelmezetten masírozó nemzeti fundamentalista/etnikai populista, rasszista szélsőjobbot próbálta az államhatalom kriminalizálni (Gárda-betiltás), az utcai csőcselék viszont szabadjára volt engedve (MTV-ostromtól egészen Budaházyék idei letartóztatásáig).

A bejegyzetten/bejelentve, vértelenül szervezkedő vérjobb ellen büntetőjogilag felléptek, miközben az illegális fasiszta terror parttalan következménynélküliséggel zajlott. Mi volt ez? Tudatos impotencia, vagy csak rájátszottak a spontán impotenciára? Hogy cinikus játéknak bizonyult, az tény.

                                                                                  *

Nyáron a Jobbik betört a demokratikus szalonba, köszönhetően a balliberális értelmiség (és az őáltala kontrollált média) öngyilkos vakságának. A demokratikus jobboldal felnevelte és dédelgette azokat a szalonképtelen figurákat, akik most látványosan a fejére nőttek. Rájuk hagyta a dolgokat, ahelyett, hogy időben rájuk szólt volna. Nem tett különbséget antiszemitizmussal, rasszizmussal joggal és jogtalanul, okkal és ok nélkül vádoltak között. A demokratikus baloldal pedig nem volt képes belátni: attól, hogy egy problémát szalonképtelen, általánosító, uszító hangon tálalnak, maga a probléma még nagyon is létezik.

Tehát nem az a megoldás, hogy a problémát letagadjuk. Hanem az, hogy normális, européer hangnemben kibeszéljük. A Jobbik, a Gárda, nem gyógyszer, de nem is betegség. Hanem egy iszonyú problémahalmaz tünete. Melynek építőkockái a gettóbűnözés, a segélyanomáliák, az iskolai erőszak, stb. E sorok írója a teljes évet annak szentelte, hogy termékeny, konstruktív vitát provokáljon ki ez ügyben. Többnyire reménytelenül. Elborult agyú cigányozás és politikailag korrekt dogmák ismételgetése voltak a típusválaszok.

Ugyanígy falra hányt borsó ama diskurzusnyitás, hogy a szalonképtelen nézeteket nem rendőri úton, hanem politikai és civil terápiával kell semlegesíteni. Jogilag ugyanis egy liberális demokráciában csak ordas tettek üldözhetők, ordas eszmék nem. Így aztán Sajóbábonyban kiderült, hogy a jobb-és baloldali fasisztakezelési taktika egyaránt csődöt mondott. Szépen nézünk tehát ki. Ráadásul egyik oldalon sincs épkézláb koncepció arra, mit kezdjünk a Jobbikkal.

2009-ben – a válság, illetve a terrorjárvány után – az új influenza is begyűrűzött hozzánk. A védekezést jó szokásunkhoz híven, magyarosan csináltuk. Abban az MSZP-nek természetesen igaza van, hogy a Fidesz bizonyos körei (és médiaholdudvaruk) hangulatot és/vagy pánikot keltettek az oltás ürügyén. Viszont ehhez a kormányzat szállította a muníciót. Hiszen legfőbb gyúanyagnak a vakcinagyártó lenyomozhatatlan pedigréje bizonyult.

Plusz a tájékoztatási deficit, melyet elemzőként a cikkíró is bőrén érzett. Szóval egyik fél sem vethet semmit a másik szemére. Főleg olyan államvezetés nem, melynél erős a gyanú, hogy titkosszolgálatát a politika kesztyűbábjává tette.

                                                                                  *

Külpolitikával indítottunk, fejezzük is be azzal. Mi egyéb történt a nagyvilágban azon kívül, hogy Sólyom Lászlót kitiltották Szlovákiából, Barack Obama pedig Nobel-békedíjat kapott, csak épp ő se tudja, miért? Például – hogy tovább fokozzam a szilveszteri hangulatot – Putyin fegyverkezési programot indít. Hogy miért? Az amerikai rakétapajzs miatt. Speciel én sohasem értettem, mi a baja Moszkvának egy védekező-elhárító rendszerrel, ami csak támadás esetén kerülhet bevetésre.

Amennyiben viszont – miként azt Putyin nem győzi hangsúlyozni – az oroszok lemondtak a jogsértő fegyveres agresszióról, ugyan mi jelentősége van annak, hogy egy defenzív, elhárító hadászati mechanizmus telepítésre kerül a határaik körül? Na, most Vlagyimir elmagyarázta: “amerikai partnereink rakétaelhárító rendszert építenek ki, miközben mi ezt nem tesszük. A rakétaelhárító rendszer és a támadó fegyverek szorosan összefüggnek egymással. Ha nem fejlesztjük a rakétaelhárító rendszert, ellenfelünk, miután kiépít egy ilyen ernyőt maga fölé, teljes biztonságban érezheti magát, és azt teheti, amit akar. Vagyis megbomlik az egyensúly, azonnal megnő az agresszivitás mind a reálpolitikában, mind a gazdaságban.”

Tetszik érteni? Ez olyan logika, mintha a betörések oka a riasztókészülékek fejlődése, nem pedig a bűnözők léte volna. Hozzáértők kihüvelyezhetik a beszédből: Vlagyimir zokon veszi, hogy a pajzs kiépülése után kisebb hatásfokkal tudná kóstolgatni Európát. Ami felháborító, de tényleg.

Szintén nagy öröm, hogy megvolt a klímacsúcs. Bölcsészként jómagam aligha fogok igazságot tenni Gaia-hívők és klímaszkeptikusok viszonylatában. Kinek van igaza, eldönti majd a tudomány. Csak annyit jegyeznék meg halkan: ha zöld hívek és piacpárti kétkedők összegyűlnek valahol, többnyire nem az utóbbiak soraiból kerülnek ki azok, akik ugyanazt csinálják, mint az MTV-székházat ostromló huligánok. Vagyis: randalíroznak, borogatnak, dobálnak és gyújtogatnak.

Miért teszik? Csak. Mert nem meggyőzni, hanem terrorizálással félelemben tartani akarják vitapartnereiket, így gyakorolva nyomást rájuk. Meg talán azért is, mert vélt igazságuk nem olyan erős, hogy kiállja a realitás próbáját. Nem védeni akarják a polgári civilizációt, hanem elpusztítani, mint azt egy ideológusuk veretes magyar nyelven szavakba öntötte. Így az, hogy a Védegylet honlapján Dániát rendőrállamnak nevezik, ugyanoly röhejes paranoia, mint amikor hazai vérjobbos zombik mondják ugyanezt a magyar államra.

Rendőrállam, ha nem engedem, hogy emberalatti lények rám gyújtsák a nagyvárost? Az esetleges/lehetséges rendőri atrocitás viszont nem rendőrállam, bocs. Ismerjük már azokat a népboldogítókat, akikhez Koppenhágában is volt szerencsénk. Ők azok, akik átvezetnek a zebrán, ha kell, ha nem, akik lenyomják a torkodon az üdvösség csodapiruláját, ha belepusztulsz, akkor is. Szerintem egy hiteles zöld ernyőszervezetnek, mielőtt rendőrállamozni kezd, kutya kötelessége a tüntetői erőszak ellen is ugyanoly (sőt, ha lehet, még nagyobb) hévvel kiállni. Hacsak nem az cél, hogy amennyiben nem én festhetem zöldre a földgolyót, akkor kirúgom a létrát a másik alól.

Na, boldogabb új évet mindenkinek!
 

támogatás