Sugárveszély

Írta: Hetiválasz / G. F. P. - Rovat: Hírek - lapszemle

Irán még akkor is veszélyt jelent a világra, ha napjainkra felhagyott a katonai célú nukleáris programjával – mondja lapunknak David Menashri. A zsidó állam Irán-szakértője a múlt héten járt Magyarországon.
 

Európa egy része is a veszélyzónába kerülhet

 

 

– Mennyire biztosak abban, hogy Irán nukleáris fegyver előállításán dolgozik?

– Nem rendelkezem titkosszolgálati információkkal Irán terveiről. Teherán ugyanakkor többször közölte, hogy nukleáris kapacitást akar létrehozni, és urán dúsításán dolgozik. A dúsított urán pedig nélkülözhetetlen az atombomba gyártásához, de nincs rá szükség a polgári célú reaktoroknál. A nyilvánosságra került nemzetközi hírszerzési adatok szerint Teherán leállította katonai jellegű nukleáris programját, ám a múltban kísérletet tett atombomba előállítására. Ha egy ország polgári célokra használható nukleáris kapacitással rendelkezik, és ezt katonai célokra is képes átalakítani, akkor csak döntés kérdése, hogy ezt mikor teszi meg.

– Az izraeli vezetők viszont rendelkeznek hírszerzési adatokkal, és – nyilván erre alapozva – azzal vádolják Iránt, hogy nukleáris fegyver előállítására törekszik. Azzal fenyegetőznek, hogy adott esetben – miként tették 1981-ben Irakban és 2007-ben Szíriában – lebombázzák Irán nukleáris létesítményeit.

– Izrael a lehetséges nukleáris fenyegetésre utal; ráadásul Teherán programja nemcsak Izrael ellen irányul, hanem más országok is a fenyegetés árnyékában élnek. Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia, Törökország, sőt az európai államok egy része is veszélyeztetett zónába kerülhet. Ami az Irak elleni izraeli támadás sikerét illeti: Bagdad 27 évvel később sem tudta újjáéleszteni nukleáris kapacitását. De ez nem jelenti automatikusan azt, hogy egy esetleges izraeli támadás Irán ellen ugyanilyen sikeres lehet. Az izraeli bombázás valószínűleg nem akasztaná meg, legjobb esetben is csak késleltetné az iráni nukleáris programot.

– Az új amerikai vezetés ugyanakkor tárgyalna Iránnal. Önök támogatják ebben Barack Obamát?

– Az amerikaiak helyesen járnak el, mert a párbeszédet az Iránra nehezedő nyomásgyakorlással együtt akarják megkezdeni. A dialógusnak azért is kell határt szabni, mert különben egy napon arra ébredünk, hogy Irán már rendelkezik nukleáris fegyverrel. Az Egyesült Államoknak két előfeltétele van: állítsák le az urándúsítást, és legyen ellenőrizhető a nukleáris program. A nyomásgyakorlással kapcsolatban viszont óvatosnak kell lenni, mert Irán nukleáris terveinek fenntartása a rezsim túlélését is jelenti. A “harci helyzet” hangoztatásával tudják ugyanis befelé igazolni az emberi jogok megsértését.

– Az Európai Unió viszont, az Egyesült Államoktól eltérően, nem sokat tesz az iráni változások elősegítésére. Ön miben látja az európai passzivitás okát?

– Két hónapja, az elnökválasztás után kirobbant véres tüntetések idején az iráni polgárjogi aktivisták kérték az európai államokat, hogy gyakoroljanak nyomást az iráni rezsimre. Egyetlen államról sem tudok, amely ezt megtette volna. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy az EU-diplomácia egységesen lépett fel Iránnal kapcsolatban: 1997-ben, amikor egy berlini bíróság kimondta, hogy az iráni állam áll a németországi terrorizmus hátterében. Az EU akkori tagállamai visszarendelték nagyköveteiket Iránból, és ez a lépés komoly büntetésnek számított. Az EU jelentősebb országainak azonban kereskedelmi érdekeltségei vannak Iránban, és ezért szeretnék fenntartani a zavartalan viszonyt.

– Nem említett egy országot, melynek nagyon is köze van az atomprogramhoz. Az urániumdúsítót és más nukleáris felszerelést Moszkva szállította Iránnak.

– Kínát sem említettem. Mindkét állam az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, ezért sok lehetőségük van, hogy nyomást gyakoroljanak Iránra. A látszat ellenére Moszkvát komolyan aggasztja, ami Teheránban történik. Elsősorban az iszlám szélsőségesektől fél, mert nekik Csecsenföldön is van táptalajuk. Ezért Oroszország nem akarja, hogy Irán katonai értelemben nukleáris hatalommá váljon. Az iráni nukleáris kártyát az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokon kívánják felhasználni, mint olyan tényezőt, mely a térségre gyakorolt orosz befolyást bizonyítja. Az atomprogramban való részvétel azonban biztosíték is Moszkvának iráni gazdasági érdekeltségeinek védelmére. Kínában két hónapja a muszlim kisebbség tüntetéseket rendezett, ami aggasztotta Pekinget, mert attól tartottak, hogy a zavargások iráni hatásra eszkalálódnak. Kínát nem különösebben érdekli az iráni atomprogram, tisztán gazdasági szempontjait tartja szem előtt.

ÉS TEL-AVIV?

A külvilág még ma sem tudja, hogy Izrael birtokába jutott-e atomfegyvernek. A zsidó állam ugyanakkor a megalapítása, 1948 óta erőfeszítéseket tesz a nukleáris fegyverarzenál kifejlesztésére. Az áttörés 1954-ben történt, amikor Franciaország segített Izraelnek egy atomreaktor létesítésében. Nem sokkal később a Negev-sivatagban található Dimonában meg is épült a létesítmény. 1985-ben aztán egy ott dolgozó polgárjogi aktivista, Mordechai Vanunu megszökött, és Londonban bejelentette: Izraelnek van atomfegyvere. Vanunut az izraeli titkosszolgálat női ügynöke Rómába csalta, ott elrabolták, és Izraelben 18 évi börtönre ítélték. A rabság évei alatt áttért az ortodox keresztény hitre, 2004-ben szabadult, azóta nem szólalt meg nyilvánosan.

 

támogatás