Távol a hazugságtól: Bibó István és a Tóra

Lehet bizonyos dolgokban a politikában néha hazudni, de politikát hazugságra építeni nem lehet, Bibó István szerint. A Tóra belátása nagyon hasonló ehhez. MISPÁTIM (2Mózes 21:1−24:18) 

Tartsd magad távol a hazugságtól, mert Én nem teszem a gonoszat igazzá – kéri az Örökkévaló ebben a hetiszakaszban. Szokatlan megfogalmazás, amely azt sejteti, hogy a hazugságban nem csak benne lenni nem szerencsés, de még a közelében sem kéne tartózkodni. Annyira veszélyes, hogy jobb nagy ívben elkerülni még a környékét is. Ha valamiről később hazudnom kell bárkinek, aki fontos számomra, vagy valóban elszámolással tartozom neki valamiről, tudható, hogy szinte biztosan jobb egyáltalán nem megtenni. Eleve minél kevesebbszer kerülni olyan helyzetbe, hogy vagy fájdalmat kelljen okoznunk az őszinteségünkkel, vagy hazudni legyünk kénytelenek, mert aki fontos dolgokban hazudik a másiknak, az végső soron onnantól kezdve a hazugságra építi a kapcsolatát, megszünteti fokozatosan mint valódi kapcsolatot., egyre mélyebbre érve a hazugságban.

A hazugság út, amelyre nem szabad rálépni, nagyon messzire visz és egyre nehezebb letérni róla, rá sem lépni a legjobb.

És, figyelmeztet a Tóra, nem lehet valami jót kihozni végül valahogy belőle, addig hazudozni tovább, amíg végül kikeveredünk belőle, a cél érdekében hazudni, keresztülhazudni magunkat az igazsághoz, ahogy Dosztojevszkij regényhőse és nyomában a végül kommunistává váló Lukács György remélte egykor. Mert én nem teszem a gonoszat igazzá.

A kiegyezést és az utána következő időszakokat bíráló Bibó István a hazugságra épített politikát „hamis realizmusnak” hívja, a kisebbik rossz választását a hazug konstrukción belül, a hazug rendszer kitatarozását, toldását-foldását, átkötözését pántlikával, a hazugság, a gyökeres hazugság óvását és bevonását cukormázzal, a teljes összeomlásig; mert sajnos, az igazság elérése úgyis lehetetlen, a hamis realista szerint meg kell maradnunk az adott hazugságban.

Bibó nem életidegen moralista, ahogy a Tóra sem az. Néha, apróságokban, eltűrhető lehet hazudni, még ha szépnek nem is nevezhető, megesik. De barátságot, szerelmet, együttműködést, szövetséget, közösséget, politikát nem lehet hazugságokra alapozni és nem köldöknéző idealizmus végső bizalmi kérdésekben kíméletlen őszinteségre törekedni, mindig abból lesz végül kisebb baj, még ha a kisebb is elég nagy lehet. Távol kell tartanunk magunkat a nagy hazugságoktól, az élethazugságoktól, amelyek végül mindig kiderülnek.

Az egyénekéi, a családokéi, a népekéi mind.

Aki önmagával őszinte, könnyebben tud őszinte lenni másokkal is és végső soron az igazság az egyetlen út, amely valóban a békéhez vezet.