Misna magyarul – Táánit 3.

Kört rajzolt a földre és a kör közepébe állt, és azt mondta magában: „a Világ Ura, a fiaid úgy tekintenek rám, mintha a Házad fia lennék. A Nagy Nevedre esküszöm, hogy nem mozdulok innen egy tapodtat se, amíg  megnem könyörülsz a gyermekeiden.” Ekkor cseperegni kezdett az eső.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Szuká traktátus után most a Taanit traktátust közöljük, mely  a böjtnapok törvényét tárgyalja. A böjt idején tilos az evés és az ivás. A nagyböjt ma a TISÁBEÁV (áv hónap kilencedike) és JOM KIPUR-ra (engesztelő nap) vonatkozik. A teljes böjt kb. 25 óra, mely idő alatt az evés és ivás tilalma mellett a tisztálkodás és a cipő viselése, valamint a testi örömök tiltottak.

 

Szeder MOED

Misna Táánit 3

3/1

A korábban említett böjtök rendje az első esős időre vonatkozik.[1] Ha a termésben romlás áll elő, azonnal felcsendül a panasz hangja.[2] Ugyancsak felcsendül a panasz hangja, ha eső és eső között negyven nap szünet van, mert ez aszályt jelent a földön.

 

3/2

Ha elegendő eső esett a zöldségnek, de nem esett elég a fáknak, vagy elég volt a fáknak, de a zöldségnek nem, vagy mindkettőnek elég volt, de nem teltek meg a kutak, a ciszternák és a barlangok, felcsendül a panasz hangja.

 

3/3

És abban a városban, melyre nem hullott eső, miként Ámosznál: „az egyik városra esőt hozok, a másikra nem…” (Ámosz 4, 7). A város böjtölni fog és felhangzik a sófár hangja, ugyanakkor a város szomszédságában nem kell böjtölni,[3] és a sófár hangjára nincs szükség. Rabbi Ákiva szerint nem kell böjtölni, de azért meg kell fújni a sófárt.

 

3 /4

És az a város, melyben járvány pusztít vagy leomlik a fal, böjtöl és sófárt fúj, ugyanakkor a város szomszédsága is böjtöl, de nem fújnak sófárt. Rabbi Ákiva szerint fújnak, de nem böjtölnek. Melyik tekinthető járvány sújtotta városnak?[4] Az, amely kiállít ötszáz gyalogos katonát, és amelyben három egymást követő napon meghal egy férfi. Ha ennél kevesebb, az nem járvány.

 

3/5

Mikor jár még sófár fújás? A sidafon és a jerákon[5] sáska és hászil esetén.[6] A vadállat és a kard csapása esetén is megfújják a kürtöt.[7] Mert ez (két – vagy négy)lábon járó csapás.

 

3/6

Történt egyszer, hogy az Öregek Jeruzsálemből Áskelonba mentek, és böjtöt rendeltek el, mivel Áskelonban egy kemencényi sidafon-t láttak.[8] Akkor is böjtöt rendeltek el, amikor a Jordánon túl két csecsemőt megevett a farkas. Rabbi Joszi szerint nem azért, mert a farkasok felfalták (a csecsemőket), hanem azért mert látták őket (a városban).

 

3/7

Ezért szombaton is panaszt emelnek (az imában): ha a várost körülveszik (veszedelmes) idegenek, vagy (megárad) a folyó, vagy a tengeren hánykolódó hajón. Rabbi Joszi azt mondja: Segítséget kérhetnek, (sófárral) de imára nem szólíthatnak (sófárral). A Timni-beli Simon egyszer a járvány miatt (sófárt fújt) de a Bölcsek ezt elítélték.

 

3/8

Bármely csapás, amely a közösséget éri, sófárt von maga után, kivéve a túlzott esőhozam esetében. A következőt mesélik Honi háMeágel-ről,[9] aki esőért imádkozott. Kérte az embereket, hogy vigyék be (egy fedett helyre) a pészahi agyag edényeket, nehogy elázzanak. És akkor imádkozni kezdett esőért, de nem történt semmi. Mit tett ezután? Kört rajzolt a földre és a kör közepébe állt, és azt mondta magában: „a Világ Ura, a fiaid úgy tekintenek rám, mintha a Házad fia lennék. A Nagy Nevedre esküszöm, hogy nem mozdulok innen egy tapodtat se, amíg  megnem könyörülsz a gyermekeiden.” Ekkor cseperegni kezdett az eső. (Honi) azt mondta: „Nem ezt kértem, hanem ciszternákat, völgyeket és barlangokat megtöltő zivatarokat.” Ekkor elkezdett ömleni, erre azt mondta: „nem ilyen esőt kértem, hanem szelíd és jóságos és áldásos esőt.” Ekkor pedig szabályos és gazdag eső esett, de annyira, hogy Jeruzsálem lakói a szentélybe vonultak, hogy menedéket leljenek. Ekkor azt mondták neki: „eddig azért imádkoztál, hogy jöjjön az eső, most azért imádkozz, hogy elmenjen innen.” (Honi) azt mondta nekik: „menjetek, nézzétek meg, vajon a ’keresők kövét’ belepte-e már a víz.”[10] Ekkor Simon benSetah üzent neki: „Ha nem te rólad lenne szó Honi, rég kiátkoztalak volna. Mit csináljak veled? Úgy viselkedsz az Örökkévaló előtt, mintha a kedvenc gyermeke lennél, mikor Ő minden kívánságodat teljesíti, mint az apa, aki kedvenc gyermekének vágyait teljesíti”, mert így szól rólad az írás: „örüljön atyád és anyád és ujjongjon az aki téged szült” (Péld 23, 25).

 

3/9

Ha böjtbe kezdtek és közben eső indul, nem kell befejezni a böjtöt. Ha napkelte után kezdődött az eső, be kell fejezni a böjtöt. Rabbi Eliezer szerint, ha dél előtt kezdett esni, nem kell befejezni a böjtöt, ha délután, befejezik. Történt, hogy böjtöt rendeltek el Lod városában, és az eső eleredt délelőtt. Ekkor Rabbi Tarfon azt mondta nekik, menjetek, egyetek és igyatok és ünnepeljetek. Kimentek, ettek, ittak és ünnepeltek, és délután elmondták a Nagy Hálelt.[11]

[1] Első eső – mely elmaradt.

[2] Panasz hangja: sófárt fújnak.

[3] Szomszéd falvakban és városokban.

[4] Melyik város?  Város, mert kiállít 500 katonát. A héber dever, pestist jelent, de régi használatában másféle halálos járványra is vonatkozik.

[5] Sidafon: a termést kiszárító forró szél. Jerakon: kifehéredik a termés, (szó szerint megzöldül).

[6] A hászil sáskafajta.

[7] Kard: idegen katonák pusztítása.

[8] Kemencényi: a tönkrement gabonával megtöltöttek egy kemencét.

[9] Honi háMeágel eső-varázsló a Nagy Gyülekezet idejében (Kneszet háGdolá).

[10] Keresők köve: magas kő, ahol az emberek az elvesztett tárgyaikat keresték.

[11] Nagy Hálel: 136 sz. zsoltár.