Misna magyarul – Szuká 4.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

„Hogyan történik az árává (fűz) ceremóniája? Jeruzsálem mellett (a völgyben) volt egy hely, melyet Mocá-nak hívtak. Lementek és ott árává ágakat gyűjtöttek, majd visszajöttek és elhelyezték az ágakat az oltár mellett úgy, hogy az ágak vége ráhajlott az oltárra. Majd megfújták a sófárt…”

Képünk illusztráció

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Skálim traktátus után most a Szuká traktátust közöljük.  A Moed rendhez tartozó szuká (többesszám: szukot) traktátus arra az ideiglenes lakhelyre vonatkozik, amelyet Izrael népe az egyiptomi kivonulás utáni időszakban használt. Így szól a parancsolat, Mózes ötödik könyvében: „ünnepeld meg hét napig a szukot ünnepét” (MTörv 16.13). A traktátus leírja a szukot ünnepe során használt lakhely szabályait.

 

Misna, MOED RENDJE

Szuká (sátor traktátus) 4

4/1

A luláv (pálmaág) és az árává (fűz) parancsolata hat és hét.[1] A hálelé és az örömé[2] nyolc. A szuká és a vízöntés hét.[3] A furulya (hangja), öt és hat.[4]

 

4/2

Luláv hét, hogyan? Ha az ünnep első napja szombatra esik, a lulávot hétszer (viszik az oltár körül), az összes többi nap, (ha nem szombatra esik), hatszor.

 

4/3

Árává hét, hogyan? Ha az árává hetedik napja, (hosáná rábá) szombatra esik, akkor az árává (ceremóniája) hét (napos), ha másik napra esik, hat napos.

 

4/4

Hogyan végzik a luláv (ceremóniáját)? (Ha a szukot ünnepe szombatra esik), (péntek délutánig) felhozzák a luláv csokrokat a szentély hegyére, és ott a segédek elrendezik a csokrokat a polcokon és az idősek csokrait a liskában (a szentély hivatala) helyezik el.[5] A népet megtanítják arra, hogy ezt mondják, „bárki, akinek a lulávom a kezébe kerül, azt ajándéknak tekintheti”. A következő nap, mikor felkelnek és  visszatérnek a szentélybe, a segédek elébük dobják a csokraikat, az emberek elkapják, (és közben) egymást lökdösik.

 

4/5

Hogyan történik az árává (fűz) ceremóniája? Jeruzsálem mellett (a völgyben) volt egy hely, melyet Mocá-nak hívtak. Lementek és ott árává ágakat gyűjtöttek, majd visszajöttek és elhelyezték az ágakat az oltár mellett úgy, hogy az ágak vége ráhajlott az oltárra. Majd megfújták a sófárt : tekiá és truá és tekiá.[6] Minden nap körbejárták az oltárt, és azt mondták: áná hásem hosiá ná, áná hásem háclihá ná. Rabbi Jehuda azt mondta: áni vá-hu hosiá ná.[7] Még aznap hétszer körbejárták az oltárt. Mit mondtak, mikor elhagyták az oltárt? „Tied a szépség, ó te oltár! Tied a szépség, oltár.” Rabbi Eliezer szerint kétszer mondták: „Az Úrnak és neked Oltár.”

 

4/6

Ahogy hétköznap, úgy zajlott szombaton is a ceremónia, de szombat előtt összegyűjtötték az árává csokrait, és arany vederbe állították, hogy ne hervadjon el. Rabbi Johánán ben Beroka azt mondta: pálmaágakat hoztak, és azokat a földhöz csapkodták az oltár oldalánál. Ezt a napot a pálmaág csapkodásának napjának hívják.

 

4/7

(A felnőttek) kikapták a gyerekek kezéből a lulávot, és abból kiették az etrogot.[8]

 

4/8

A hálel és az öröm nyolc. Hogyan? Ez arra tanít, hogy a hálel, és az öröm és az utolsó ünnepnap tisztelete épp olyan, mint a szukoti ünnep többi napja. Szuká hét. Hogyan? Mikor befejezte a hetedik nap étkezéseit, nem kell szétszedni a szukát a smini áceret ünnepe iránti tiszteletből, legfeljebb a házába viszi az evőeszközöket, minha után vagy később.

 

4/9

Hogyan történt a vízöntés? Három lognyi vizet merítettek a Siloah forrásánál az erre való arany edénybe. Majd mikor a (szentély udvarának) Vízkapujához (sáár hámájim) érkeztek, megfújták a sófárt, simán, szaggatottan és simán. (Az erre választott pap) felment az oltár lejtőjén, ahol balra fordulva két ezüst csészét talált. Rabbi Jehuda azt mondta: gipszből voltak, de belül feketék a bortól. Lukasak az aljukon, mint az orrluk, az egyiké széles (az a borhoz való) a másiké keskeny luk (a vízhez), ezért egyszerre űrültek ki.[9] A nyugati oldal a vízé, a keleti oldal a boré. Ha valaki a vizet a boros tartályba (csészébe) ürítette és a bort a vizes tartályba, eleget tett a követelménynek. Rabbi Jehuda azt mondta, minden nap lognyi víz ill. bor libációját végezték (a nyolc napig). A nép így szólt a vízöntés végzőjének: ”emeld fel kezeidet!” mert egyszer az történt hogy a főpap a lábára öntötte a libációt és a nép etrogokkal dobálta meg.

 

4/10

Ahogy hétköznap történt a vízöntés (libáció), szombaton is úgy történt azzal a különbséggel, hogy szombat előtt megtöltötték az arany csészét, amely nem volt felszentelve, a Siloah forrásából merített vízzel. (Szombatig) ezt a csészét a szentély egyik kamrájába helyezték. Ha kiömlött vagy fedetlen maradt, újra töltötték egy tartályból, mivel víz vagy bor, ha fedetlen marad, alkalmatlan az oltárhoz.

[1] Hat és hét: a lulávval körbejárták a szentély oltárát. Ez hat napig folytatódott, vagy hét napig.

[2] öröm, (szimhá): a békeáldozat húsából való evés.

[3] Vízöntés: a támid áldozatot libáció (vízöntés az oltárra) kísérte.

[4] A víz merítésnél furulya hangja szólt. A szombat kivétel volt.

[5] Hogy ne kelljen tolakodni, amikor átveszik a csokrokat.

[6] Tekiá: kitartott hang, truá: szaggatott hang.

[7] Áni vá-hu—ugyanaz a gimátriája mint az áná há-sem-nek.

[8] Az öröm jeléül.

[9] Az ókori  bor sűrű és lassan folyik.

támogatás

Címkék:Misna, Szuká