Misna magyarul – Jomá 5.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

„Majd elébe hozták a bakkecskét, levágta és a vérét felfogta a hintő edénybe. Majd bement arra a helyre, ahova bement és megállt, ott ahol állt, és hintett a vérből egyszer fel és hétszer le…”

 

Képünk illusztráció

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Táánit után a Moed rendből utóljára sorra kerülő misna a Jomá.  Ez arámi szó, jelentése: a nap. Az év legszentebb napjáról van szó, a Jom Kipurról, (magyarul engesztelő nap). Jom Kipur törvénye a Tóra által elrendelt parancsolat. Olyan böjtnappal jár, amely még a hagyománytól eltávolodó zsidóknak sem idegen. A traktátus nyolc fejezetből áll, melyek közül az első a főpapról szól, a további hét pedig a nép számára előírt szabályokról.

 

Szeder MOED

Misna Jomá 5

 

5/ 1

Kihozták a lapátot és a serpenyőt, és kivett (a serpenyőből) egy maréknyi (fűszert), azt a lapátra helyezte, a nagy teljes marékkal, (a keze mérete) szerint, a kicsi teljes marékkal (a keze mérete) szerint, mert ez volt a (füstölő ) mértéke. A serpenyőt a jobbjába vette, a lapátot a bal kezébe. És ott, a csarnokban a (párochet)[1] felé közeledett és megállt a kodes és a kodes ha kodasim között[2] lévő két függönyszárnynál. Köztük könyöknyi rés volt. Rabbi Joszi azt mondja: ott bizony csak egy függöny volt, mivel írva van: „És válassza el nektek a függöny a szentet a szentek szentjétől”, Kiv (26, 33). A külső függöny volt a déli párochet, a belső pedig észak felől. E kettő között lépdelt (a főpap) míg oda nem ért az észak felőli (függönyhöz). Az északinál dél felé fordult, majd bal oldalával a függöny mentén a frigyládáig ment. A frigyládához[3] érve annak két rúdja közé helyezte a füstölő lapátot, majd felmarkolta a füstölő szert és az égő szenekre hintette, míg az egész terem megtelt füsttel. Ezután visszafordult, amerről jött és a szentek szentje külső előterében rövid imádságot mondott. Az imát rövidre fogta, nehogy Izrael népét aggodalom fogja el.

 

5/2

Mikor a frigyládát elvitték,[4] annak helyén az első próféták óta, kőlap volt, melyet stijának[5] neveztek. A kő a földtől három ujjnyira magasodott, és (a főpap) erre állította (a szénnel teli serpenyőt).

 

5/3

Majd elvette a kevergető kezéből a vérrel teli edényt, és átment oda, ahova ment és megállt ott, ahol állt, és (mutatóujjával) hintett a vérből, egyszer fel és hétszer le, de nem szándékozott hinteni se fel se le, hanem (olyan mozdulatot tett), mint aki ostorral csapkod.[6] És közben számolt: Egy. Egy és egy, egy és kettő, egy és három, egy és négy, egy és öt, egy és hat, egy és hét. Majd kiment és a csarnokban lévő arany állványra helyezte az edényt.

 

5/4

Majd elébe hozták a bakkecskét, levágta és a vérét felfogta a hintő edénybe. Majd bement arra a helyre, ahova bement és megállt, ott ahol állt, és hintett a vérből egyszer fel és hétszer le, de nem szándékozott hinteni se felfelé se lefelé, hanem (olyan mozdulatot tett), mint aki ostorral csapkod. És közben így számolt: Egy. Egy és egy, egy és kettő, stb. Majd kiment és a másik állványra helyezte az edényt. Rabbi Jehuda azt mondta: ott csak egy állvány volt. (A főpap) fogta a bika vérét tartalmazó edényt és a helyébe tette a bakkecske vérét. És hintett abból (a bika véréből) a párochet-re, amely a frigyszekrényt takarta, kívülről. Egyszer fel és hétszer le, de nem szándékozott, stb. és így számolt, stb. Ezután fogta a bak vérét és visszatette a bika vérét és hintett belőle a párochet-re, amely a frigyszekrényt takarta, kívülről, egyszer fel és hétszer le, stb. Majd összeöntötte a bika vérét a bak vérével, aztán visszaöntötte a teli edényből a vért az üresbe.[7]

 

5/5

Aztán kiment, az oltárhoz, mely az Örökkévaló színe előtt volt, az aranyoltárhoz. Hinteni kezdte a vért, lefelé hintve. Hogyan kezdi? Az (oltár) északkeleti sarkától az északnyugati felé, délnyugattól délkelet felé. A külső oltáron kezdi a hintést, ahol a vétek áldozatot végzi, onnan a belső oltáron folytatja. Rabbi Eliezer szerint, az oltár minden sarkára lentről felfelé hinti a vért, kivéve a hozzá közelebbi sarkot, ahol fentről lefelé hint.[8]

 

5/6

Az oltár tisztításához hétszer hinti a vért, és (az áldozati) vér maradékát a külső oltár nyugati alapjára önti, ahol az a külső oltár déli alapjára öntött vérrel a csatornában összekeveredik és onnan a Kidron völgyébe folyik. Ott lent eladják trágyaként a kertészeknek. A vért csak pénz ellenében szabad elfogadni.

 

5/7

Az ismertetett jom kipur-i rend során, ha (a főpap) az egyik soron lévő tennivalót időnek előtt végzi el, olyan mintha nem tett volna semmit. Ha a bak vére megelőzi a bika vérét, megismétli, és a bak vérét a bika vére után hinti. Ha még nem fejezte be a belső (frigyláda előtti) hintést és közben kiömlik a vér, másik vért hoz (másik állatét), és újra kezdi a belső hintést. Így járnak el a csarnokban és az aranyoltárnál, mivel mindegyik különálló része a bűnbánat folyamatának. Rabbi Elázár és Rabbi Simon szerint, ahol abba hagyta, ott folytatja. [9]

[1] Parochet – jelentése függöny (amely a frigyláda előtt található). A zsinagógában pedig a Tóra szekrénye előtt.

[2] Kodes – szent (csarnok) és a kodes ha kodasim: a szentek szentje: a frigyláda.

[3] Frigyláda: csak az első szentély idején.

[4] A frigyláda a bablióniaiak kezébe került.

[5] Even stijá: alapkő.

[6] A  hintés a frigyszekrány takarója felé irányult.

[7] Hogy jól összekeveredjen a két féle vér.

[8] Mindig figyelembe veszik, hogy a vér ne szennyezze be a papi ruhát.

[9] A vérhintés megszakításával kapcsolatban.

támogatás

Címkék:Jomá, Misna