Misna magyarul – Táánit 4.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

Jeruzsálem lányai a szőlőlugasokba mennek és ott táncot lejtenek. Mit mondanak? Ifjú, nézd mit látnak szemeid! Ne a szépséget figyeld, hanem a családot: „Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség, asszony ki istenfélő az dicsértessék.”

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Szuká traktátus után most a Taanit traktátust közöljük, mely  a böjtnapok törvényét tárgyalja. A böjt idején tilos az evés és az ivás. A nagyböjt ma a TISÁBEÁV (áv hónap kilencedike) és JOM KIPUR-ra (engesztelő nap) vonatkozik. A teljes böjt kb. 25 óra, mely idő alatt az evés és ivás tilalma mellett a tisztálkodás és a cipő viselése, valamint a testi örömök tiltottak.

 

Szeder MOED

Misna Táánit 4

 

4/1

Az év során, a kohánim (papok) három alkalommal emelik áldásra kezeiket a négy napi imádság során – ezen imák, a sáhárit a muszáf, a minhá és a neilát sáárim. A három alkalom a böjtnapok, a máámádot[1] és a jom kipur böjtje.

 

4/2

Ők a máámádot. Miszerint a Tórában (Szám 28, 2) elhangzott: „Parancsold meg Izrael fiainak és mondd nekik, áldozatomat, kenyeremet, tűzáldozataim szerint, kellemes illatul számomra, őrizzétek meg, hogy nekem bemutassátok a maga idejében…” De hogyan kerül az ember áldozata az oltárra, ha az ember maga nincs jelen? Az első próféták ezért elrendelték a papok huszonnégy ügyeletét. Minden ügyelethez tartozott egy máámád („körülálló emberek” csoportja) mely papokból (kohánim), lévitákból és izraelitákból állt. Mikor eljött az ügyelet (mismár) ideje, a kohánim és a léviták felmentek[2] és (ha módjukban állt), a máámád emberei is. (Akik messze éltek és nem lehettek jelen Jeruzsálemben) összegyűltek a saját városukban és felolvasták a Teremtés történetét.

 

4/3

A máámád (embere) egy héten négy napot böjtöl, hétfőtől csütörtökig. A szombat szentsége miatt szombat előestéjén már nem böjtölt, és a szombatot követő első napon (vasárnap) se, nehogy megszakadjon a pihenés és a szombat öröme, és a böjt és a fáradtság megölje őket. Vasárnap felolvasták a „Kezdetben…” és a „legyen boltozat a víz közepén” (Ter 1.1-1.6) verseit, hétfőn a „legyen boltozat és „gyűljenek össze a vizek” (Ter 1. 6-9) verseit, a harmadik napon (kedd) a „gyűljenek össze a vizek” és a „legyenek világító testek” (1.9- 1.14), a negyedik napon (szerda) „legyenek világító testek” és a „nyüzsögjenek a vizek élő testek nyüzsgésével” (1.14- 1.19) verseit. Az ötödik napon (csütörtök) „nyüzsögjenek a vizek élő testek nyüzsgésével” és a „hozzon föld elő élő lényt” (1. 19 – 1.24) verseit. Pénteken: „hozzon a föld élő lényt” és az „így befejeztetett az ég és a föld…” (1.24 – 2.1) verseit. A hosszú szakaszt ketten olvasták, a rövideket egy ember, a reggeli és a muszáf imádságoknál. A minhá (délutáni) imánál kívülről mondták a verseket, mintha a smá imádságát mondanák. Szombat eljövetele előtt (pénteken) nem mondtak minhát, a (közeli) szombat szentsége miatt.

 

4/4

Olyan napon amikor Hálelt is mondanak, nem vesz részt máámád a reggeli imában. Ha volt kiegészítő áldozat (korbán muszáf), a máámád nem vesz részt a záró imában. Mikor behozták áldozati fát[3], nem vettek részt a délutáni imában. Rabbi Ákiva így mondta, de Ben Ázáj azt mondta neki: „Rabbi Jehosua a következőket tanította: mikor kiegészítő áldozat van (muszáf) , a máámád emberei nem gyűlnek össze a délutáni imánál, és amikor az áldozati fát hozzák, nincsenek jelen a záró imánál sem. Ekkor Rabbi Ákiva megváltoztatta a (véleményét) és azt tanította, amit Ben Ázájtól hallott.

 

4/5

Kilenc arra kijelölt nap volt, amikor a papok és a nép a fát az oltárhoz vitték: Niszán hó elsején Áráh ben Jehuda fiai, Támuz huszadik napján Dávid ben Jehuda fiai, Áv hó ötödikén Páros ben Jehuda fiai, és hetedikén Jonádáv ben Recháv és fiai, e hó tizedikén Sznáá ben Benjámin és fiai. Áv hó tizenötödikén Zátu ben Jehuda és fiai, és velük a kohaniták és a léviták, és mindazok akik nem biztosak a törzsi hovátartozásukban. És velük Gonvé Éli és családja, és a Fügeszedők családja. Ugyancsak e hó huszadikán Páhát Moáv ben Jehuda és fiai. Elul hó huszadikán Ádin ben Jehuda és fiai. Tevet hó elsején Páros ben Jehuda és fiai viaszajöttek. Tevet hó elsején nem voltak jelen a máámád emberei, mert Hálelt mondtak, kiegészítő áldozat is volt és áldozati fát hoztak.

 

4/6

Támuz hó tizenhetedikén öt rossz esemény sújtotta atyáinkat és öt, Áv hónap kilencedikén. Támuz tizenhetedikén törtek össze a (mózesi) kőtáblák, az égőáldozatok ekkor szüneteltek,[4]  a város fala megrepedt, Oposztemosz[5] elégette a Tórát, és bálványt helyeztek a szentély csarnokába.[6] Áv hó kilencedikén atyáinknak megtiltották hogy belépjenek az országba, és elpusztították a Jeruzsálemi Szentélyt először és másodszor is, és elpusztult Beitár,[7] és felszántották a várost (Jeruzsálemet). Mikor Áv hónap elkezdődik, felhagynak a mulatságokkal.

 

4/7

Azon a héten, melyre Áv hó kilencedike esik, tilos hajat vágni, ruhát mosni. De csütörtökön szabad a szombat szentsége miatt. Áv hó kilencedike előtti napon ne egyen az ember két tál ételt, ne egyen húst és ne igyon bort. Rábán Simon ben Gámliel azt mondja: változtasson (a viselkedésén). Rabbi Jehuda arra kötelez, hogy beágyazzanak, (és a földön aludjanak), de ezzel a Bölcsek nem értenek egyet.

 

4/8

Rábán Simon ben Gámliel azt mondta: nem volt még olyan ünnep Izraelben, mint Áv hónap tizenötödike és Jom Kipur,[8] amikor Jeruzsálem lányai kivonultak kölcsönzött fehér ruhában, hogy ne bántódjék meg, akinek erre nem telik. Ruháikat megtisztítják[9]. Jeruzsálem lányai a szőlőlugasokba mennek és ott táncot lejtenek. Mit mondanak? Ifjú, nézd mit látnak szemeid! Ne a szépséget figyeld, hanem a családot: „Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség, asszony ki istenfélő az dicsértessék” (Péld 31, 30). Azt is mondták: „Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei” (u.o.). És azt is mondták: „menjetek ki és nézzétek, Cion lányai, Salamon királyt a koszorúban, mellyel megkoszorúzta őt az anyja, nászának napján, lelke örömének napján” (Én 3, 11). „Nászának napja”: Ez a Tóraadás. „Lelke örömének napja”: ez a szentély felépülésének napja. Épüljön fel mihamarább, napjainkban, ámen

[1] Máámád: levezethető az állni (ámád) igéből. Máámádot (t. sz.) a szentély fennállása idején a népet képviselő emberek, akik a papokkal és a lévitákkal együtt a szentély munkájában részt vesznek.

[2] FELMENTEK: a szentélybe, szolgálatra.

[3] Az oltárhoz való tüzelő fa.

[4] Szüneteltek: Jeruzsálem ostrom alatt volt, és nem akadt áldozati állat.

[5] Oposztemosz: szír-görög tábornok.

[6] Bálvány: Menáse, Judea uralkodója tette az I. szentély idején.

[7] Beitár: Simon Bár Kochba felkelésének székhelye.

[8] Az a Jom Kipur (böjtnap), amikor a mózesi kőtáblákat adták.

[9] Megtisztítják: a ruhák legyenek rituálisan tiszták.

támogatás

Címkék:Misna, Taanit