Misna magyarul – Jomá 2.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

A kost tizenegy áldozó kíséri: a húsát öten, a belső részeit, a lisztet és a bort, ketten-ketten.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Táánit után a Moed rendből útóljára sorra kerülő misna a Jomá.  Ez arámi szó, jelentése: a nap. Az év legszentebb napjáról van szó, a Jom Kipurról, (magyarul engesztelő nap). Jom Kipur törvénye a Tóra által elrendelt parancsolat. Olyan böjtnappal jár, amely még a hagyománytól eltávolodó zsidóknak sem idegen. A traktátus nyolc fejezetből áll, melyek közül az első a főpapról szól, a további hét pedig a nép számára előírt szabályokról.

Szeder MOED

Misna Jomá 2

 

2/ 1

Régi időkben, aki akarta, eltakaríthatta az oltár hamuját.[1] Ha sokan voltak, versenyt futottak[2] az oltár feljáróján. Aki négy könyökkel megelőzte a társait, az győzött. Ha ketten is egyszerre futottak be, egyik se győz, hanem a felügyelő azt mondja nekik: akkor kiszámoljuk![3] Mit mutatnak fel? Egy ujjat vagy kettőt.[4] A szentélyben nem mutattak hüvelykujjat.

 

2/2

Egyszer történt, hogy ketten versenyt futottak az (oltár) feljáróján, az egyik meglökte a társát, az leesett és eltörte a lábát. Mivel a bíróság (bet din) látta, hogy az ilyen verseny veszélyes, bevezették, hogy a hamu eltakarításáról sorsolással döntenek. A szentélyben négyféle sorsolás volt, és az utóbbi volt az első.

 

2/3

A második sorsolás arról szólt: ki vágja le (az állatot), ki hint vért (az oltárra), ki távolítja el a hamut a belső oltárról, ki távolítja el a hamut a lámpáról, ki viszi fel az oltár feljáróján az állat darabjait – ezek közül a fejet és a (hátsó) lábat, a két mellső lábat, a farkat és a (jobb) hátsó lábat, a mellet, a nyakat, a két oldalát, a belső részeket, a lisztet és a hávitin-t[5] és a bort. Ebben a sorsolásban (a másodikban) tizenhárom pap vett részt. Ben Ázáj azt mondta, Rabbi Jehosua nevében Rabbi Ákiva előtt: az állatot a járásához hasonlóan áldozzák fel.[6]

 

2/4

A harmadik sorsolás: „Újak[7] a füstölőhöz, gyertek és versengjetek.” A negyedik sorsolás, újaknak és régieknek egyformán,[8] meghatározta, ki viszi fel a feljárótól az oltárig a lábakat.

 

2/5

A támid (napi áldozat) kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő,[9] de soha nem kevesebb és nem több.[10] Hogyan? Maga (az áldozat) kilenc. Szukot ünnepén valakinek egy üveg vizet is kell hozni (az oltárhoz), ez már tíz. A délutáni (áldozathoz) tizenegy kell: kilenc az áldozat és ketten egy-egy tüzelőfát tartanak a kezükben. És szombaton tizenegyen voltak, az áldozat kilenc, és ketten füstölőt tartanak a kezükben, mely a lehem há-pánim-hoz (áldozati kenyér) való. A szukot ünnepére eső szombaton valakinek egy üveg vizet kell tartani a kezében.

 

2/6

A kost tizenegy áldozó kíséri: a húsát öten, a belső részeit, a lisztet és a bort, ketten-ketten.

 

2/7

A bikát huszonnégy áldozó pap kíséri. A fejet, a hátsó lábat: a fejet egy és a hátsó lábat kettő. A farkat és a másik hátsó lábat: a farkat ketten és a hátsó lábat ketten. A mellét és a nyakát: a mellét egy és a nyakát három. A két mellső lábát ketten. A két oldalát ketten. A belsőségeket, a lisztet, és a bort, egyenként hárman. Mikor történik ez?[11] Nyilvános áldozat alkalmával. Egyéni áldozatnál, ha a pap egymagában vállalkozik (az összes feladatra), megteszi. A nyúzás és a feldarabolás mindkét áldozati eljárásnál ugyanaz.[12]

[1] A papok közül.

[2] Verseny: a feladat teljesítéséért, mármint a hamu eltakarításáért.

[3] A papok kiszámolását, lásd.: Bartenura vagy Toszáfot Jom Tov.

[4]  A kiszámolásban ujjakkal jelölnek.

[5] Havitin: egyfajta olajos tál.

[6] Mintha járna, vagy élve járulna az oltárhoz.

[7] Újak: akik eddig nem áldoztak füstölőt.

[8] Újak és régiek: függetlenül attól, hogy nyertek-e korábbi sorsolásban vagy nem.

[9] Az áldozat kilenc, tíz, stb. pap segédletével került fel az oltárra.

[10] Nem több, mint tizenkettő és nem kevesebb mint kilenc.

[11] Történik: a sorsolás.

[12] Nem a pap végzi.

támogatás

Címkék:Jomá, Misna