Misna magyarul – Demáj traktátus 7.

“Mikor a poharát megtöltik azt mondja: Amit hagyni szándékozom a pohár alján,  az a tized…”

A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Brachot és a Peá traktátus után most a Demáj traktátust közöljük. Az első rész a bevezető magyarázatokkal  itt, a második rész itt,  harmadik rész itt, a negyedik rész itt , az ötödik rész itt, a hatodik rész itt olvasható.

Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta: Uri Asaf.

DEMÁJ: MISNA 7/1

Meghívja a barátját, hogy egyen nála [szombaton], és a [vendég], aki nem bízik meg benne a tized ügyében, azt mondja pénteken: Amit [most] leválasztok, az lesz holnap [szombaton] a tized, és a tized további része mellette; mivel leróttam a tizedet, adomány is van rajta, és a második tized „tőle északra vagy délre”, valamint pénzzel is meg van váltva. [1]

DEMÁJ: MISNA 7/2

Mikor a poharát megtöltik azt mondja: Amit hagyni szándékozom a pohár alján,  az a tized, és mellette a tized további része; [legyen tanú arra], hogy leróttam a tizedet, és vele az adományt és a második tizedet annak tetejében, és mindezt pénzzel megváltom.[2]

DEMÁJ: MISNA 7/3

Napszámos, aki nem hisz a gazdának [hogy lerója a tizedet], vesz egy darab szárított fügét, és azt mondja: Ez és az utána következő kilenc [füge] legyen a kilencven után, amit megeszek, és ez [a kezében lévő füge] legyen a papi adomány  [trumát máászer] és végső adag legyen a második tized,[3] és legyen pénzzel is megváltható. És ha megtartja azt az egy fügét, erről Rábán Simon ben Gámilel azt véli: Nem kell ezzel takarékoskodnia, mert így munkát takarít meg a házigazdának. Rabbi Josze azt mondja: Ne takarékoskodjon, mert ez a Bet Din utasítása [a napszámosok ügyében].

DEMÁJ: MISNA 7/4

Aki bort vásárol a szamaritánustól[4] azt mondja, két lognyi bort leválasztok a papi adomány fejében, az adomány; és tizet a tized fejében, és kilencet a második tized fejében; jót kíván és iszik.

DEMÁJ: MISNA 7/5

Füge van a házában, amely tevel és a tanházban, vagy a mezőn azt igéri: Íme ez a két füge tanúság arra, hogy leválasztom a papi adományt, és tíz [füge] az első tizedre és kilenc [füge] a második tizedre. Ha [az otthon lévő füge] demáj, azt mondja: Amit holnap leválasztok az a tized, és legyen mellete a tized többi része; amit én itt tizedként megnevezek, legyen az első tized papi adománya, attól északra vagy délre a második tized, mely pénzzel is megváltható.[5]

DEMÁJ: MISNA 7/6

Két kosár tevel [megadózatlan termés] volt előtte, és azt mondta: A tizedek leróva, az egyik a másikban, az első kosárra lerótták a tizedet;[6] [Ha azt mondja]: Az egyik kosáré ebben, és a másik kosáré abban, akkor [csak] az első kosár tizede számít leróttnak;[7] a kosarak tizedeit leróják, egyik kosár a másikét, ha kimondja [néven nevezi külön-külön a kosarak tizedét].[8]

DEMÁJ: MISNA 7/7

Száz tevel, száz hulin.[9]  Száz egyet vesz ki belőlük.[10] Száz rész hulin „javított” és száz rész máászer.[11] Különválaszt száztíz részt. Száz rész tevel és kilencven rész máászer. Kilencven tevel és nyolcvan máászer, nincs veszteség. Ez a szabály: Minden esetben, ha a tevel többségben van, nincs veszteség.

DEMÁJ: MISNA 7/8

Ha valakinek tíz sor boros korsója volt, mindegyik sorban 10-10 korsó, és azt mondta: A szélső sorból egy korsó legyen a tized fejében, de nem tudom melyik [sor] az.[12] Ez esetben átlósan vegyen ki két korsót; [másik esetben azt mondta]: A szélső sorok feléből az egyik legyen a tized fejében, de nem tudom melyik fél-sor volt az, vegyen négy korsóból a négy sarokról;[13]egy sor a tízből, de nem emlékszik, melyik az, az egyik átlós sort veszi alapul tizednek; egy fél-sor a tíz sor valamelyikéből, de nem emlékszik melyik volt az, a két átlós sort veszi; egy korsó [szolgáljon tizedként], de nem emlékszik melyik, vesz minden egyes korsóból.[14]

 

                                      Vége a Demáj traktátusnak

[1] Ez a bonyolult formula hangzik el a tanult ember szájából, aki az ámháárec barátjánál kíván étkezni szombaton és biztos akar lenni abban, hogy az asztalra kerülő étel után lerótták a tizedet és az adományt.

[2] A bor után is jár tized és adomány; aki péntek este boráldást mond, ezt a bonyolult (ld. előző misna) formulát mondja el .

[3] A tíz utolsó füge, mert száz fügére szól az áldás, ill. a formula.

[4] A szamaritánusok (héb. somroni vagy kuti) nem választanak le semmiféle adományt a termékeikből, ezt a zsidó fogyasztónak kell megtenni.

[5] Két formula, melyek az otthon tárolt fügére vonatkozó adományról szólnak; az egyik esetben a füge tevel (semmilyen adományt nem róttak le) a másik demáj (kétség áll fenn a levont adomány felett).

[6] Az első kosárra nézve lerótták a tizedet, amelyik a második kosárban van most.

[7] Csak az első kosáré számít leróva, a második nem, mert az első, amely adomány szempontjából teljesnek számít, nem szolgálhat tizeddel a másik kosár számára.

[8] Lerója egyszerre a két kosárban lévő termékre.

[9] Első eset:  Egyenlő rész  hulin és tevel összekeveredtek. Tevel: teljesen megadózatlan; Hulin : a trumá gdolá és a trumát máászer leróva, de egyéb tizedek nem.

[10] Levesz százat, hogy abból kiválassza az első és második tizednek megfelelő mennyiséget. Ezen felül egyet félretesz a papi adomány nevében.

[11] Második eset: Egyenlő rész máászer rison melyről a trumá ktáná nem lett leválasztva és hulin összekeveredett;  A misna további részeinek megértéséhez az olvasó Ovadja Bartenura misna magyarázataihoz kell forduljon.

[12] A korsók négyszöge négy szélső sorral rendelkezik, a tulajdonos nem emlékszik melyik volt az.

[13] A négy sarok egyenként két- két fél sort köt össze, melyekből nyolc van.

[14] Mind a száz korsót felnyitja és tölt belőlük egyenként egy korsónyit.