„Életével tanított” – Búcsú Spitzer Ágnestől, a nagybetűs Rebecentől

Schweitzer József néhai országos főrabbi felesége, életének 93. évében, a szombat kimenetelekor, rövid, de súlyos betegség után hunyt el. Temetése ma volt a Kozma utcai zsidó temetőben. Dr. Kurucz Ákos pécsi rabbi szavaival búcsúzunk Ági nénitől, a nagybetűs rebecentől.

נפלה עטרת ראשנו: leesett a korona a fejünkről; Jeremiás siralmai is alig tudják kifejezni, ami történt: a család koronája, ékessége távozott. Spitzer Ágnes, אסתר בת יהודה eltávozott.

Gyászoló Család és Barátok!

Ahogy a Tóra írja: „jött Ábrahám, hogy meggyászolja Sárát és megsiratta”: ויבא אברהם לספד לשרה ולבכתה – a szövegben szereplő „liszpod” (meggyászolni) azt jelenti, hogy gyászbeszédet, heszpedet mondott. A midrás szerint nem tudta Ábrahám, hogy honnan kezdje Sára búcsúztatását, hiszen annyi szépet és jót lehetett volna mondani róla. Ábrahám éppen a Morijá hegyéről, Izsák megkötözésének helyszínéről jött. Ráv Szimcha Sepsz 20. századi rabbi mondott egy magyarázatot Morijá hegyével kapcsolatban: a Morijá (מוריה) a “horáá” (הוראה) szóból ered, ami tanítást, iránymutatást jelent. Sára az életével tanított: pont így tanított Ági is, a tettei, szavai, az élete volt az iránytű a család számára.

1933-ban született Pécsett, egyetlen gyermeke volt szüleinek, Spitzer Gyulának és Domber Olgának. A gyerekkora az egyre növekvő fenyegetés árnyékában telt: 6 és fél éves volt, talán pont akkor lett iskolás, 1939-ben, amikor Tábor Béla megírta A zsidóság két útja című művét. Így fogalmaz a könyvben: „Hiszek abban, hogy mindaz, ami érték van bennem, elválaszthatatlan attól a kettős ténytől, hogy magyar vagyok és zsidó.” Ebben hitt a családja, a többi pécsi zsidó családdal együtt: hogy nemcsak zsidók, de magyarok is. A kirekesztés azonban nőtt, a többségi társadalom nem engedte, hogy a zsidók a zsidóságukat szabadon megélve közöttük éljenek. Utána nem engedte, hogy közöttük éljenek. Végül nem engedte, hogy éljenek. Ági csodával határos módon menekült meg: az egyik nagynéni, Margit még időben magával vitte Budapestre. Az édesanyja, Olga hiába kérte vissza Ágit, a nagynéni úgy gondolta, hogy Budapesten nagyobb biztonságban lesznek. Nem engedte vissza Ágit Pécsre: ez mentette meg Ági életét, és minden bizonnyal édesanyjáét is. Auschwitzban Olgát és testvéreit, Irént és Elzát érkezéskor a jó oldalra irányították. A három testvér túlélte a poklot, 1945-ben visszatértek Pécsre. A deportáláskor azonban Elza állapotos volt. Ott adott életet a kislányának: ez az élet néhány napig tartott. Ezzel a feldolgozhatatlan traumával képtelen volt megbirkózni, 20 évvel a történtek után Elza öngyilkos lett.

Két hete láttuk és hallottuk az áldott emlékű Schweitzer rabbit az életéről szóló filmben: „Pécsre kerültem rabbinak. Volt ott egy szőke Ági.” 1951. szeptemberében örök hűséget fogadtak egymásnak: a túlélő pécsi zsidó közösség újonnan megválasztott rabbija és a 18 éves szőke Ági. A rabbi és a rebecen élettel töltötték meg a zsinagógát; az ajtajuk mindenki előtt nyitva állt, hosszú életüket a közösség szolgálatának és családjuknak szentelték.

Igazi mater familias volt, aki halk szóval, de kőkemény akarattal összefogta és menedzselte a szűkebb és tágabb családot. A személyisége egyszerre ötvözte a hagyományos zsidó asszony és a modern, önálló nő vonásait és gondolkodásmódját A pécsi időkben a Fürdő utca, majd ’81-től a Károly körút volt a bázis: péntek esti vacsorák, sábeszi ebédek, ünnepek tu bisváttól hanukáig.

Ahogy a Prédikátor könyve fogalmaz: nemzedék jön, nemzedék megy: először vejével, Matyival bővült a család 1982-ben, majd 2000-ben Gábor és Petra házasodtak össze, és megszületett Andris és Peti, majd Marci. A gyerekek és az unokák által tette Őt boldoggá az Örökkévaló. Melegszívű nagymama volt, aki hatalmas érdeklődéssel követte az unokái boldogulását az élet minden területén. Ugyan mindig tapintatosan, de jól tudta váltogatni a számonkérő és a támogató, már-már rajongó hangnemet.

Imádott az unokáival utazni, Velencétől Izlandig mindenfelé jártak Európában, de a szíve mindig Izraelbe húzta: Andris és Peti is elkísérte Izraelbe utolsó nagyobb útjára, 2020-ban. A covid nem csak az utazásoknak vetett véget, hanem a Schweitzer kidusoknak is, amiket Ági férje 2015-ös halála után is életben tartott: szervezte az előadókat és a lelkes közösséget.

Hatalmas baráti körével – bárhol éltek a világban – folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Ők sajnos az idő előrehaladtával az öröklétbe távoztak, a baráti kör egyre zsugorodott.

Közéleti és ezen belül zsidó közéleti érdeklődése bámulatos volt. Folyamatosan követte a történéseket az online térben, a Népszavában, a Klubrádióban, és nem mulasztotta el este megnézni az ATV-n a híradót és az Egyenes beszédet. Mindig azzal hívta fel a családtagokat, hogy láttátok? Hallottátok, mi történt? Ti mit gondoltok?

Ősszel meglátogattam: úgy éreztem, hogy a tiszteletbeli pécsi rebecent köszönteni szeretném ros hásáná alkalmából. A gyerekeim újévi rajzokat készítettek Neki. Akkor is, mint mindig: intelligensen, okosan beszélt, szelíden mesélt. Róla szólnak ezek a sorok: „Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”

Amikor Jichok Zilberstein, az egyik kiemelkedő kortárs izraeli rabbi ment egy gyászházba vigasztalni egy családot. “Mi nyújthat vigaszt? Miről lehet ilyenkor beszélni? Annyit tudtam mondani, hogy az ember akkor megy el, amikor teljesítette a földi feladatait. Ha mindazt a jót, amit tennie kellett, megtette. Ha a rá bízott feladatokat véghez vitte. Ha az értéket, amit létre kellett hoznia, megalkotta. Amikor az örömöt megélte és a szembejövő kihívásokat megoldotta: Ágit is sok örömmel ajándékozta meg a családja és a barátok, és a kihívásokon rendre felülkerekedett. Megtette mindazt a jót, amiért az olám hábában jutalmat fog kapni, részese volt minden, őt illető örömnek.

Torony volt, aki világított Nektek, mutatta az irányt azon az úton, amit úgy szoktak hívni: élet.

Köszönet illeti a gyógytornászait, Juditot és Zsófit, akik fizikai kondícióját karbantartották, és Zsuzsát, aki a nyári válltörése óta segítségére volt és gondozta. Ő látta utoljára életben szombat késő délután.

Gyászolja Judit és Gábor, Petra és Matyi, Andris, Peti, Marci.

Búcsúznak Tőle a barátai és tisztelői.

Búcsúzunk tőle pécsiek.

כי עפר אתה ואל עפר תשוב: por az ember és visszatér a porba.

A lelke beköttetik az örök élet kötelékébe. לכי בשלום, Eszter bát Jehudá, menj békével!