A rabbinikus irodalom és a nemi demokrácia

Írta: Hrotkó Larissza - Rovat: Hagyomány, Vélemény

A posztbináris szemlélet aktualitásáról

Hrotkó Larissza

Feministaként sokáig idegenkedtem a transznemű identitásokkal kapcsolatos diskurzustól. Úgy véltem, hogy ez nem szolgálhat a nők vallási közösségben foglalt másodlagos státusza javítására. (Vö. Rappaport 2007 https://www.sefaria.org/sheets/154389)

Másrészt a nemek demokráciájáról sem beszélhetünk, ha tovább is ragaszkodunk a bináris nemi konstrukcióhoz. A nemekről alkotott tudományos és társadalmi felfogás az elmúlt évtizedek alatt döntően megváltozott. Bár a világ legtöbb társadalma továbbra is két nemet különböztet meg, biológiailag ez sokáig nem tartható. A születéskor meghatározott nemmel szembeni elvárásokat, az adott nemű személy értékrendjét és életvitelét pedig a társadalom és a politika alakítja, és ezek folyton változnak. (Lutz, Schmidbauer, https://www.bpb.de/shop/zeitschriften/izpb/307415/geschlechterverhaeltnisse-im-21-jahrhundert/) Vagyis itt az ideje, hogy kilépjünk a bináris teológiából.

E felvetés bizonyítását sok zsidó teológus éppen a Talmudban keresi, ami első látásra érthetetlen. Miért vonzza a Talmud azt a sok nőt, feministát, leszbikust, homoszexuálist és transznemű személyt, akiket ez az óriási vallási szöveggyűjtemény vallásjogilag kirekeszt?

Mit várnak, vagy remélnek a diszkriminált személyek a Talmudtól?

Feltételezem, hogy az autoritás az, ami vonzza őket. A feministák a Talmud kritikájával – mintegy negatív módszerrel – próbálták megfordítani a hagyomány autoritását saját céljaira. A „transz-gender aktivisták”[1] pedig abban a reményben tanulmányozzák a Tórát és a Talmudot, hogy megtalálják benne saját létük igazolását. (Kukla 2006, http://www.transtorah.org/PDFs/Classical_Jewish_Terms_for_Gender_Diversity.pdf) A feminista kritikát és a gender-tudomány pozitivitását össze lehetne vonni. Ezt javasolta Eliot Kukla első transznemű rabbi is, aki a bibliai teremtéstörténetben és az ezzel kapcsolatos rabbinikus irodalomban vélte megtalálni a nemi identitások sokszínűségét. (https://www.sefaria.org/sheets/154389) Ilyen szemszögből próbáltam meg újra értelmezni a tórai teremtéstörténetet és a rabbinikus forrásokat.

Az ember alkotása „az ő nemében”

A Héber Biblia a Teremtés történetével kezdődik és először ott találkozunk a nem (neme) szóval. A „מין” (min = nem, fajta) szóhoz fűzött magyarázat egy támpontként szolgálhat, hogy megértsük a nemi identitás fogalmát: „…amelyben az ő magva benne van a földön!” (Bresit 1, 11). Ezt a mondatot úgy értelmezem, hogy minden élőlény teremtéskor egyedüli volt a maga nemében, mert mindegyiknek saját „magva” (érthetjük úgyis, hogy koncepciója) volt/van a teremtés projektjében.

A hetedik napon a Teremtő az embert alkotta meg, és ezzel kezdődtek a bonyodalmak. Az ember neve – אדם (adam) – megelőzte az alkotását (Bresit 2, 5). Az Örökkévaló előbb tervezte meg ezt a bizonyos „embert”, akit a többi lényhez hasonlóan a maga nemében teremtett meg. Mindjárt látni fogjuk, hogy az ember teremtése – éppen a neme miatt – mégis eltért a többi élőlényétől.

A teremtéstörténet ugyanis nem írta le pontosan az első embert. Mintha nem lett volna teljesen biztos abban, milyennek is kellett volna lennie. Emiatt az utódok között megindultak a találgatások, hiszen a Teremtő az embert dús fantáziával látta el. Egyik elképzelés arról, milyen volt az első adam, Bresit Rabba midrás 8:1. fejezetében van, ahol R. Jirmija ben Elazar kijelentette, hogy az első ember androgén volt, vagyis egyszerre két – női és férfi – nemmel rendelkezett. (Bresit 2, 7-hez)

Az első ember alkotását követte a második emberteremtés (Bresit 2, 22), amelyben először találkozunk a nemi identitást kifejező olyan specifikus szavakkal, mint אישה (isa) és איש (is). Nő és férfi, illetve feleség és férj – ebben a sorrendben. Bresit 5, 2-ben a két emberi nem összefoglaló elnevezése így hangzik: zachar (hímnemű) és nekéva (nőnemű). A mondat adamról, az első emberről szól, de a szöveg hirtelen többes számban kezd róla beszélni. Ez a nyelvtani meglepetés lehetett az ember (adam) kétszeri alkotására vonatkozó feltételezés alapja: egyszer egy kétnemű lény, másodszor pedig két külön emberi lény teremtetett meg – mindegyik a maga nemében. (Bresit Rabba 8:2)

A tórai elbeszélés mindvégig ragaszkodik az ember testi és nemi identitásának bináris diskurzusához. A Misna és a Talmud folytatja ezt az irányzatot és különböző jelek alapján megkülönbözteti a két nemet. A különbséget több szöveg az ember külsőjéhez (másodlagos nemi jelekhez), illetve a társadalmi szokásaihoz köti. Például a Misna Szota (3:8) a női és férfi hajviseletben, Misna Kiddusin (1:7) a nőkre és a férfiakra vonatkozó vallási kötelességekben és tiltásokban (kizárásokban) látja a különbséget. Ugyanez folytatódik a Nazir 59a, Sabbat 94b és Brachot 43b talmudi traktatusok vitáiban. Ezek a misnai és a talmudi szövegek valószínűleg a Dvarim (5Móz) tórai könyvet kommentálják, amelynek egyik tanítása így szól: „Ne legyen férfi holmija nőn és ne öltse fel férfi nőnek ruháját, mert az Örökkévaló, a te Istened utálata mindenki, aki teszi ezeket.” (Dvarim 22,5)

Az elsődleges (külső) nemi jeleket a tórai szövegek nem írják le. Ugyanakkor két lényeges utalás a női és férfi testi és nemi identitás közötti különbségre a Tórában mégis megtalálható. A nőt a terhesség és a szülés testi képessége (Bresit 3, 16) jellemzi, a hímnemű személyeket az Örökkévaló fitymájuk körülmetélésére kötelezte (Bresit 17, 14). A terhesség és a szülés, illetve a körülmetélés a talmudi nemi diskurzus támpontjai.

Gender-sokszínűség a misnai és a talmudi szövegekben?

Az elsődleges nemi jeleket a misnai és a talmudi diskurzus akkor hozza szóba, amikor a nő- és hímnemtől eltérő identitások, vagy pontosabban mondva nemi státuszok leírása következik. A testek nemi identitása ugyanis senkit nem érdekelt. A diskurzus résztvevőinek az volt a fontos, hogy az általuk szóbahozott testek tudják-e teljesíteni a nőkre és a férfiakra szabott emberi társadalmi kötelezettségeket. Az eltérő nemi státuszok tipizálása tehát a nő- ill. hímnemhez viszonyítva történik, amiért az „egyéb” nemi státuszok másságként jelennek meg. Összesen hét nemi státuszt emelhettem ki a misnai, talmudi és midrási szövegekből: nő, férfi, androgén, tumtum, szarisz hama, szarisz adam, ajlonit.[2]

A nemi alapstátuszok, amelyeket a teremtéstörténet is tárgyal:

Nőnem (נקבה) – a szó kapcsolódik a „kilyukaszt” igéhez és valószínűleg a vagina (vagy a labia) megnyílására utal (vö. Gesenius, 1921.519, valamint Bresit Rabba midrás 13:13. fejezetben).

Hímnem (זכר ) – a szó a falloszra utal. Az alapjelentése „szúr” (vö. Gesenius 1921.197) Bresit Rabba midrás allegorikus szóképe a 13. fejezetből (13:13) tulajdonképpen a nők és a férfiak közötti nemi érintkezést írja le. De ezt a képet úgy is lehet értelmezni, hogy a hímnem elsőbbséget élvez a nőnemmel szemben. A Magasságostól érkező eső (maim elionim) R. Lévi szerint ugyanis hímnemű. Az eső a megnyíló földre esik, amelyet a szöveg a nő alsóneműjéhez hasonlít.

További öt nemi státusz megtalálható Bresit Rabba midrásban (8:1, 13:13, 46:5), Misnában és a Babiloni Talmud traktatusai oldalain: Baba batra 126b, Misna Bikkurim 4: 1-5, Misna Jevamot 8:4, 8:6, Jevamot 64a-b, Jevamot 80b, Jevamot 83b, Ketubot 11a, Ketubot 35a-36b, Misna Nidda 5:7, Nidda 47b stb.

Androgén אנדרוגינוס)) – egy női és férfi nemi szervekkel és jelekkel rendelkező ember, akit ma interszexuális személynek neveznénk. 149 alkalommal említi a Misna és a Talmud. A talmudi időben az androgént egyértelműen a férfi státuszba sorolták, amit a körülmetélése is igazol (Bresit Rabba 46:5, Mishna Jevamot 8:6). A férfi státuszát illetően azonban a rabbik között nem volt egyetértés. Hiszen az androgénnél a menstruációs vérzést is észlelték, ami a nőkhöz hasonlóan rituálisan tisztátlanná tette őt a vérzés és a tisztulás idejére. (Misna Bikkurin 4:4) Azzal viszont mindenki egyetértett, hogy férfivel az androgén nem köthetett házasságot. (Misna Jevamot 8:6)

A rabbik valószínűleg el akarták kerülni, hogy a férfi nemi szervek érintkezzenek, de kihagyták azt a lehetőséget, hogy a nőnemű személlyel kötött házasság esetén a női nemi szervek érintkezhetnek. Ez a körülmény akár igazolhatta is a leszbikus kapcsolat megengedését! (Fonrobert https://www.theologie.uni-halle.de/theoltage/archiv/2020_fluidesgeschlecht/)

Tumtum (טומטום) – azaz „rejtett”: egy ember, akinek a biológiai nemét nem lehet megállapítani, vagy csak művi úton állapítható meg. 181-szer említi meg a Misna és a Talmud. A nevét valószínűleg אוטם (lezár) igének köszönheti. Még akkor sem adhat halicát a sógornőjének,[3] mint általában a férfiak, ha később kiderül, hogy férfi nemi szerve van (Mishna Jevamot 8:6). A misna szarisz (eunuchhoz) hasonlítja a tumtum nemi státuszát. (Vö. Fonrobert é.n. https://jwa.org/encyclopedia/article/gender-identity-in-halakhic-discourse). Rambam szerint tumtumnak minden (női és férfi) micvát (vallási parancsolatot) kell teljesíteni. (Hilhot Isut 2:6)

Vita alakult a rabbik között, hogy a tumtum megkaphatja-e az örökségi rész dupláját, mint elsőszülött (Dvarim 21,15), ha kiderül róla, hogy férfi. Volt, aki ezt vitatta, R. Nachman bar Itchák azonban ellenezte a tumtum kizárását ebből a szokásból. (Baba Batra 126b)

R Ami mesélte, hogy R. Juda idején Biriben élt egy tumtum, akit megoperáltak és kiderült, hogy hímnemű. Később megnősült és hét gyermek apja lett. Ez a történet mintha azt igazolná, hogy a tumtum nem feltétlenül impotens. De R. Juda azt tanácsolta neki, hogy nézzen jobban utána hét gyermeke fogantatásának!

Szarisz hama (סריס המה) – egy olyan ember, aki látszólag férfinek születik, de a pubertás korában női nemi jelek fejlődnek ki nála, miközben az elsődleges férfi nem szervek nem fejlődnek. Olyan szarisz hama is van (vagy volt), akinek születéstől hiányzik a pénisze, amiért másként vizel, mint a férfiak (Jevamot 80b.). A „szarisz” szó, amely „kasztrál, kiherél” igéhez kötődik, 156-szor ismétlődik a Misnában és a Talmudban.

Szarisz adam (סריס אדם) – egy olyan ember, aki a születése után, akár felnőtt korban lesz eunuch (esetleg emberi beavatkozás folytán).

Szarisz hama és szarisz adam is nősülhet (Misna Jevamot 8:6). A halicát illetően R. Akiva szerint a szarisz adam adhat halicát, mert valamikor volt egy „kóser órája”. R. Eleazár szerint szarisz hama adhat halicát, mert esetleg még „meggyógyulhat”. R. Akivát támogatta R. Jehosua ben Bebejra, mert egyszer Jeruzsálemben egy szarisz adam már adott halicát a sógornőjének és a rabbik ezt elfogadták. Mindkét szariszról a Talmud úgy beszél, mint a férfiről. Ez valószínűleg a másodlagos nemi jelek (szörzet, hang, végtagok és test formája, nagysága) alapján volt így. De teljes értékű férfinek nem fogadták el a hiányzó nemző képessége miatt.

Ajlonit (אילונית) – a szó pszeudoetimológiája a Ketubot traktatus 11a oldalán található. E szerint ajlonit szinonimája a „duchranit” szónak, mert hasonlóan a koshoz nem szülhet gyereket. Ajlonit szó 80 alkalommal ismétlődik a Misnában és a Talmudban. Egy olyan személyről van itt szó, akit születéskor nőnek azonosítanak, de később a női nemi szervei nem fejlődnek ki, női pubertás elmarad. Kb. 20 éves korában visszamenőleg nyilvánítják ajlonitnak (Jevamot 80a), eddig női státuszban marad. Ajlonit négy jellegzetessége: nincs női melle, nem menstruál, nincs libidója, férfias a hangja. (Nidda 47b, Ketubot 26a, Jevamot 80b, Misné Tóra Hilch. Isut 2:6)

Házasságkötéskor a ketubája[4]értéke 200 zuz, mint egy szűz lánynak. De miután megállapították, hogy ajlonit, a ketubája semmissé válik. Halicát sem kaphat a sógorától. (Misna Jevamot 8:5, Toszefta Jevamot 8)

Sőt a rabbik azon is vitatkoztak, hogy az ajlonit a megerőszakolás, vagy az elcsábítás esetén megkaphatja-e a kártérítést, amely ilyen esetekben általában járt a nőknek. (Ketubot 35a-36b). Misna Jevamot 6:5-ben az ajlonitot a זונה zona (prostituált) kategóriába teszi. R. Juda szerint a kohen semmiképp ne vegye el az ajlonitot még akkor sem, ha már van felesége és gyermekei.

Jevamot traktatus 64a-b oldalán R. Ami kijelentette, hogy Ábrahám és Sára mindketten eredetileg tumtum volt. Rabbi Nachman (ugyanott) ezt helyesbítette, hogy Sára ajlonit volt eredetileg, és „nem volt benne hely a gyereknek” (nem volt méhe).

Megjegyzem, hogy az orvostudomány a felsorolt nemi státuszokat rendellenességnek tekinti. Az ajlonit jelenségét 1938-ban Henry Turner amerikai orvos hét eset alapján írta le (Turner szindróma). A jelenség oka az egyik női kromoszóma teljes, vagy részleges hiánya.

Záró következtetések. Rabbi Josszi ominózus elszólása

Összefoglalva elmondhatom, hogy a késői antik rabbinikus irodalom (i. sz. 1-6. század) a felsorolt nemi státuszokat nem önálló nemi identitásnak, hanem a női-férfi alapstátuszok változataként tekintette. A normától való eltérésért ezeket a „mellék” státuszokat a rabbik „büntették” megfosztva őket az alapstátuszoknak járó jogoktól, illetve kötelességektől. Jevamot traktatus 80b oldalán a szarisszal kapcsolatban a rabbik azt fejtették ki, hogy ez a nemi státusz fogyatékos (לקוי). Ezt a véleményt valószínűleg minden felsorolt nemi eltérésre terjesztették ki. A nemi identitások sokszínűségéről a zsidó vallási irodalomban véleményem szerint nem beszélhetünk. (Vö. Fornari, Kukla, Noily 2009 https://www.keshetonline.org/resources/gender-diversity-in-jewish-sacred-texts/)

Eliot Kukla a Misna Bikkurim 4:5-re hivatkozással érvelt Judith Plaskow-al 2007-ben folytatott vitában. R. Josszi ebben a misnában szerinte beismeri, hogy az androgén nem helyezhető be a bináris nemi rendszerbe:

In the Mishna, Rabbi Yossi says that the androgynos is neither essentially male nor female but a “created being of its own.”[5] This phrase is a classical legal term for exceptionality; it is an acknowledgement that not all of creation can be understood within binary systems. (https://www.sefaria.org/sheets/154389)

Ezzel szemben elmondható, hogy Rabbi Josszi magyarázata az androgén státuszával kapcsolatban nem lépett ki a bináris rendszerből. Mind az öt misnában (Bikkurim 4:1-5) R. Josszi férfiakkal, illetve nőkkel hasonlította össze az androgént. Például megjegyezte, hogy van folyása „mint a férfiaknak” és menstruál is, „mint a nők”. Nem véletlenül kerül szóba az ötödik misna végén a „tumtum” sem, akit R. Josszi úgy említett, mint egy másik eltérést a bináris normalitástól.

Ugyanakkor az is kiemelhető, hogy a rabbik – bár kétségtelenül diszkriminálva – de megpróbáltak helyet találni az eltérő nemi státuszok számára a korabeli társadalmi kapcsolatok hálójában. Mert abból indultak, hogy az eltérések ismétlődni fognak. Hiszen mindennek, amit az Örökkévaló teremtett, saját magva van a földben.

További források

Charlotte Elisheva Fonrobert, Jenseits der Binarität. Rabbinische Perspektiven zur Geschlechterdifferenz in: Theologische Tage 2020. Fluides Geschlecht, Halle Wittenberg (előadás)

https://www.theologie.uni-halle.de/theoltage/archiv/2020_fluidesgeschlecht/

Charlotte Elisheva Fonrobert, Gender Identity in Halakhic Discourse in: Jewis Women’s Arhive. Encyclopedie

https://jwa.org/encyclopedia/article/gender-identity-in-halakhic-discourse

Arie Lev Fornari, Eliot Kukla, Dev Noily, Gender Diversity in Jewish Sacred Texts in: Keshet for LGBTQ equality in Jewish life 2009

https://www.keshetonline.org/resources/gender-diversity-in-jewish-sacred-texts/

Wilhelm Gesenius, Hebräisches und Aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament, Leipzig, Verlag von F.C.W.Vogel, 1921

Rabbi Eliot Kukla, Terms for Gender Diversity in Classocal Jewih Texts in: TransTorah, 2006

http://www.transtorah.org/PDFs/Classical_Jewish_Terms_for_Gender_Diversity.pdf

Helma Lutz, Marianne Schmiedbauer, Geschlechterdemokratie. Geschlechterverhältnisse im 21. Jahrhundert in: bpb Informationen zur politischen Bildung/izpb, 2020

https://www.bpb.de/shop/zeitschriften/izpb/307415/geschlechterverhaeltnisse-im-21-jahrhundert/

Rabbi Deborah Rappaport, Divine Feminine and Transness in Judaism. Remapping the Road from Sinai: A conversation between Rabbi Eliot Kukla and Judith Plaskow, 2007

https://www.sefaria.org/sheets/154389

 

Jegyzetek

[1] Judith Plaskow kifejezése (Rappoport 2007)

[2] Az „ajlonit” státuszt nem bontom, ezért csak hét és nem nyolc nemi státuszról beszélek.

[3] Vagyis szabaddá teszi az elhunyt férje családján kívüli házasságra.

[4] A házassági „garancia” levél, amelynek értékét a nő a férj elhunyta, vagy válás esetén kaphatja meg.

[5]אנדרוגינוס בריה מפני עצמה

 

Kapcsolódó cikk:

A Talmud nem kevesebb mint nyolc nemet ismer

[popup][/popup]