Misna magyarul – Peá traktátus 4.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

“Ha valaki… összegyűjtötte a szegletet…  Adja annak a szegény embernek, aki elsőként az útjába kerül.”

szőlő

A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

Brachot (Áldások) traktátus fordítása után most a Peá (Szeglet) traktátus fordítását közöljük részletekben. Az első rész a magyarázatokkal itt, a második rész itt, a harmadik rész itt olvasható.

Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta Uri Asaf

 

PEÁ: MISNA 4/1

A szegletet úgy választják le, hogy a termés [gabona] még a földön áll.[1] Állványra vagy pálmára [felfuttatott szőlő] esetében a házigazda lehozza onnan, és megosztja a szegényekkel. Rabbi Simon szerint ugyanezt teszik a simatörzsű diófa esetén is. Még akkor is ha kilencvenkilencen azt mondják, hogy el kell osztani [a szegletet], ez ellenében egy mondja, hogy szabadon kell letépni,[2] az utóbbira hallgatnak, mert a szabály szerint beszélt.

 

PEÁ: MISNA 4/2

Állványra vagy pálmára [felfuttatott szőlő] esetében nem így van. Ha kilencvenkilenc azt mondja, szabadon kell letépni, és egy mondja, hogy el kell osztani, az utóbbira hallgatnak, mert a szabály szerint beszélt.[3]

 

PEÁ: MISNA 4/3

Vett egy keveset a szegletből, majd vissza tette a többi közé, [ez a szegény ember] nem kap semmit. Ha ráveti magát [a termésre] , vagy a köpenyét ráborítja, eltávolítják onnan. Ez a szabály a lehullott kalászokkal és a learatatlan gabonával.[4]

 

PEÁ: MISNA 4/4

A szegletet nem vágja sarlóval, se nem kapálja ki a földből, nehogy megsérüljön a közelben lévő társa.

 

PEÁ: MISNA 4/5

Naponta háromszor lehet szegletet gyűjteni, reggel, délben és a minha idején. Raban Gámliel mondja: Ezt csak azért mondták, hogy ennél ne legyen kevesebb. Rabbi Ákivá mondja: Ezt azért mondták, hogy ne legyen ennél több. Bet Námer lakói szalag mentén gyűjtöttek,[5] hogy minden egyes barázdából külön szedhessenek szegletet.

 

PEÁ: MISNA 4/6

Bálványmádó, aki learatta a mezejét és utána zsidó hitre tért, mentes a leket [lehullott kalász], a sicheha [földön hagyott kéve] és a [peá] szeglet kötelessége alól.[6]  Rabbi Jehuda azonban kötelezi a sicheha betartására, mert az azután esedékes, miután a kalászokat kévébe szedték.[7]

 

PEÁ: MISNA 4/7

A hekdes-ként [a Szentélynek szentelt] lábon álló terméséből és a megváltott,[8] lábon álló termésből egyaránt köteles [szegletet adni]. Kévébe köti és abból szentel, kévébe köti és megváltja, köteles. A lábon álló termésből hekdes-ként szentelt, de csak akkor váltotta ezt meg, mikor a termés kévében volt, mentes, mert amikor adni kellett volna, nem volt köteles.[9]

 

PEÁ: MISNA 4/8

Hasonló módon, aki terméséből hekdest ajánl fel, a tized szokásos ideje előtt,[10] és megváltja, köteles leválasztani a tizedet. Ha azután váltja meg, miután eljött a tized szokásos ideje, akkor is köteles kiadni [a termés után járó] tizedet.  Ha hekdest ajánlott fel, mielőtt a [a termés]megérett  és amikor megérett, a kincstárnok [jelen volt], hogy átvegye [a hekdest], a gazda, megváltván, fel van mentve[11][a tized alól].

 

PEÁ: MISNA 4/9

Ha valaki [a gazda vagy egy másik szegény] összegyűjtötte a szegletet, mondván: Ez ezé a szegény emberé.  Rabbi Eliézer azt mondja: Jót tett vele. A bölcsek így vélekednek:  Adja annak a szegény embernek, aki elsőként az útjába kerül. A leket, a sichehá és a peá után a bálványimádó tizedet ad, hacsak nem ajánlja fel mindenkinek szabadon.

 

PEÁ: MISNA 4/10

Mi a leket? Ami lehullik? Az aratás során. Ölnyi gabonát arat, vagy teli marokkal, megszúrta a tüske, [vagy a skorpió] és a földre ejtette a kezéből, ez a gazdát illeti. Ha [véletlenül] kiejti a kezéből, vagy a sarlóból, a szegényt illeti. A keze mellől, a sarló mellől a földre ejti, a gazdáé,  a kéz mögül vagy a sarló mögül, Rabbi Ismáel szerint a szegényt illeti, Rabbi Ákivá szerint a gazdát.[12]

 

PEÁ: MISNA 4/11

A lábon álló gabona között lévő hangyabolyban lévő gabona a gazdáé. A friss, aratás utáni felső réteg a szegényeké, a mélyebben lévő a gazdáé.[13] Rabbi Meir szerint az egész a szegényeké, mert a leket, melynél kétség merül fel, az akkor is leket.

[1] Még nem aratták le.

[2] Egy valaki a százból a nem szabályos elosztás mellett van, vagyis annyit szed, amennyit bír.

[3] Azokra gondolnak, akik már öregek ahhoz, hogy fára másszanak.

[4] Ez a finnyás vagy a mohó szegény esete.

[5] A barázda mentén kifeszített szalag jelölte a szegletre gyűjtésére alkalmas helyet.

[6] A héb. leket az összegyűjt igéből képzett főnév. A leket a misnánkban a lehullott kalászokra vonatkozik; a héb. sichehá az elfelejteni igéből számazik, és misnánkban a földön hagyott kévére vonatkozik.  A peá vagyis a traktátus címadó neve, (szeglet) a learatatlan kalászra vonatkozik.

[7] Vagyis az aratás után, amikor az illető már prozelita.

[8] „Megváltott” (héb pádá): a hekdes-t, azaz a Szentélynek felajánlott adományt pénzzel is meg lehet váltani, vagyis a termés helyett pénzt küld Jeruzsálembe.

[9] A még éretlen, lábonálló gabona után nem köteles szegletet leválasztani.

[10] A különböző termékek után más – más időben kell tizedet fizetni.

[11] Ha a kincstárnok a tized fizetésének idején átveszi a hekdest, vagyis a Szentély tulajdonába kerül a termés, és a gazda megváltja, nem fizet papi tizedet. A megváltás azt jelenti, hogy a termés értékét kifizeti a kincstárnoknak pénzben.

[12] Rabbi Ákiva szerint „a kéz mögül” hasonló az előtte lévő esethez (keze mellől).

[13] A hangyák által elraktározott gabonára utal.

Címkék:Misna

[popup][/popup]