Misna magyarul – Peá traktátus 2.

“(Ha) a rablók learatták a (termés) felét, aztán ő (a gazda) a másik felét, szegletet ad az általa learatott termés után.”

A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A Brachot (Áldások) traktátus fordítása után most a Peá (Szeglet) traktátus fordítását közöljük részletekben. Az előző rész itt olvasható.

Héberből fordította és magyarázatokkal ellátta Uri Asaf

 

A Peá (magyarul: szeglet) traktátus, a Magvak rendjének második része. A Babilóniai Talmudban ez a rész nem szerepel, de a Jeruzsálemi Talmudban igen. E különbség arra utal, hogy Izrael országa adekvát helyszín e törvény gyakorlására. A Misnában tárgyalt szegletet Mózes harmadik könyve említi:

„Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le a egészen a te meződnek szélét [szegletét] és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd” (Lev 19, 9).

A gabona a mező szegletén, a gyümölcsök és a zöldségek egy meghatározott hányada a szegényeket illeti. A szegényekről való gondoskodást törvénybe foglalták, és bár a Misna mértéket szab a szegletnek, annál dicséretesebb, ha a szegletből mértéken felül, vagyis bőségesen jut a szegénynek.

Az „elhullott gabonafejek” héber megfelelője a leket szó, a „földön hagyott kéve” pedig a sichehá. A leket és a sichehá, a címadó peá-val  együtt hármas megélhetési forrás, amit a gazda köteles megőrizni a szegényeknek.

A Misna Peá nyitó mondata sokat idézett, híres szöveg:

„Ezek a dolgok, melyek a mértéken felül[ állnak: A szeglet [peá]; az első zsengék [bikurim]; a zarándokünnepre hozott ajándék, [ráájon]; a jótékonyság és a Tóra tanulása.”

PEÁ: MISNA 2/1

Ami határt szab[1] a szegletnek: Patak, tó, magán út, sokak által használt út, magán és közös ösvény, mindkettő, mely állandó használatban van a nyári és az esős időszakban, a megművelt és a parlagon lévő föld, vagy egyéb termés. A [sarlóval levágott] takarmány is határt szab Rabbi Meir szerint.  Mások szerint, csak a szántás szab határt.

 

PEÁ: MISNA 2/2

Öntözőcsatorna, melytől nem lehet betakarítani a termést, egyformán mindkét oldalán – Rabbi Jehuda szerint határt szab. Minden egyes domb [földhányás], melyet kapával kell művelni, mert a barom nem jut rajta keresztül az ekével, külön határt szab a szeglet[2] szempontjából.

 

PEÁ: MISNA 2/3

Az előzőkben említett [akadályok][3] elkülönítenek a bevetett földeken, de gyümölcsfák esetében határt csak a kerítés szab. Ha azonban a [kerítés két oldalán lévő] fák ágai összehajlanak, nincs határ és a fák a szeglet számára egynek számítanak.

 

PEÁ: MISNA 2/4

A szentjánoskenyér fa esetében, ha látják egymást.[4] Rábán Gámliel azt mondta: Édesapám házában az volt a szokás, hogy csak egy szegletet hagytak az olajfák terméséből, akárhol álltak a fák, és a szentjánoskenyér fák esetében is, ha „látják egymást”. Rabbi Eliezer, apja Rabbi Cadok nevében mondta: A szentjánoskenyér fák után is [egy szegletet adnak] akárhol vannak a városban.[5]

 

PEÁ: MISNA 2/5

Aki a földjén egyfajta magot vet, még akkor is csak egy szegletre köteles, ha két különböző helyen gyűjti be a termést.[6] Ha két fajta magot vet[7] és egy helyre gyűjti a termést, mindkét termés után szegletet ad. Ha két fajta gabonát vet, és egy helyre takarítja be a termést, egy szegletet választ le, de ha két különböző magtárba takarítja be a gabonát, két szegletet ad.

 

PEÁ: MISNA 2/6

Egyszer történt, hogy Rabbi Simon Micpából felkereste Rábán Gámlielt, és együtt felkerekedtek a Liskát HáGázitba, mely a Nagy Szanhedrin[8] székhelye Jeruzsálemben, és ott érdeklődtek [a szeglet felől]. Náhum, az írnok válaszolt: A forrás Rabbi Meásá, aki apjától kapta, aki a „pároktól” kapta, ők pedig a prófétáktól kapták ezt a Szináj hegyi határozatot, mely elsőnek Mózest illette. Aki a földjét két fajta gabonával veti be, és egy magtárba gyűjti a termést, az egy szegletet ad, aki két helyre gyűjti a termést, két szegletet ad.

 

PEÁ: MISNA 2/7

Termés, amelyet idegenek,[9] vagy rablók arattak le, vagy hangyák pusztítottak el, vagy a szél, vagy az állatok tettek tönkre, mentes [a szeglet adománya alól]. Learatta a termés felét, a másik felét a rablók, mentes, mert a szeglet szabálya csak az álló termésre vonatkozik.

 

PEÁ: MISNA 2/8

A rablók learatták a felét, aztán ő a másik felét, szegletet ad az általa learatott termés után. Learatta a felét, és eladta a másik felét. Aki megvásárolta, szegletet „fizet” az egész termés után. Learatta a felét, és felajánlotta a Szentélynek a másik felét, és ő az, aki megváltja a kincstárnoktól.[10] Szegletet ad az egész után.

[1] Határt szab: Ha a vetés területét valamilyen, természetes vagy mesterséges akadály több részre osztja, a szeglet leválasztása minden részre külön kötelező.

[2] A földjén kiemelkedő (elkülönülő) dombokért külön szeglettel tartozik.

[3] Az előbbi két misnában említett akadályok, mint pl. patak, út, ösvény, stb.

[4] Ha az egyik fától rálátás van a másikra, nem kell külön szegletet leválasztani a fákról hanem együttesen.

[5] A szentjánoskenyér fa ma is városi fának használatos.

[6] Például két halomba vagy két magtárba.

[7] Nem gabonafajtát.

[8] Nagy Szanhedrin, a hetvenegy tagú rabbinikus tanács, mely a Jeruzsálemi Szentély mellett ülésezett.

[9] Héb. gojim, idegen népek.

[10] Felajánlotta a Szentélynek, de nem természetben fizet, hanem pénzzel megváltja.