versei
Second generation
Nekem nincsenek történeteim.
A legenda halála után születtem.
Semmit se fejezek be és
semmit se kezdek újra,
elmúlok, mint a szerelem,
s meghalok, mielőtt megérteném
jelképtelenségem jelképét,
önmagam.
Én csak én vagyok – apálykor a tenger
mit hátrahagy -,
Istent még nem ismerek,
embert már szeretni félek,
s ha rám kerül a sor,
szelíd leszek és tudatlan,
mint egy áldozat.
1984.
Sors
Az idős hölgy két fiát és egy urát
Auschwitzban felejtette
Azóta egyfolytában felejt A rokon a kenyéradó
A New Yorkban élő drága jó fiú
Egy darabja már nem küldi a csekket Ejtette
A rokonságot mondja a hölgy a vérnyomását gondozó
(Gój) orvosnak és elmeséli hogy
„Ököllé ” tették őt ököllel
Földönfutóvá Rákosiék mikor kicsinyke szőlejét és házát
Ötvenben szocializálták
Egyes helyi állami és magánlelkiismeretek
Nem is csekélyke összegekkel
Siettek pótolni a hálátlan trehány rokont
Ki minden bizonnyal,,elköltözött” Ám a szociál-istáp
Rémképe (kukoricaföld közepén
Vén szaros parasztbanyákkal egy házban egy szobában)
Nyugodni nem hagyja Spórol késő aggkorára
Spórol dugipénzt a nyomorhoz
Naponta egyszer eszik félzsömlét üresen
Már-már oly sovány mint „ott” a rabruhában
Nem mozdul nem olvas nem sír csak ír
Levelet egy jó némethez a Nobel-díjas Willy Brandthoz
1975.
Ferihegy
FERIHEGY
de nem a reptér mert az van sok:
CHARLES DE GAULLE
BEN GURION
KENNEDY
FERIHEGY
de nem az út
mert út is van sok:
KOSS-UTH
SZOHN-UT
KEREPESI ÚT
FERIHEGY
de nem az egykor, úgy mondják, létező
– ámbár még nem szocialista –
kerekecske-dombocska,
melyet a népszerű grófról
a környék földesuráról
VIGYÁZÓ FERENCRŐL
azaz Feri grófról nevezett el
hálából a nép.
FERIHEGY
Mit jelent hát?
Kérdem magamtól naponta:
reggel-, dél-, estelente,
olykor hajnalonta is.
Hopp! Megvan!
Lustaságom gyümölcse,
a délutáni álom
maga lett az álomfejtés.
FERIHEGY
ez a gyermekkor:
szülőhegy, szülődomb, szülősík,
szülővidék, szülődülő, szülőtanya,
szülőfalu, szülőváros, szülőház,
szülőmező, szülőerdő, szülőszőlő,
szülőpatak, szülőfolyó, szülőcsatorna.
Egy ekhós szekér
(csak éppen ekhója nincs neki)
tart lefelé a meredek,
poros, beszakadt úton
a Zala felé.
Minden ingóságunk a szekerén.
Minden ingatlanságunk a szekéren.
Minden drágaságunk a szekéren.
Minden olcsóságunk a szekéren.
Ennivaló és még kevesebb ennivaló.
Fekhely és még szűkebb fekhely.
Kályha és még hidegebb kályha.
Gyermek és még kisebb gyermek.
Öreg és még vénebb öreg.
Barát és még jobb barát.
Szerelem és még több szerelem.
Autós, biciklis, gyalogos
messze elkerüli ezt az utat.
Tán nem is tud róla senki,
a táblát – BEHAJTANI TILOS –
rég benőtte a gyom, a gaz, a kóró, a semmi.
Csak az öreg zsidók tudják,
hogy itt is le lehet menni a Zalához.
A szekérmenet kapitánya, M. bácsi
már vagy harminc éve halott,
de most ősz-öregen is magabiztos:
Menjetek csak bátran, gyermekeim!
S mindenki húzza-tolja lelkesen a szekeret,
hiszen nincs se élő ló,
se holt lóerő, ami segítene.
Egy ekhós szekér
(csak éppen ekhója nincs neki)
tart lefelé a meredek,
poros, beszakadt úton
a Zala felé.
A szülőfolyó.
A folyón túl az ígéret földje.
Most már tudom, hogy M. bácsi nem
fog átkelni velünk
a folyón.
De szekerünk egyszer majd leér a partra.
Ott fogunk állni a legsíkabb hegy,
a leghegyesebb síkság közepén.
FERIHEGY
S rám merednek majd a tekintetek:
vezessem őket tovább.
S én vezetném őket tovább,
de a nevemet, igen, a nevemet,
azt el kell felejtenem.
FERIHEGY
megsemmisül,
hiszen a folyón túl ott van ama bizonyos föld,
az ígéret, a becsület, az erény, a búza földje.
EHRENFELD
Áron mezeje.
De az álomnak lassan vége.
A folyó marad Zala,
egerszegekkel kiverve,
s én is maradok, aki voltam.
FERIHEGY
Egy reptér névadója.
Druszám, a gróf pedig ott áll a parton,
Boeingben, bő gatyában.
1993.
Címkék:1994-11