Részletek Mezei András: Hagyd a népedet… című verséből

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Irodalom

Hagyd a népedet elpusztulni:

könyörülj rajta, Istenem.

Süllyedjen el a vesszőkosár,

hagyd a kőtáblát üresen.

Száradjanak le húrjai

hárfáiknak az ágakon.

Ének ne csalja szenvedésbe,

nyelje el őket Babilon.

Ne váljon többé szét a tenger.

Ég eledelt többé ne adjon.

Sziklából víz, a magasságból

vezérlő törvény ne fakadjon.

 

Sötétség is inkább legyen,

mintsem a fényben, főhelyen,

a népek és az Úr között

kiválasztott bűnbak legyen

Mert csipkebokrot lát e nép

ott is, ahol a máglya füstöl:

fogadtál-e hallelujákat,

Uram, az auschwitzi füstből?!

Mezei András: Szombatfogadó

Égboltot nyitott az a szikra,

anyám kezéhez igazodva

a gyertyagyújtási időben,

ahogy régen, Jeruzsálemben

fehér ruhában állt a főpap:

gettónkba is bejött a szombat,

pedig gyertya sem, kalács sem volt,

se csipet só, hogy ízesítse,

csak az áldás, csak a visszfénye

szombatfogadó csillagoknak

ezerkilencszáznegyvennégyben,

bent a Nyár utca 16-ban,

boltív alatt lent a pincében.

támogatás

Címkék:1991-04