Purim

Eszter könyvének saját bevallása szerint a szó egyes számban – pur – sorsot jelent.¹ Az ünnep Ádár 14-re esik. Az azt megelőző nap: – ádár 13-án – Eszter böjtje. Ez a böjt a perzsa zsidók és gyűlölőik közötti összecsapást megelőző háromnapos böjt emléke. Eszter kezdte a böjtöt, és ő buzdította Mordechájt is. Innen az elnevezés.

A harcok előtti böjtről egyébként a hagyomány máshol is tud. Maga Mózes böjtölt az Ámálék ellen vívott háború megkezdése előtt. A böjt értelme pedig mindkét helyen ugyanaz. Megmutatni, hogy:

…Nem hatalommal és erőszakkal, hanem az én telkemmel! – mondja a Seregek Ura.²

Az ünnephez kapcsolódó négy sajátos micva a következő: a megilla olvasása, lakoma rendezése, ajándékozás, cedaka a szegényeknek. A megilla olvasása emlékeztet az ünnep ap­ropójára, az isteni segítség erejére, és arra, hogy ami egyébként is örök emlékeztetőül a reggeli ima után „ajánlott olvasmány”, a „hat megemlékezésbe” harmadiknak felvétetett: Emlékezzél meg arról, amit Ámálék tett veled az úton, midőn kivonultatok Egyiptomból: hogy rád támadt az úton és levágta közüled mindazokat, akik gyengülten elma­radtak mögötted, midőn te bágyadt és fáradt voltál, és ő nem félte Istent. És lészen midőn nyugalmat szerez néked az Örökkévaló, a te Istened, minden ellenségedtől köröskörül az országban, amelyet az örökkévaló, a te Istened ada neked birtokul, hogy elfoglaljad, töröld ki Ámálék emlékét az ég alól. Ne felejts!³

Hiszen Hámán Ámálék nemzetségéből való. Így a purimi összecsapás csak egy későbbi ütközete a honfoglalás ide­jében megkezdett harcnak. Izráel és Ámálék. A jó és rossz harcának paradigmája. A lakoma rendezése, az ünnep örömének átélése. Hiszen Izrael sorsa is egy lakomán fordult meg.⁴

Az ajándékozás szokása – a slachmónesz – az összetar­tozás érzését erősíti. Közös sors: közös fenyegetettség – közös öröm. A cedaka pedig a sors forgandóságára em­lékeztet, hiszen az ünnep jelentése is ez: sorsok.

Habár a Purim nem szerepel a Tórában felsorolt ünnepek között, a bölcsek mégis úgy tanítják, hogy fontossága a tórái ünnepekével vetekszik. Ha a purim szót rövidítésnek vesszük és feloldjuk, a következő eredményre jutunk: Pé – ez Peszách, Vav – ez VeSzukkóth (azaz és Szukkóth), Rés – ez Ros háSáná, Jód – ez Jom Kippurim, Mem- ez Mátán Tóra (azaz a Tóraadás ünnepe, Sávuoth). Purim tehát nemcsak fontosságában, hanem betűiben is őriz valamit a többi ünnep­ből. Közülük pedig eggyel szorosabb kapcsolatban áll. Ez az Engesztelőnap, a Jom Kippurim. Ha a héber szó pontozását megváltoztatjuk, akkor a következőt jelenti: Jom KePurim, „mint egy Purimhoz hasonló nap”, azaz a Jóm Kippurim olyan, mint a Purim. De a hasonlóság nemcsak ebből a szójátékból következik. A két ünnep két fontos mozzanatot tekintve egymás tükörképe. Ez a két elem a lakoma és a böjt. Míg az Engesztelőnapkor parancs az, hogy a böjtöt megelőzve kell enni, addig Purimkor a böjt után jön a la­koma.

Purim, sorsok, sorsvetés. A történet végét ismerjük. És a tanulság: néha azoknak is sikerülhet, akiknek igazuk van….

Jegyzetek

1. Eszter 3,7.
2. Zakariás 4,6. (ford.: Biblia, Magyar Bibliatanács, Budapest 1983.)
3. Mózes 5. 25, 17-19 (ford.: Mózes öt könyve és a haftárák, Budapest 1984.)
4. Eszter 7.

Schmelowszky Ágoston