Prés alatt – Keddisták a Lukács fürdőből

Prés alatt

Keddisták a Lukács fürdőből

Az alábbiakban olvasható össze­foglaló jelentések „célcsoport”-ja egy zsidó fiatalokból álló pesti társaság. A magukat „keddisták­nak” nevező fiatalok öt évét (1971-75 között) a titkosszolgálat III/II. csoportfőnöksége mintegy ezer oldalon dokumentálta. Az ügyben illetékes tiszt beszámoló­ja szerint tizenhárom besúgó szolgálatait vették igénybe – no­ha a jelentések túlnyomó része négy ügynöktől származik, és kö­zülük „Fecske Pál” egymaga jóval többet írt a keddistákról, mint többi „kollégája” együttvéve.

Az éttermekben és egyéb szórako­zóhelyeken tartott összejövetelek, a házibulik, ritkábban közös kirándulá­sok a Kádár-korszakban a zsidó élet kulcsfontosságú színterei voltak. A hi­teltelenné vált hitközség nem vonzot­ta az amúgy is vallástalan fiatalokat. A kevés hiteles személyiség egyike, Scheiber Sándor által tartott péntek esti kidusokra sok fiatal járt ugyan, ám itt gyakran megfordulni nem volt taná­csos olyanoknak, akik komoly szak­mai karrierre áhítoztak – legalábbis so­kan így érezték. így maradt a keve­sebb kockázattal járó éttermi vagy cukrászdái összejövetel, házibuli, kö­zös kirándulás.

Vallásról, hagyományról, zsidó ün­nepekről – a jelentések tanúsága sze­rint – szinte soha nem esett szó a tár­saságban. Hasonlóképp mellőzött té­ma volt a holocaust is. Elő nem fordul a jelentésekben a hitközség – kivéve egy hamvába holt kísérletet, amikor az egyik fiatal Seifert Géza MIOK-elnök segítségét próbálta megnyerni a társaság legalizálásához.

A zsidó identitás forrása – a kor szel­lemének megfelelően – Izrael volt. A zsidó állam ekkor a diaszpóra ér­deklődésének homlokterében állt, hi­szen minden oldalról ellenségtől körül­véve, léte még korántsem látszott bizto­sítottnak. A titkosszolgálatot is elsősor­ban a cionizmus érdekelte, egyedül ebből az irányból szimatoltak veszélyt – a maguk szempontjából nézve joggal. A társaságban néha-néha fölbukkanó ra­dikálisok, akik elégedetlenek voltak a langyos éttermi összejövetelekkel, és „keddizmus” helyett néven merték ne­vezni a zsidóságot, ezen nem mást ér­tettek, mint Izraelt és a cionizmust.

A hetvenes évek első fele azonban nem kedvezett az ilyen szándékoknak. Magyarországon szovjet utasításra átok alá vették Izraelt, 1967-ben meg­szakították vele a diplomáciai kapcsolatot, nevét a hivatalos sajtóban csak köpködve volt szabad kiejteni. (Noha a szomszéd országokéhoz hasonló anticionista kampányra nem került sor.) A hatvanas évek végén Magyarorszá­gon föltámadó reformszellők a hetve­nes évek elejére ellankadtak. A Szov­jetunió világhatalmának csúcsán ál­lott, a Kádár-rendszer fénykorát élte, a magyar társadalom apatikus volt, a mozdulatlan állóvízben semmi re­mény nem látszott, hogy a dolgok be­látható időn belül megváltoznak. Az ügybuzgó vizsgálótiszt, aki 1971-ben még „jól szervezett, illegális cionista szervezkedést” emleget, 1975-ben már ezzel zárja le az ügyet: „Az össze­jöveteleknek politikai tartalma nincs.” (Ő azt hitte, korábban tévesen látta a csoportot a cionista kezdeményezé­sek melegágyának. Nem fogta föl, hogy a körülmények változtak meg.)

Ez az időszak a zsidóság szellemi leépülésének kora Magyarországon. A vallás és a holocaust, mint a kincstári zsidóság hitbizománya, nem foglalkoztatja a fiatalokat, Izra­el és a nyugati zsidóság látókörön kívülre kerül. A magyar zsidóság nagy formátumú személyiségei las­san kihalnak, akik helyükre lépnek, már nem tudják betölteni a nyomuk­ban támadt űrt.

A tartalmi kiüresedés ellenére a „keddisták” és a hozzájuk hasonló cso­portok búvópatakként tartották fönn a zsidóságot egy olyan korban, amikor – a szűk hitközségi kereteken kívül – er­re más lehetőség nemigen volt Magyarországon. E csoportokat nem szigorú­an konspiráló vezetők hozták létre – a vezetők legfeljebb fölismerték a bázi­son mutatkozó igényt, és megpróbál­tak ennek keretet adni. Ezért sem sike­rült a rendőrségnek e csoportokat szét­zavarni. Ha egy megfélemlítő akció nyomán szétrebbentek az emberek, nemsokára újra összejöttek – esetleg egy másik presszóban vagy étterem­ben, más időpontban. Egy-egy vezetőt, kulcsembert meg tudott félemlíteni vagy be tudott szervezni a hatalom, de a jelenséget nem tudta fölszámolni, mert az ilyen társaságok gyökerei mé­lyen az informális kapcsolatok világába nyúltak. Rokonok, barátok, is­merősök, azok rokonai, barátai, is­merősei alkották a hálózatot, amely jó­val inkább maga termelte vezetőit, mintsem azok hozták létre a hálózatot. A titkosszolgálat a vezetőket, központi figurákat időről időre visszavonulásra tudta bírni, a megszeppent mezei tag­ság erre visszahúzódott, de mert egy­más telefonszámát ismerték, a bátrab­bak már egy-két hét elteltével összejöt­tek, és a társaság lassan újra összeállt.

A passzív rezisztencia kiváló példája a „keddizmus”. A korban a zsidóság reprezentációjára egyedül hivatott hit­község nem volt számukra vonzó, más alternatívát pedig – az emigráción kí­vül – nem kínált a rendszer. Így ma­radt az összejárogatás a társaság ked­véért. A helyzet alapvetően nem is vál­tozott 1988-89-ig. Ám a politikai sza­badság beköszöntőnek pillanatában az informális kapcsolati háló je­lentősége hatalmasnak bizonyult. Az alternatív zsidó szervezetek tagsága jelentős részben ebből a körből ver­buválódott, és egy pillanatig még az is lehetségesnek látszott, hogy átveszik a magyar zsidóság politikai képvisele­tét a szklerotikus hitközségtől.

Gadó János

BELÜGYMINISZTÉRIUM

III/II. Csoportfőnökség.

4/A alosztály

SZIGORÚAN TITKOS

Tárgy: „Jubilálók” fn. ügyben

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS

Budapest. 1971. október hó. 14.

I.

1969. XI. 18-án hálózati úton tudo­másunkra jutott, hogy zsidó fiatalok minden hét keddi napján rendszeresen az esti órákban összejöveteleken vesz­nek részt a budapesti Moszkva étterem egyik helyiségében.

Miután az elsődleges operatív el­lenőrzések igazolták a csoportosulás szervezettségét és cionista jellegét, 1971. június 29-én 13-CS-758 számon, „Jubilálók” fn. néven csoport dossziét nyitottunk.

A végrehajtott intézkedések eredmé­nyeként az alábbiakat állapítottuk meg:

A csoportosulás tíz éve lényegében megszakítás nélkül működik. Létszá­muk növekvő tendenciát mutat, jelen­leg a taglétszám 290 főre tehető.

Tagjairól személyi adataik feltünteté­sével nyilvántartást vezetnek.

– Az összejöveteleket rendszerint a Moszkva étteremben az év minden sza­kában rendszeresen a keddi napon, az esti órákban tartják.

Egy-egy összejövetelen általában 20-40 fő vesz részt, a résztvevő személyek összetétele változó.

(…)

A csoportosulás rendszerint nagyobb szabású, évi összejövetelt is szervez valamelyik nyilvános szórakozóhelyen.

Kisebb csoportos összejöveteleket lakásokon is szerveztek…

A csoportosulás rendelkezik „Keddista alkotmány”-al (sic), amely az alábbi­akat tartalmazza:

a csoportosulás tagjai magukat „Keddisták”-nak nevezik, illetve szerve­zetük ideológiájára célozva „Keddizmus”-ról beszélnek.

„Keddista” csak az lehet, akit egy ré­gi tag ajánl és felelősséget vállal érte.

Továbbá megállapítottuk, hogy az összejöveteleken megjelent új szemé­lyeket ellenőrzés alá vonják. A csopor­tosulás rendelkezik „Keddista zászló”-val, amely a következőképpen van elkészítve:

a zászló piros alapszínű, amelyben egy sárga színű „K” betű (a keddizmust jelenti) van elhelyezve és alatta az ala­pítást jelentő dátum: 1960. év.

A csoport megalakulása kezdetén új­ságot, a „Keddista Híradó” c. lapot megjelentette, de azt két szám után beszüntette. A keddi nap jelentőségét megvizsgálva megállapítást nyert, hogy a zsidó közfelfogásban és a vallásban a kedd jó, szerencsés napot jelent.

Megállapításunk szerint a csoporto­sulás létrehozásának gondolata 10 év­vel ezelőtt a budapesti Lukács fürdőben született meg, egy kártyaparti alkalmával. Az említett alkalommal hét személy volt jelen, akik mint alapító ta­gok elhatározták a keddista csoporto­sulás létrehozását.

A csoportosulás célját az alábbiak­ban jelölték meg:

a vegyes házasságok elleni küzde­lem,

az asszimiláció meggátlása,

a zsidó nemzeti érzések táplálása és fenntartása.

(…)

A fentieken kívül rendelkezünk olyan egyoldalú jelzéssel is, amely szerint a „Keddista” csoport egyik vezetője az utóbbi időben foglalkozott ú.n. kiházasításokkal. Feltételezhetően abból a célból, hogy pl. szovjet állampolgársá­gú nőket házasságkötés útján Magyar- országra telepíthessenek, majd egy későbbi kedvező időpontban Magyaror­szágról nyugati államokba való disszidáltatásukat segítsék elő…

Az ügyben konkréten „Fecske Pál” fn. ügynököt, közvetve „Kassai Albert” fn. ügynököt foglalkoztatjuk…

Az ügyben felhasznált operatív tech­nikai rendszabályok eredményesek vol­tak, mivel alkalmazásuk során újabb megbízható operatív dokumentumokat szereztünk a csoportosulás cionista jel­legére vonatkozóan.

Pl: 1. C. G.2 lakásán beépített III/E. rendszabály3 útján 1971. VIII. 3-án az alábbi értesülést szereztük. A lakásban tartózkodó C. G. édesanyja és egy is­meretlen nő között az alábbi beszélge­tés folyt le: Az ismeretlen nő megkérde­zi C. anyját:

Mi ez, a Margit küldte?

C. anyjának válasza: ..Nem, a G, kap­ta… szóval a cionisták, tudja, ahová jár a clubba… a társaság. Mindig a G. kap­ja, mert ő ott a főkolompos… és akkor úgy a társaságnak.”

(…)

II.

Információink szerint a „Keddista” társaságnak az alábbi hét alapító, illet­ve vezetőségi tagja van:

(Itt a hét személy felsorolása követ­kezik lakhelyük, születési időpontjuk, anyjuk neve, munkahelyük valamint külföldi útjaik említésével. Az egyik személynél tartalmazza a jelentés azt is, hogy „1945-46-ban rendszeresen eljárt a VIII. Rákóczi út 15. sz. alatt lévő „SOMEROK” elnevezésű cionista szervezetbe”. Ezután a csoport hét legaktívabb tagját sorolja föl a jelentés hasonló részletességgel. A listát mind­két esetben az alábbi megjegyzéssel zárja: „Fenti személyek pártonkívüliek.” – a szerk.)

III.

Elemezve az eddig operatív el­lenőrzés útján birtokunkba került ada­tokat, megállapíthatjuk, hogy egy jól szervezett, illegális cionista szervezke­déssel állunk szemben, melynek célja: a szervezet keretein belül feléleszteni és ébren tartani a zsidó származású fi­atalokban a zsidó nacionalista érzel­meket, ezen keresztül meggátolni a szocialista társadalmunkba való beil­leszkedésüket, asszimilációs folyama­tukat. E célkitűzések arra mutatnak, hogy lényegében faji elkülönülésre tö­rekszenek.

Az eddig megszerzett fontosabb ada­taink, hogy a csoportosulás szervezeti szabályzattal, elnöki, ügyvezető elnöki funkcióval, a tagságról folyamatosan vezetett nyilvántartással rendelkezik, valamint az, hogy a fenti ismérvek el­lenére a csoportosulás nem szerepel az engedélyezett szervezetek között, tevé­kenysége során konspirációs módsze­reket alkalmaz, kimeríti az illegális szervezkedés fogalmát.

Továbbá azon megállapításaink alap­ján, miszerint a csoportosulás egyes tagjai disszidálnak, idővel kiválnak a csoportosulásból, különböző élesebb, államellenes tevékenységbe kezde­nek, mint pl. a „Csillagosok” fn. jelzés­ben szereplő személyek által Dávid-csillagok készítése és ragasztása, a ta­valy realizált „nyomda” fn. ügyben el­ítélt F. T. tevékenysége levonható az a következtetés, hogy a „Jubilálók” fn. csoportosulás szinte melegágya az aktívabb cionista tevékenység kialaku­lásának.

A csoportosulás tevékenységének módszerei, formái és céljai megállapí­tásunk szerint azonosak a Cionista Vi­lágszövetségnek a zsidó ifjúság irányá­ban meghatározott programjával és célkitűzéseivel.

A fentiek figyelembevételével a „Ju­bilálók” fn. cionista csoportosulás mélyreható operatív feldolgozását az engedélyezett intézkedési terv alapján végezzük a tisztázatlan körülmények, esetleges külföldi szálak és összefüg­gések felderítése és dokumentálása ér­dekében.

Madarász Tibor r. fhdgy.

látta: Mélykúti Ferenc r. aleds.

JAVASLAT

Budapest, 1973. november 30.

I.

Javasoljuk a „Jubilálók” fn. csopor­tos ügyet társadalmi veszélyessége mi­att büntetőeljáráson kívüli, rendőrha­tósági figyelmeztetés útján, bomlasz- tással realizálni.

(…)

1. Az a feltevésünk, hogy illegális ci­onista szervezkedéssel állunk szembe az alkalmazott intézkedések és opera­tív eszközök útján nem igazolódott be. A keletkezett anyagokat jogi vélemé­nyezésre a BM III/1 Osztálynak meg­küldtük. A jogi véleményezés szerint a rendelkezésre álló adatok még az egyesülési joggal való visszaélés ala­pos gyanújának kimondására sem elégségesek. A csoportosulás ténye fennáll, de annak belső tartalmi vonat­kozása nem meríti ki a feldolgozó munka kezdetén általunk feltételezett tevékenységet.

(…)

4. Megállapítottuk, hogy a csoporto­sulás vezetői zsidó nacionalista beállí­tottságúak. Azonban elhatárolják ma­gukat a cionista nézeteket nyíltan is hangoztatóktól. Ilyen személyeket nem engednek a csoportosulás tagjává válni. D.-nek4 tudomása van arról, hogy a csoportosulásban vannak cio­nista beállítottságú emberek, de azok nézeteinek nyílt hangoztatására nem ad lehetőséget. Eddigi adatok szerint egyelőre a csoportosulás vezetőinek nincsenek tervei arra vonatkozóan, hogy a „keddista” társaságot a cioniz­mus bázisává változtassák.

5. A rendelkezésre álló információk azonban alkalmasak annak kimondá­sára, hogy a csoportosulásnak társa­dalmi veszélyessége van. Ennek alátá­masztására az alábbi információk áll­nak rendelkezésünkre:

(…)

A csoportosulás résztvevői (sic) előtt közismert, hogy a kedd esti összejöveteleken főleg zsidó értelmi­ségi fiatalok járnak össze. C. G., a cso­portosulás ügyvezető elnöke 1970. no­vember 28-án a társaság megalakulása alkalmából rendezett 10 éves évfordu­lón hangot adott annak az egyébként cionista célkitűzésnek, miszerint a „keddista” csoportosulások célja a ve­gyes házasságok meggátlása és az asszimiláció elleni küzdelem. Különö­sen az ő tevékenységére jellemző, hogy forszírozza az ún. „társtalan zsidó fiúk és lányok” csoportosulásba való bevonását. Ezen az összejövetelen je­lentette be, hogy a csoportosulás fennállása óta a tagok közül 34 házas­ságot kötöttek.

A csoportosulás társadalmi ve­szélyességét még inkább mutatja D. E. és M. I. között 1972. november 14-én lefolytatott beszélgetés is. M. ez alka­lommal D.-t nyílt cionista tevékenységre szólította fel. D. elhatárolta magát. Ezzel egyidejűleg kifejtette viszont, hogy diplomáciai kapcsolatok esetén, akkor, ha Magyarországon izraeli követ­ség is működne, esetleg más lehetne a csoportosulás helyzete. Hogy ez alatt konkréten mit értett, nem fejtette ki.

Adataink szerint a csoportosulás tag­jai közül többen (3 név) Izraelbe disszidáltak.

II.

Javasoljuk, hogy a rendőrhatósági fi­gyelmeztetéseket meghallgatások előz­zék meg. A meghallgatásokat a BM III/1. Osztály helyiségében vizsgálók bevonásával hajtsuk végre. A meghall­gatásokra külön-külön személyenként tervet dolgozunk ki.

Az ügyben szereplő alapító és aktív tagok közül az alábbi személyek meg­hallgatását javasoljuk: (15 név)

A meghallgatást követően javaslatot teszünk azokra a személyekre, akiket rendőrhatósági figyelmeztetésben kí­vánunk részesíteni.

Javasoljuk, hogy a meghallgatás eredményétől függően, differenciáltan, szignailzációt5 is alkalmazzunk.

Az a meggyőződésünk, hogy a „Jubi­lálók” fedőnevű csoportosulást bomlasztás útján is fel tudjuk számolni. A csoportosulás vezetői és aktív tagjai olyan egzisztenciális helyzetben van­nak, hogy a rendőrhatósági figyelmez­tetés és a szignalizáció náluk eléri a kí­vánt hatást.

III.

Az ügyben foglalkoztatott „Fecske Pál” és „Táboros” fn. TMB-ket6 a meg­hallgatásra beidézzük. A tőlük kapott információkat a meghallgatások során nem játsszuk ki.

A hálózati személyek feladatot kap­nak; intézkedéseink eredményeinek Fi­gyelemmel kísérésére, annak megisme­résére, hogy a csoportosulás tagjai tény­legesen elálltak-e a tevékenységtől.

D. E. lakásán alkalmazott 3/a rend­szabályt7, C. G. lakásán alkalmazott 3/e rendszabályt 1973. XI. 31-ig üze­meltetjük… Az operatív technikai esz­közök alkalmazásával is ellenőrizni kívánjuk a realizálás időszakában vég­zett tevékenységüket.

A rendőrhatósági figyelmeztetésben részesített személyeket javasoljuk ku­tató nyilvántartásba venni.

A fentiek alapján kérjük engedélyez­ni a „Jubilálók” fn. ügyben kidolgozott realizálási javaslat végrehajtását.

JAVASLAT

Budapest. 1975. május 12-én

Javasoljuk a „Jubilálok” fn. 13-Cs-758 sz. csoportdosszié határidejét 1975. XII. 31-ig meghosszabbítani az alábbi indokok alapján:

(…)

A feldolgozó munka során „Fecske Pál”, „Frédi”, „Sárosi”, „Házi János”, „Sas Péter”, „Péterfy Anna”, „Pesti Pé­ter”, „Kassai Albert”, „Ferenci”, „Ha­vas”, „Puskás Öcsi”, „Xavér”, „Tábo­ros” fn. hálózati személyek operatív helyzete a csoportosulásban nem meg­felelő, az információszerző lehetősé­gük ennek alapján korlátozott. A többi hálózati személynek nincs hírszerző le­hetősége az ügyben.

(…)

Az összejövetelek időszakonként nagyszámú nacionalista beállítottságú zsidó fiatalt mozgósítanak. Az összejö­veteleken rendszeresen megjelennek ellenséges beállítottságú és köztörvé­nyes bűncselekményeket elkövető sze­mélyek is8, akik jelenléte már magá­ban rejti az aktivizálódás veszélyét.

Az ellenséges tevékenység és a je­lenlegi vezető személyek felderítése céljából az alábbi feladatok végrehaj­tását javaslom:

A rendelkezésünkre álló hálózati le­hetőségekkel felmérjük, jelenleg hány csoport működik, kik a szervezők és vezetők, összejöveteleiket hol és mi­lyen időszakonként tartják meg.

(…)

A csoportosulások jelenlegi operatív helyzetét figyelembe véve tanulmá­nyozzuk azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel a későbbiek során a csoportot bomlasztani tudjuk, a vezetők között bomlasztás céljából ellentéteket szít­sunk.

Az anyagok értékelése alapján ope­ratív intézkedési tervet készítünk a csoportosulások bomlasztására.

JAVASLAT

Budapest, 1975. december 30.

Javaslom az 1971-ben a BM. III/II-4-a. alosztály által nyitott „Jubilálók” fn. 13-CS-758. sz csoportdosszié lezárá­sát, irattározását, valamint a szereplő személyek kutató nyilvántartásba tör­ténő elhelyezését.

(…)

Hálózati és technikai úton megszer­zett információk értékelése alapján a csoportosulások tevékenységéről az alábbiakat állapítottuk meg:

A csoportosulás ténye fennáll, tartal­mi vonatkozásban azonban nem merí­ti ki a feldolgozó munka kezdetén fel­tételezett tevékenységet.

Az összejöveteleknek politikai tartal­ma nincs, ellenséges tevékenységre vagy ennek előkészítésére utaló törek­vés az ellenőrzések során nem jutott tudomásunkra.

A csoportosulások vezetői, tagjai az összejöveteleket (törlés) partnerek fel­kutatására használják fel.

Az ellenőrzés időszakában a hálóza­ti és operatív eszközök alkalmazása során a „JUBILÁLÓK” fn. csoport­dossziéban szereplő személyek ellen­séges tevékenységét megerősítő, bizo­nyító anyagok nem keletkeztek.

A csoportosulásokat vezető szemé­lyek időszakonkénti aktivizálódási kí­sérletei és maga a csoportosulások té­nye, esetenként cionista beállítottsága személyek megjelenése a csoportokban magában rejti az aktivizálódás ve­szélyét.

Ezért a csoport ellenőrzését hálózati úton tovább folytatjuk, amennyiben szükségessé válik, időszakonként technikai ellenőrzést is bevezetünk.

A fentiek alapján javaslom, hogy (3 név) személyeket kutató nyilvántartás­ban helyezzük el.

(6 név) személyek helyzetében beál­lott változások alapján a nyilvántartás­ból való törlését javaslom.

A fentiek alapján kérem engedélyez­ni a „JUBILÁLÓK” fn. 13-Cs-758 sz. dosszié lezárását és irattározását.

Csongrádi Károly r. alezr. alosztályvezető

Pénzes Pál r. fhdgy.

Győri Zoltán r. ezredes osztályvezető

Jegyzetek

1. A jegyzőkönyvek eredeti írásmódján nem változtattunk. A komolyabb helyesírási hibá­kat „(sic)” jellel jelöltük.

2. A megfigyelt személyek nevét nem írtuk ki, csupán nevük kezdőbetűit hagytuk meg.

3. III/e rendszabály: lakáson beépített lehall­gató készülék.

4. D. E.: a keddisták elnöke a vizsgált időszak­ban.

5. A szignalizáció során a titkosszolgálat érte­síti az érintett személy munkahelyét, szakszervezeti csoportját, a helyi pártszervezet vagy más befolyásos szerveket az illető politikai nézeteiről, magatartásáról, tevékenysé­géről.

6. TMB: informátor.

7. 3/a rendszabály: telefonlehallgatás.

8. A jelentések szerint a csoport egyetlen aktív tagját érték tolvajláson. Más bűncselekményről a beszámolók nem tudósítanak.