Összesen száznegyven tanuló

Összesen száznegyven tanuló

Ugyanezekkel a kérdésekkel fordul­tunk Dov Lévyhez, a Wesselényi utcai Amerikai Alapítványi Iskola vallási igaz­gatójához. Ehelyütt csak a különbsé­gekről esik szó, hisz a válaszok a fen­tiekhez hasonló képet festettek az is­koláról, bár – főként a felvételi követel­mények terén – jelentős eltéréseket fi­gyelhetünk meg. A felvételi tárgyként szereplő matematika mellett ugyanis megkövetelik az angol és a héber nyelv alapfokú ismeretét, az érettségi­hez pedig nyelvvizsga szükségeltetik, így azoknak a diákoknak, akik más intézményből jelentkeznek a gimnáziu­mi tagozatba – tehát nem tanulták a vallást és gyakran a héber betűket sem ismerik – jelentős lemaradással kell számolniuk, noha számos, hasonló ci­pőben járó tanuló cáfolt már rá hátrá­nyosnak vélt helyzetére. Valószínűleg mindez közrejátszik abban, hogy az in­tézménynek összesen csupán száz­negyven tanulója van, pedig tandíjat itt sem kell fizetni.

Az alapítványi iskolában érthető ok­ból nagyobb hangsúlyt fektetnek a val­lásos oktatásra, mivel az iskola fenntar­tója az Autonóm Orthodox Izraelita Hit­község. A nebulók imával kezdik a na­pot, a héber és a zsidó kultúra egészét magában foglaló judaisztika heti három alkalommal szerepel az órarendben, nemrégiben az iskola épületébe költö­zött a Dob utcai ortodox óvoda is. Az innen kikerülő gyerekek általában a Wesselényi utcában kezdik meg tanul­mányaikat, az általános iskola elvégzé­se után pedig automatikusan felvételt nyernek a gimnáziumi tagozatra. A kiselsősök szülei nyílt napokon nézhetik végig a tanórákat, míg a gyerekeknek a tanév első hetében egy erdei táborozás alatt nyílik alkalmuk az összeismerkedésre.

A vallási kérdésekben egyébként az igazgató meglehetősen rugalmas elve­ket vall. Mint kifejtette, a vallás az Isten és ember közti viszonyt jelenti, tehát magánügy. Mivel minden a tudáson alapszik, csak az ember és ember közti kapcsolatban, vagyis a tanulásban és nevelésben szükséges némi szigor. Cél­ja, hogy a tanítványok megtapasztalják azt a sikerélményt, amit a törvény meg­tartása jelenthet, még ha felnőtt fejjel el is utasítják a vallásos életet. Dov Lévy szerint tehát az érdeklődők a val­lási és a világi oktatás egyensúlya miatt tartják intézményüket autentikus zsidó iskolának.

Az intézmény az egyházi iskoláknak járó állami támogatást az Orthodox Hit­községen keresztül kapja meg, ez az összeg azonban korántsem fedezi az igényeket. Ezért a jóval költségesebb kóser étkezésért a szülőknek havi hat­ezer forintot kell fizetniük, ami alól a szociálisan rászoruló vagy sokgyerme­kes családok természetesen mentesül­nek.

A diákok továbbtanulási adataival kapcsolatban egy tavaly készült felmé­rés eredményeit tudtuk meg: eszerint az intézmény a fővárosi középiskolák között a 39. helyen szerepelt. Ezzel az eredménnyel, mint minden igazgató, Dov Lévy is elégedetlen. Ám az itt meg­szerzett érettséginek az a hatalmas elő­nye, hogy mind Amerikában, mind Izra­elben elismerik, ennek köszönhetően számos diák próbál szerencsét külföl­dön. Legtöbbjük visszatér. Az Ameri­kában tanuló egykori diákokat a tantes­tület tagjai is próbálják segíteni, Iz­raellel viszont, mint az igazgató fogal­mazott, kissé elhidegültek a kapcsola­tok. Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy a magas szintű nyelvi követelmé­nyek ellenére itt nem tanulnak külföldi diákok.

Az iskola 1991-ben nyitotta meg ka­puit, ötszáz tanulóval, a jelentkezők száma hosszú évekig mégis folyamato­san csökkent. Ez a tendencia újabban megfordulni látszik, az idén „bar micvóját” ünneplő iskolához – mint Dov Lévy elmondta – a múlt héten is három új diák csatlakozott.

cs. m.