Olvasóink írják

Olvasóink írják

FEJLESZTENÜNK KELLENE A HÁZI BETEG- GONDOZÁST

Ismeretes, hogy egyedülálló, idős, beteg, mozgásukban korlátozott em­bereknek létszükséglete a házi beteggondozás, de ennek feltételei gyakran nincsenek biztosítva.

75 éves zsidó férfi ismerősöm nem­rég jött ki az Amerikai úti Szeretetkórházból, ahol több mint egy hónapig kezelték különböző bajok, köztük hát­sófali szívinfarktus miatt. Minthogy az illető egyedül él, elbocsátásakor a kórház igazgatónője felhívta telefonon a Magyarországi Zsidó Szociális Se­gély Közalapítványt házi beteggondo­zás biztosítása végett, és én is többször telefonáltam, teljesen eredmény­telenül. A felhozott indoklás: új bete­geket már nem tudnak gondozásba venni, csak felírják a nevüket egy vá­rólistára, ahol már többen szerepelnek, túlnyomóan nála idősebbek és betegebbek. Egyébként ajánlották, hogy kérésemmel forduljak az illeté­kes polgármesteri hivatal gondozási részlegéhez. Onnan küldtek is egy gondozónőt, keddi és pénteki napokon egy-egy órára, de már a második alka­lommal megváltunk tőle, mert az egy órából háromnegyed órát élelemvásár­lással, egynegyedet pedig adminiszt­rációval töltött el, úgyhogy tényleges gondozásra nem jutott idő.

Jelenleg tehát az a helyzet, hogy önkormányzati házi beteggondozáshoz hozzá lehet jutni, de olyan kis időre, hogy az semmiképpen nem elég, a Zsi­dó Szociális Segély Alapítvány pedig elvileg ugyan heti háromszor kétórai gondozást nyújt, de gyakorlatilag csak a már korábban gondozásba vetteknek, az újak pedig várólistára kerülnek, és csak akkor kerülhet rájuk sor, ha vala­ki a régi gondozottak közül meghal.

Nyilvánvaló, hogy változtatásra van szükség. A házi beteggondozás fej­lesztését inkább a saját körünkben, mint az önkormányzatoknál tartom megvalósíthatónak, és a következő megoldásokat képzelem el:

1. A Zsidó Szociális Segély Alapít­ványt finanszírozó külföldi zsidó szer­vezetek pótlólag biztosítsanak pénzt a házi beteggondozás fejlesztéséhez is. Bár az utóbbi években csökkenő ten­denciát mutat a külföldi hozzájárulás, de arra hivatkozva, hogy életkoruknál fogva főleg a holokauszt-túlélők szo­rulnak házi beteggondozásra, talán si­kerül eredményt elérni.

2. A magyar zsidóság, tehát mi ma­gunk biztosítsuk adományainkkal a fejlesztéshez szükséges pénzt. Ennek megvalósulását a következőképpen gondolom:

1. A Zsidó Szociális Segély Alapít­vány kuratóriuma mielőbb tárja pon­tos adatokkal a zsidó közvélemény elé, hogy 2006-ban mennyi pénz áll rendelkezésére házi beteggondozás finanszírozására, ebből eddig hány be­teg gondozására mennyit költött, hány beteg szerepel a várakozólistán, és a gondozási igények teljes kiszolgálásá­hoz pótlólag mennyi pénzre lenne szükség 2006-ban. Ezt a gyakorlatot szükség szerint a további években is folytatni lehetne.

2. A pontos adatok birtokában hoz­zunk létre egy külön alapítványt az ál­talunk kijelölt külön kuratóriummal, és oda folynának be a magyar zsidók által a házi beteggondozás fejlesztésé­hez küldött adományok, amelyeket rendszeres időközönként átutalnánk a Zsidó Szociális Segély Alapítvány számlájára. Működésünk eredmé­nyéről az év elteltével részletes beszá­molót hoznánk nyilvánosságra.

2006. május 12.

Vértes István

1072 Bp., Dob u. 38.