Olvasóink írják

Olvasóink írják

Természetes a kötődés

A magyar társadalom (zsidók és nem zsidók) ma egyértelműen nem vallási alapon azonosítja a zsidóságot. Tanúsít­ja ezt az a tény, hogy olyan emberek zsidóságát is számon tartja – és nem fel­tétlenül pejoratív értelemben -, akiknek közük nincs a zsidó valláshoz. Sőt, olyanokat is tarthat zsidónak, akik más vallásúak, akik akár már generációk óta nem a zsidó vallási felekezethez tartoz­nak.

A helyzet az, hogy a magyar társada­lom de facto olyan nemzeti kisebbség­nek „érzékeli” a zsidóságot, amelynek saját vallása is van (mint ahogy tudo­másul veszi, hogy a szerb, görög, ukrán stb. kisebbség a kereszténység ortodox ágazatát tartja saját „nemzeti” vallásá­nak, függetlenül attól, hogy vallásos-e vagy sem). Soha senki nem firtatja a szerb vagy a görög nemzetiség viszo­nyát anyanemzetéhez. Természetes a kötődés. Ehhez hasonlóan soha, senki nem firtatná a zsidó nemzetiség viszo­nyát Izraelhez…

Tehát a zsidó nemzetiség felvállalása a befogadó nemzettel való viszonyt egyértelműen rendezné. Természetessé válna, hogy aki zsidó nemzetiségű és vallásos, az természetes módon (de nem feltétlenül) zsidó vallású is.

A maga zsidóságát – pusztán – val­lásként megélni akarónak viszont egy sereg olyan dolgot tudomásul kellene vennie, amely nagyon komoly konflik­tusokat okozna. Például tisztáznia kel­lene, hogy mi a viszonya

• a nem vallásos zsidókhoz, és a nem vallásos vagy nem zsidó vallású izraeli állampolgárokhoz (hiszen nem tekint­heti őket vallási értelemben zsidónak),

• Izrael világi államához, a cioniz­mushoz (Izraelt csak mint egy jelentős lélekszámú zsidó vallási közösséget ér­telmezhetné).

Számára a (zsidó) nemzetiség és a vallás naturális összetartozása is meg­szűnik. Egy görög nemzetiségű nem tartja feltétlenül görögnek (hanem pél­dául magyarnak, szerbnek, orosznak stb.) azt, aki a görögkeleti ortodox egy­ház tagjának vallja magát.

Szerencsétlen szituáció. De akármi­lyen szerencsétlen, szembe kell néz­nünk vele. Természetesen az egyén mentális terhelése akkor a legkisebb (pszichikailag a legszerencsésebb), ha valaki mindkét identitását felvállalja (a judaizmus történetileg igazolt értékei, bölcsessége, a vallási dogmákon való túlmutatása erre lehetőséget adnak).

Simon Iván

Budapest

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 17.P. 88.498/2000/4. szám alatti bí­rósági meghagyásával megállapí­totta, hogy Ács Gábort személyhez fűződő jogában, becsületében meg­sértettük azzal, hogy a „Szombat” című havilap 2000. május (XII. év­folyam) 5. számának „Olvasóink ír­ják” rovatában „Gusztustalan” cí­men megjelent cikkben az alábbia­kat adtuk közre, személyére utalva:

„Akadnak zsidók, akik annyira utálják a zsidó közösségek, szerve­zetek valós, vagy vélt visszáságait, hogy elszegődnek radikálisan jobb­oldali orgánumok vagy szervezetek házizsidainak”.

„Ács Gábor, akit a Vasárnapi új­ság riportere „zsidókönyvek szerzője és zsidó könyvek” kiadója gyanánt mutatott be a hallgatóság­nak az egyik februári adásában,”

„Annak idején a nácik kijelölték a kápókat a häftlingek közül, ezt el­utasítani nem lehetett (lehetett vi­szont tisztességesen vagy gazember módjára viselkedni). De kápónak nem jelentkezett az ember önként. Pedig aki ma a szélsőjobboldal ali­bi-zsidójának, házi. zsidajának a szerepét elvállalja, az valami ilyes­mit cselekszik”.

Mindezekre tekintettel Ács Gá­bornak elégtételt adunk azzal, hogy cáfoljuk a fent írt állításokat.