Nyílt válasz Szántó T. Gábornak, a Szombat főszerkesztőjének

Tisztelt Főszerkesztő Úr; kedves Gábor!

Sajnálom, hogy meglepetten és zava­rodva olvastad a Raus-hassónó-i cikke­met az Új Életben, mindenesetre nagy öröm számomra, hogy ilyen alaposan áttanulmányoztad. Valójában leírtam a hitközségi választásokkal kapcsolatban a mondandómat, de semmi akadálya nincs annak, hogy bővebben kifejtsem az ezzel kapcsolatos nézeteimet, ez per­sze magában hordozza az ismétlést is.

A rendszerváltás fordulóján a hitköz­ségi szervezetben alapvető változások történtek, a korábbi állampárti struktú­rát lekopírozó szervezeti rendszer alapi­jaiban változott meg, a korábbi vezetők már részben ekkor távoztak a posztjaik­ról, így szükségszerű volt új arcok megjelenése. Az 1991-es demokratikus vá­lasztások eredményeképpen felállt új vezetés négy éven keresztül végezte a munkáját és ennek a megmérettetése következett be ez év tavaszán.

Természetesen önmagában az a tény, hogy a választási procedúra megindult, felbolydította az egész szervezet életét, az ország legtöbb hitközségében válasz­tásokat tartottak, és a Mazsihiszben is.

Ez azt is jelentette, hogy az adminiszt­rációban bizonyos bizonytalanság ural­kodott el, hiszen a napi munka mellett a mindennapok részévé vált a jövő mérle­gelése. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a hitközségi vezetés hitele objektíven nem volt mérhető, a funkcióban lévő embereknek csak szubjektív és ehhez képest esetleges elképzeléseik lehettek arról, hogy munkájukat jól végzik-e vagy sem, és főleg arról, hogy ezt hogyan ér­tékeli a közvélemény.

A választási ciklusok meghatározása az egyik legnehezebb kérdés minden választott funkciójú rendszerben, an­nak idején az alapszabály kidolgozásá­nál komoly viták voltak ezzel kapcsolat­ban, különböző időtartamú javaslatok merültek fel, végül is a négy év került rögzítésre, feltehetőleg azért is, mert ez igazodik az országban szokásos választá­si ciklusokhoz. Ez a viszonylag hosszabb időszak egyrészt igen jó, hiszen a hiva­talban élő embereknek lehetőséget ad arra, hogy döntéseiket megfelelően ter­vezve hozzák meg, és szükség esetén saját maguk korrigálhassák az elköve­tett hibákat; másrészről azonban, különösen teljes körű vezetőváltás esetén, mint amilyen a Mazsihisz kialakításakor történt, és ehhez kapcsolódott a szer­vezet teljes körű átalakítása is, számos bizonytalansági tényezővel járt. Ez megmutatkozott a mindennapi munká­ban is, hiszen nem titok, hogy a mun­kát nehezítették bizonyos személyi fe­szültségek, amelyek az elmúlt négy év során kerültek felszínre, és mindenki azt várta, hogy a választások ezeket meg fogják oldani.

Azt, hogy milyen munkát végzett a Ma­zsihisz, illetve a Mazsihisz vezetése az elmúlt ciklusban, részletesen elemez­tem abban a jelentésben, amelyet a kül­döttek részére készítettem, ezt minden­ki kézhez kapta, és ebben vázoltam azt a programot is, amely alapján a Mazsihisznek dolgoznia kell a jövőben.

Természetesen ott a jelentésben is hangsúlyoztam, hogy szubjektív az érté­kelésem, hiszen belülről a dolgokat csak így lehet megítélni. Ez a jelentés egyébként, úgy gondolom, eljutott a Szombat szerkesztőségéhez is.

A lefolytatott választások tehát annyi­ban erősítették meg a vezetés hitelét, hogy megerősítették az eddig követett irányvonal helyességét, már amennyi­ben bizonyos személyeket újraválasz­tottak, illetve bizonyos tendenciákat elvetendőnek tartottak, amennyiben más személyeket nem választottak újra, fel­téve persze, hogy azért nem választották újra, mert a programja, eddigi tevé­kenysége nem volt elfogadható. Ezek a kérdések persze nem ilyen egyszerűen és nem ennyire tisztán jelentek meg, hiszen nagyon különböző szempontok szerint döntöttek a küldöttek, amint az már demokráciában szokásos, de bizo­nyos markáns választások nyilvánvaló­vá váltak. A hitközségek szervezete te­hát megerősödött, hiszen senki sem kérdőjelezheti meg alappal a megvá­lasztott személyek legitimitását, és ez kihatással van az egész szervezetre.

Azt kérdezed, hogy mennyiben újítot­ta meg a funkcióban lévő és az admi­nisztráció masszív hátszelét kihasznál­va, onnan kampányoló hitközségi veze­tők hitelét (különösen azokon a poszto­kon, ahol nem volt többes jelölés) a vá­lasztás.

Az előzőekben már igyekeztem vála­szolni általánosságban, ugyanis a koráb­ban funkcióban lévő vezetők hitelét erő­sítette meg igazán a választás, hiszen az ő korábbi négyéves munkájukat a válasz­tók értékelték, és akiket újraválasztottak, azoknak a munkáját legalábbis megfe­lelőnek tartották. Nem gondolom, hogy bárki is kihasználta volna az „adminiszt­ráció masszív hátszelét”, de egy válasz­tás esetén ha valaki funkcióban van, az adott esetben jelenthet számára előnyt, de ugyanígy jelenthet számára hátrányt is, ez a magyarországi parlamenti válasz­tásokon egyértelműen kitűnt.

Annak a felvetésednek, hogy azokról a posztokról írjak, ahol nem volt töb­bes jelölés, sajnos, nem tudok eleget tenni, mert egyetlenegy ilyen poszt volt a választások során, ez pedig a Mazsihisz elnöki posztja, és a saját szemé­lyemet érintő kérdésben nem tudok objektív elemzést adni, ez nyilván más­nak a feladata. Mindenesetre a jelölési folyamat úgy van kialakítva, hogy bárki bármilyen pozícióra jelölhető.

Formailag ugyan a Mazsihisz ügyveze­tő igazgatójára csak egy személyt jelöl­tek, de miután a jelenlegi formációban mindenki úgy tartotta helyesnek, ha a BZSH-nak és a Mazsihisznek ugyanaz a személy az igazgatója, így a BZSH-választáson ez a kérdés lényegében eldőlt, ott pedig többes jelölés történt, és a válasz­tók egy jelentős hányada a másik jelöltre szavazott, de az természetes, hogy a két jelölt közül valakinek meg kellett nyerni a választást.

A Mazsihisz közgyűlésén a vezetőségi tagság pozíciókra több személyt jelöl­tek, megfelelő választási lehetőség volt, és ezzel éltek is a szavazók, igen szoros eredmények születtek. A BZSH-választásokkal nem feladatom foglalkozni, de er­ről részletes tudósítást közölt lapotok, in­terjúkat is, így mindenki előtt ismertek az ott történtek, a többes jelölés egyér­telműen érvényesült. Azt természetes­nek tartom, hogy a Mazsihisz és a BZSH örökös díszelnökét és az országos főrab­bit a közgyűlés közfelkiáltással választot­ta meg. Ami a számszaki adatokat illeti, azok teljesen egyértelműek. Abból kell kiindulnunk, hogy a megújulás akkor tör­ténik meg, ha az eddigi résztvevők he­lyett különböző arányokban új szemé­lyek kerülnek be a testületekbe, nyilván­való, hogy minél nagyobb az arány, an­nál inkább nagyobb a változás. Nem biz­tos persze az, hogy akkor működik a vá­lasztási rendszer legjobban, ha vala­mennyi tag új egy vezetésben, az biztos, hogy ha mindenkit újraválasztanak, ak­kor a demokrácia nem működik.

A számításoknál figyelmen kívül hagy­tam a rabbikar tagjait, akik hivatalból ta­gok a közgyűlésben, és így nem válasz­tott tisztségviselők.

A 99 választott testületi tag közül 42 személy új az 1991-ben delegáltakhoz képest, tehát több mint 42 százaléka új a képviselő-testületi tagoknak. Azt hi­szem, ezt bátran minősíthetem nagymér­vű változásnak és megújulásnak. Ugyan­ez a helyzet a BZSH-val kapcsolatban is, ahol a 80 személy közül 38 az új tag, vagyis majdnem az 50 százalék. Ez még inkább változást jelent.

Ami a szűkebb vezetői testületeket il­leti, a Mazsihisz vezetőségébe 9 tag kerül be választás útján, ebből 4 új tag van és 5 régi, vagyis majd 45 százalék, a BZSH elöljáróságába 10 tag került megválasz­tásra, ebből 5 új, vagyis 50 százalék

A BZSH esetében megváltozott az elnök személye, továbbá a helyettesítésé­re hivatott vezető elöljáró személye, a Mazsihisznek korábban két elnökhelyet­tese volt, ezek közül az egyik került újra­választásra, most három elnökhelyette­se van, ezek közül kettő új.

Ezek az arányok messzemenő válto­zást és megújulást jelentenek.

A korábbi képviselő-testületről nem állnak rendelkezésemre életkori adatok. A Mazsihisz jelenlegi képviselő-testületé­nek 99 választott tagja közül 83-nak is­mertek az életkori adatai, 16-nak pedig nem. Annak az eldöntése, hogy a mellé­kelt 1. sz. táblázatban közölt adatok mi­lyenek, igen nehéz kérdés, mert nehéz viszonyítási alapot találni.

A mellékelt 2. sz. táblázatban a ma­gyarországi népesség eloszlását mutat­juk, és abból a tulajdonképpen nem alaptalan feltételezésből kell kiindul­nunk, hogy a zsidó népesség életkori megoszlása hasonlít az egész lakosságé­hoz. Amint az közismert, az alkotmány tiltja az emberek vallásuk szerinti nyil­vántartását, az utolsó ehhez kapcsolódó részletes adatfelvétel a 40-es évek végén történt a népszámláláskor, ezek az ada­tok azonban ma már nem használhatók.

Az Oktatáskutató Intézet megbízása alapján a Gallup közvélemény-kutatást folytatott még 1993-94-ben a magyaror­szági népesség vallási megoszlásáról a statisztikai mintavétel szabályai szerint. Ennek az eredménye azóta is éles viták tárgya, a Szombat is több cikket közölt ezzel kapcsolatban. A vitát az okozza, hogy a népesség 0,5 százalékában, vagyis kb. 50 000 főben jelöli meg a ma­gukat vallásos zsidónak valló személyek számát, és ez a hibahatáron belül mo­zog, így nehezen értékelhető.

Arra a kérdésre, hogy milyen vallású a válaszadó, 0,5 százalék jelölte magát zsidónak, izraelitának, és ezek csak olyan személyek voltak, akik úgy nyilat­koztak, hogy eredetileg is ilyen vallásá­nak születtek, jegyeztettek be. Házastársa-élettársa vallásáról a válaszadók 0,3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az zsidó, ebből az következnék, hogy a ma­gyarországi zsidóság 40 százaléka ve­gyes házasságban él.

A válaszadókat nemek szerint is felmér­ték, 45,6 százalék volt férfi és 54,4 szá­zalék nő. Ez az össznépességhez viszo­nyítva nem jelentős eltérés, mert az or­szágban 47,8 százalék a férfiak aránya.

A korcsoportmegoszlást az 1. számú táblázat mutatja. Az adatok elemzésénél figyelemmel kell ama lenni, hogy a Mazsihisz-szabályzat szerint 18 éven aluliak nem választhatók általában különböző funkciókra.

A 2. táblázat mutatja 8 374 000 sze­mély, az ország egész 15 éven felüli la­kosságának számszerű és százalékos korcsoportmegoszlását.

A Mazsihisz legifjabb képviselője 27 éves, ez azt jelenti, hogy az első kor­csoportba senki sem tartozik bele, ez az össznépesség esetében 19,3 százalékot tesz ki.

A második korcsoportba az össznépességen belül 8 százalék tartozik, a kép­viselő-testület tagjai közül 0,2 százalék, vagyis egy személy esik ide.

A harmadik korcsoportba a 30-tól 50 évesekig a számításba vett magyar lakos­ság 34,59 százaléka tartozik, a képviselő testületnek pedig 38 százaléka. Azt látjuk tehát, hogy a 30 és 50 évnél fiatalabb ma­gyarországi népesség százalékos aránya, illetve a képviselő-testület 50 évesnél fiatalabb tagjainak aránya nem túlzottan tér el egymástól. Figyelembe kell venni, hogy bizonyos alacsonyabb életkor kevésbé teszi az igen fiatal embereket ké­pessé közösségi munkára. Nyilvánvaló, hogy fiatalabb korban előbb mindenki a szűkebb közösségben végez munkát, és ha munkája alapján méltónak találják, ak­kor jelölik magasabb testületbe. Az 50től 70 éves csoportok, mint látjuk, lényegileg nem mutatnak eltérést, szinte azonosak az arányszámok az összlakosságra, illetve a képviselő-testületre vetítve.

A 70 éven felülieknél szignifikáns az el­térés, mert a népesség figyelembe vett csoportjánál 11 százalék ez az arány, a képviselő-testületben pedig 36 százalék, vagyis 24 százalékos a különbség, a fiata­labb korcsoportok viszonylag alacsony aránya itt egyenlítődik ki. Azt hiszem azonban, hogy ez egy ilyen országos je­lentőségű testületnél nem tekinthető anomáliának.

A táblázatok összevetéséből tehát le­vonhatjuk azt a következtetést, hogy a Mazsihisz közgyűlésének összetétele megfelel a népesség korcsoport szerinti összetételének, lényegi különbség nem mutatható ki.

Ezt támasztja alá a 3. táblázat. Ugyanis a vallásos idősebb korúak aránya maga­sabb az össznépesség arányaihoz képest, míg a népességen belül kb. 38 százalék az 50 év felettiek aránya, addig e korcso­port 43,6 százaléka vallásos.

Kontrollként kínálkozik az országos vá­lasztások során létrejött Országgyűlés kor­csoport-összetétele, itt azonban figyelem­mel kell lennünk arra, hogy 1990-ben egy forradalmi változás történt, és ennek meg­felelően magasabb a 30-50 évesek ará­nya, és a politikai aktivitás csökkenésével a 70 éven felüliek aránya. Ha megismer­hetnénk az 1994-ben megválasztott Országgyűlés adatait, ez is bizonyos változá­sokat mutatna. Az 1990-ben megválasz­tott Országgyűlés tagjainak korcsoport szerinti megoszlását a 4. táblázat mutatja.

Végkövetkeztetésként tehát megállapít­ható, hogy nem mutat alapvető különbsé­geket a Mazsihisz képviselő-testületének korcsoporti összetétele, az egész magyar lakosság, illetve annak számba jöhető ré­tegének korcsoportmegoszlásához, illet­ve a magukat vallásosnak mondó szemé­lyek korcsoportmegoszlásához.

Ebből az is következik, hogy nem emelhető kifogás a képviselő-testület kor­csoport szerinti összetételével kapcsolat­ban. Az, hogy a 70 éven felüliek aránya magasabb, mint az átlag népességnél, nem negatívum, hiszen feltétlenül szük­ség van egy ilyen testületben az idősebb korúak bölcsességére és életismeretére. Természetesen nem eltúlzott arányok­ban, hiszen mégsem lehetne azt termé­szetesnek tekinteni, hogy a képviselő-tes­tület túlnyomórészt tizen-huszonéves fia­talokból álljon.

Ezek a számok is mutatják, hogy igaz az, amit a cikkemben írtam, hogy nagy számban kerültek be fiatalok a választott testületekbe, én a 18-50 év közöttieket fiatal embernek tekintem, és az újonnan bekerültekre tekintettel az előbb jelzett 40 százalékos, illetve a BZSH-ba 50 szá­zalékos arány alátámasztja azt a megál­lapításomat, hogy olyan emberek kerül­tek ezekbe a testületekbe, akik eddig még nem vettek részt a zsidó közéletben.

Az egy másik kérdés, hogy milyen a nemenkénti összetétele a képviselő-tes­tületnek. A Mazsihisz 99 választott kép­viselője közül 6 nő, ami 6 százalékot je­lent, és ez teljesen eltér az egész népes­ség nemenkénti összetételéhez képest, mert jelentős nőtöbblet mutatható ki. Azonban nem gondolom, hogy ez a hely­zet a közeljövőben megváltozna, hiszen nőket a zsinagógái élet szervezésében, a karitatív munkában mutatott nagymér­tékű aktivitásuk ellenére ritkán választ­ják meg. Ennek elemzése egy hosszabb munkát igényelne, pl. annak a tisztázá­sa, hogy a zsidó közéletben részt vevő nők saját maguk mennyire igényelnék a magasabb tisztségeket, és ezt mennyire tolerálnák a férfiak.

Ugyancsak hosszabb elemzést igényel­ne, hogy milyen volt a választásokon részt vevő személyek korcsoport-össze­tétele, hányán vettek részt a hitközségi választásokon, milyen társadalmi rétege­ket képviseltek, de valójában egy ilyen elemzés alapvető feltételei is hiányoznak, hiszen nem tudjuk, hogy mit mihez viszo­nyítsunk. Ahhoz, hogy megítéljük a valós viszonyokat, ismernünk kellene a ma­gyarországi zsidó népesség valós számait, korcsoportonkénti, foglalkozásonkénti és társadalmi helyzet szerinti megoszlását, ez a kutatás azonban még nem történt meg, és nem is tudom, hogy a közeljövő­ben meg fogé történni, pedig nagyon nagy szükség lenne rá.

Becslésem szerint a választásra jogo­sult személyek nem kisebb arányban vet­tek részt a hitközségi választásokon, mint az országos önkormányzati választáso­kon, amelyeket nem a túlzott érdeklődés jellemzett, de ezen közömbösség az egész magyar társadalmat jellemzi, nem csak a zsidó népességet.

Mindenesetre, ha valaki úgy érzi, hogy nem kapott vagy nem megfelelő képvise­letet kapott az a csoport vagy az a réteg ahova ő tartozik, nem tudja hallatni sza­vát a zsidó közéletben, azoknak csak azt tudom mondani, hogy menjenek el a zsi­nagógákba, akár Budapesten, akár Buda­pesten kívül. Iratkozzanak be minél na­gyobb számban tagként a hitközségbe, legyenek részesei a vallásos zsidó köz­életnek, és gyakorolják a részükre bizto­sított demokratikus jogokat. Ha nem ta­lálnak olyan közösséget, amelyben szíve­sen lennének, akkor alapítsanak új zsina­gógát, és ott gyakorolják őseik hitét.

Aki nem jön el a zsinagógáinkba, aki tá­vol tartja magát tőlünk, aki hallgat, aki nem gyakorolja demokratikus jogait, azoknak a véleményét nem ismerhetjük meg és így nemcsak ők, hanem az egész magyar zsidóság veszít.

Hittestvéri üdvözlettel és a régi barát­sággal:

dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke

1. számú táblázat

A Mazsihisz 1995-ben megválasz­tott képviselő-testületének korcso­port szerinti megoszlása

Koruk	Számuk	Százalékban
15-24	–	0,0
25-29	1	1,2
30-49	32	38
50-54	5	6
55-59	6	7
60-69	9	11
70-	30	36
Összesen	83

2. számú táblázat

A magyarországi 15 éven felüli né­pesség korcsoportmegoszlása 1995-ben, 1000 főben

Koruk 15-24	Számuk 1619	Százalékban 19,33
25-29	675	8
30-49	2897	34,59
50-54	641	7,65
55-59	557	6,65
60-69	1058	12,64
70-	927	11,08

3. számú táblázat

A vallási megoszlásról készített sta­tisztikai felmérés során választ adó személyek százalékos korcsoporti megoszlása

Kor	A vallásosok aránya %-ban
18-24	13,2
25-29	6,9
30-49	36,2
50-59	15,5
60-69	15,4
70-	12,7

4. számú táblázat

Az 1990-ben megválasztott Országgyűlés korcsoportmegoszlása

Kor -24	Aránya a lakosság %-ában 0,79
25-29	6,36
30-49	62,33
50-54	7,95
55-59	8,48
60-69	10,07
70-	3,97