Nyílt levél azokhoz, akik “csak” suszterek

Nyílt levél azokhoz, akik „csak” suszterek

Drága Testvéreim!

MINJÁN (minjon, minyen; „szám” – közhasználatban tíz felnőtt férfiből álló gyülekezetét jelent. A tizenharmadik életévét betöltött fiú beleszámít a minjánba. A törvény eredete a hagyomány szerint:

1. I.-n hajlandó lett volna megkegyel­mezni a bűnös szodomaiaknak, ha Ábra­hám talált volna közöttük tíz igaz em­bert;

2. Ruth könyvében olvasható: „És vett Boáz tíz férfit a város vénei közül…” (Ruth 4,2)

A vallási törvények szerint csak tíz fér­fi jelenlétében lehet közösségi imát kez­deni…

(Jólesz Károly: Zsidó hitéleti kislexikon; Budapest, MIOK, 1985. 154-135. o.)

Könyörgöm, ne értsétek félre, nem a hős vagy a mártír próbál megszólítani benneteket, hanem csak valaki, aki na­gyon rosszul érzi magát. Hogy miért? Er­ről próbálok meg – remélve, hogy megér­titek – írni néhány sort

Hét elején egy kora este csöngött a te­lefon, és szokása szerint a csodálatra méltó Glaser Jucó bácsi – mint oly gyak­ran ilyenkor és sok ismerősöm telefonjá­ban – szólalt meg: „Sanyikám ugye tudja, hogy szombaton a ’NAGY’ szombat van?! Félek, nem lesz minyen, lejönne hozzánk – mint szokott – a Teleki térre, nagyon fontos lenne, mert tudja, X és Y szeretne kaddist mondani, mert Jahrzeitja van. Ugye ott lesz? Megígéri?” – (Glaser bácsi már csak ilyen. Szombaton, az Olénu közben már azt számolja, ki lesz ott a következő szombaton, és vasárnap meg­kezdi a szervezést.)

És én, mint oly sok alkalommal az el­múlt években, megígértem, nem volt ne­héz, nagyon szívesen megyek oda, higgyétek el, varázslatos hely, a világon már ilyen nem létezik. A Vili. kerület mé­lyén, a Teleki tér 22. udvarának legsarkában húzódik meg egy pici kis imaterem. Ahol hosszú évtizedek óta imádkoznak, az elmúlt két-három évtizedben a két Glaser testvér szervezésében. Itt min­denki ismeri egymást, és ha idegen té­ved be, azt úgy fogadják, mint a Messiás hírnökét, kényeztetik és természetesen kikérdezik. Kap Glaser bácsi mindig elővehető történeteiből is. Engem drága apósom vitt el oda a 70-es években, és kért, járjak oda – ha tehetem -, ezért az ő emléke miatt is elmegyek.

De pénteken reggel ismét csengett a telefon, és most a nagytiszteletű, tudós férd, reb Mojse Moskovits jelentkezett: „Kedves Barátom! Bizonyosan tudja, hogy holnap Sabosz Hágodalj van. Félek, a Visegrádi utcai imaházban tudunk-e majd imádkozni? Lenne olyan szíves el­jönni?”

Mit tudtam volna mondani? Reb Moj­se, akit mesteremnek tartok, aki sok és fontos dologra tanított meg, aki barátjá­nak tart, és mint ilyen, kér valamit… Szóval megígértem, ha késve is, de ott leszek, mert reggel a Teleki térre me­gyek.

Hát, hogy is volt végül akkor ez a neve­zetes Sabosz Hágodalj 5760 niszánján, a 2000. év tavaszán Budapesten, ahol egyes becslések szerint 60-70 000 zsidó hitsorsom él? Reggel fél 8-kor elindultam a Teleki térre, ahol nagyon nehezen fél 9 körül lettünk kilencen, de olyan, aki lejnolna (Tórát olvasna), nem akadt, mert külföldön tartózkodott. Azért a kinyitott frigyszekrény mellett megimádkoztunk. Utána irány a Visegrádi utca. Mála a Te­remtőnek, köszönhetően a szorgos szer­vezésnek, nagyon szép minyen volt. Lejnoltak is, volt dróse és kidus, lehettünk vagy tizenöten.

Sajnos nem sokkal jobb a helyzet máshol sem, a minyen minden zsinagó­gában súlyos gond.

Ma lelkiismeretes vagy, megkértek és megígérted – ha nem is vagy oly vallásos -, nehezen veszed váltadra azt a terhet, hogy mások nem tudnak imádkozni halottaikért, nem tudják elmondani őseik hagyománya szerint a kötelező hetisza­kaszt, és akkor bármily fáradt vagy, és lenne mit tenned, felugrasz szombat reg­geli álmodból, és elindulsz, hogy legyen minyen. És pendlizel, ha kell, mert na­gyon fontos, hogy legyenek még Apáink, Anyáink, Nagyszüleink helyei, hogy leg­alább ennyi maradjon az emlékükért, meg talán a mi jövőnk miatt is!

Testvéreim!

Én azt a párszor tíz „igaz” embert kere­sem, akiket Ábrahám, és azokat a „véne­ket”, kiket Boáz vett. Akik még megmen­tenék Budapest zsinagógáit.

Nem baj, ha nem tudsz imádkozni (én is nagyon tudatlan vagyok), csak könyörgök, GYERE! Nézd meg a listát az Új Élet­ben, válassz zsinagógát, és legyél ott! Nem biztos, hogy minden héten sikerül, de ha néha megteszed, meglásd, olyan érzés tölt majd el, hogy tettél valamit Meglehet, nem tűnik komoly dolognak, de hidd el, ez is nagyon-nagyon sok!

Tudjátok, van egy jiddis közmondás:

Nayn rabonim kenen keyn minyen makhn ober tsen shusters yo. (Kilenc rabbi nem tesz ki egy minjánt, de tíz suszter igen!)

Feldmájer Sándor