A befejezetlen előtörténet

Novák Attila

A befejezetlen előtörténetAz Agudat Jiszrael Magyarországon (1918-1940)

Az Agudat Jiszrael a cionizmusra született ortodox zsidó reakcióként keletkezett, nem akarván elfogadni, hogy a zsidó vallás­ban kiemelt fontosságú Erec Jiszrael telje­sen a modem, nacionalista zsidók befolyá­sa alá kerüljön. A szervezet olyan ortodox zsidó politikai és vallási mozgalomként de­finiálta magát, amely a zsidók egyéni és kö­zösségi életében csak az írott és a szóbeli Tórát fogadta el mérvadónak és kizárta a parlamentarizmust.1 Az Aguda később so­kat át is vett cionista „ellenfele” eszköztárá­ból, beleértve a mozgalmi infrastruktúrát és a modem politikai módszereket is. Ma­gyarországon a mozgalom – bár hívei bőven akadtak volna – hivatalosan csak a második világháború után jött létre.

A mozgalom születése 1911-re nyúlik vissza: ekkor, a X. cionista kongresszuson határozták el, hogy a cionista mozgalom kulturális tevékenységet is fog folytatni, ezért néhány németországi cionista, aki mellesleg ortodox is volt, kivált a Cionista Szervezetből. Így alakult meg 1912-ben Kattowitzben az Agudat Jiszrael. A szerve­zet tagsága három rétegből tevődött össze: Samson Raphael Hirsch német neoortodoxiájának néhány követőjéből, a magyarországi, illetve a lengyelországi és a litván ortodoxia tagjaiból.2 A három cso­port között számos különbség is volt a né­met ortodoxia például ruházatában és kul­turális orientációjában alkalmazkodott a környezetéhez, míg az utóbbi két csoport tagjai ellenezték a nem zsidó (kül)világ szokásainak és „életvilágának” – akár a ru­házatra is kiterjedő – elfogadását Más te­kintetben azonban a magyar ortodoxia né­mely tagja egyetértett a hirschiánus „vo­nal” képviselőivel.

A magyarországi ortodoxia különféle ne­vek alatt alapított szervezeteket. 1918-ban „Machziké Hadasz” („A hittörvény megerősítője”) néven alakítottak egyesületet. Később a csornai és a nyitrai egyesületek először felhívást tettek közzé, majd kezde­ményezték, hogy hívjanak össze nagygyű­lést. Így alakult meg Érsekújváron az „Ahavasz Cijajn” („Cion szeretete”) egyesület.3 Itt újabb felhívást tettek közzé, melyben azt hangoztatták, hogy a „hithű zsidóság­nak ki kell küzdenie azt a jogot, hogy a Szentföld berendezésében el nem mel­lőzhető tényezővé legyen”.4 1919-ben a „mozgalom” Budapestre költözött, s fel­vette a „Jisüv Erecz Jiszroél” („Erec Jiszraeli Telepítés/Település”) nevet.5

1923-végén (vagy 1924-ben) konkrétan is szóba került az Agudat Jiszrael magyar- országi megszervezése, de az ortodox képviselőtestület 12.529-923. sz. határo­zatában közölte, hogy – bár az országos iroda kollektíve belép a szervezetbe – he­lyi csoportok alakítása tilos.6 Megállapítot­ták, hogy bár a világ (ezen elsősorban az akkori zsidó univerzum, azaz Kelet-Közép-Európa, az USA és Palesztina értendők) or­todoxiájának kilencven százaléka csatla­kozott az Agudához, de nyilatkozatukban így fogalmaztak: „A mi speciális viszonya­inkra tekintettel semmiféle címen sem küldhetők Magyarországba az Agudat Jisz­rael érdekében külföldi agitációs szóno­kok… Az Agudat Jiszrael központi ve­zetőségének Magyarországon semmiféle címen nem szabad sem vallási… sem szo­ciális jótékonysági téren önálló akciókat folyamatba tenni.”7 Jellemző a közle­ményre, illetve a mögötte álló bel- és kül­politikai megfontolásokra az, hogy leszö­gezték: bár „kifelé” támogatják az Agudát, „befelé” azonban nem.

A „kifelé” és a „befelé” elhatárolását több szempont is vezette. Egyrészről az or­todoxia egy-két jelentősebb képviselője, így például a híres és karizmatikus „ve­zér”, a munkácsi főrabbi (Rav Spira) nem csak a cionistákat, de az agudistákat sem különösebben kedvelte. A pesti ortodo­xok között pedig voltak olyanok, akik a munkácsi rabbi híveinek számítottak.

Másrészt a Horthy-korszakban minden zsidó szervezet vigyázott arra, nehogy gya­nút keltsen a hatalom szemében azzal, hogy nemzetközi zsidó szervezetekhez csatlakozik, és ezzel is vádpontot adjon azoknak, akik egyébként is megkérdője­lezték a zsidók magyarságát. Ezzel magya­rázható a cionista szövetség kései legalizációja, s ez a körülmény az Agudat Jiszrael magyarországi történetére is hatással volt.

De a szervezkedés nem zárult le: Tife­resz Bachurim („Tanulóegyesület” vagy „Legényegylet”) csoport alakult. „Alijó” csoportok jönnek létre, ezek összekötte­tésbe lépnek a jeruzsálemi Agudat Jiszrael-központtal és a frankfurti „Keren Hajisüv” (Jisüv Alap) vezetőségével „és így sikerült a Szentföldre kijuttatni évenként 2-3-szor egynéhány fiatalembert…”8 1932. szeptember 17-én alakult meg a Tiferesz Bachurim keretében az Alijasz Tiferesz bi­zottság, amely a vallásos alija elméleti alapjainak tisztázására és végrehajtására jött létre, s szigorú feltételekhez kötötte az alija „támogatását”.9 Már itt is szempont­ként szerepelt az, hogy más szervezetnek (főleg a Tórával ellentétes irányultságú mozgalomnak) az ortodox kivándorló nem lehet a tagja. 1933-ban a Jisüv Erecz Jiszroél népszerű lett, majd „…közbejöttek különféle zsidó politikai meggondolások, melyek megakadályozták a munkát”.10

1934-ben a Jisüv Erecz Jiszroél egyesü­let újjászervezését az ortodox központi bi­zottság – május 14-i határozatában buda­pesti és nem országos viszonylatban – megengedhetőnek tartotta.11

A világ ortodoxiájának néhány jeles ve­zetője rá akarta venni a magyarországi ha­gyományőrzőket, hogy ne ódzkodjanak a szervezet létrehozásától. Így pélául a ma­gyar származású, Palesztinában élő orto­doxia több tagja (pl. a jeruzsálemi Duschinszky rabbi) többször is felszólította a magyar ortodoxokat, hogy alakítsák meg az Agudat Jiszraelt.12

1935. december 15-én a budapesti orto­doxia több vezető beosztásban lévő szemé­lyisége megalakította az Agudat Jiszrael he­lyi csoportját Az alakuló gyűlést Klein Már­kus, a Sász Chevra elnöke nyitotta meg. Ott voltak még: Schreiber Sámuel hitközségi alelnök, Schlésinger Adolf hitközségi elöl­járó, dr. Deutsch Adolf iskolaigazgató, Freudiger Fülöp és Sámuel, s még sokan mások.13 A végleges tisztikar megválasztá­sáig Klein Márkust és a vezetése alatt álló bi­zottságot bízták meg a szervezési munká­val. A gyűlésen egyébként még egy Chanuka utáni nagygyűlést is terveztek s 1000 pengőt ajánlottak fel a szervezet céljaira.14

A szervezettel kapcsolatban az Ortodox Központi Iroda gyakorlatilag az új megala­kulást elutasító s a status quót fenntartó nyilatkozatot tett közzé.15

1935. december 29-én a Kahán-Frankl Samu elnöklete alatt összeülő ortodox központi bizottság ülésén kinyilvánították, hogy a hazai ortodoxia az 1924. évi képviselőségi határozat alapján áll, s ezért az Agudat Jiszrael megalakítását nem tartják kívánatosnak. Klein Márkus alávetette ma­gát a központi bizottság rabbikollégiuma döntésének.16

A döntést a kor különböző beállítottságú zsidó lapjai különféleképpen interpretál­ták. Az ortodox Hagyomány című lap be­számolt arról, hogy a munkácsi főrabbi, a híres anticionista, antimizrachista és antiagudista Chaim Eliezer Spira (1872-1937) megjelent Roth Henrik fia bármicvóján, ahol „az Agudat Jiszrael vezetősége is kép­viseltette magát”. A munkácsi főrabbi he­ves támadást intézett az Agudat Jiszrael el­len, s kijelentette, hogy „az Agudat Jiszrael ugyanolyan iszur (tilalom) alatt áll, mint a cionizmus” – számolt be a lap.17 A cionis­ta Zsidó Szemle üdvözölte az ortodoxokat, hiszen – ezzel a lépéssel – feladtak eddigi közömbösségükből.18 Idézték a híres agudista vezért, Jakov Rosenheim egyik „bon mot”-ját, mely szerint az Agudat Jiszrael is „nemzeti mozgalom”. Az ortodox irodát is megdicsérték, bár – szerintük – az szőrszál­hasogató játékba kezdett. Mindenesetre az ortodox jóindulatot” a budapesti Paleszti­na Hivatal is figyelembe vette: „Ennek a jó­indulatnak köszönhető, hogy az Agudat Jiszrael formális megalakulása nélkül az iroda verifikálására a budapesti orthodox ifjak certifikátokat kaptak s kapnak Palesz­tinába, hogy ott produktív életpályákon igyekezzenek elhelyezkedni, és ezzel sza­porítsák a hithű, a vallásos törvényeket megtartó munkások számát.”19

A centrista ortodox lap, a Zsidó Újság in­kább propagandista volt, ilyen szellemben tett közzé több, az Agudat Jiszrael megte­remtésére felszólító nyilatkozatot és cik­ket.20 A Groszberg család: Lipót (a Zsidó Újság szerkesztője), Jenő és Slomó az Agudat Jiszrael magyarországi „úttörői” közé tartoztak.

Az 1936-os marienbadi Agudat Jiszrael-nagygyűlésen (mely előkészítő gyűlés: „K’nészija Mechina” volt), „privát vendég­ként” magyar küldöttség is részt vett. Ott volt óbudai Freudiger Fülöp, Klein Márkus és dr. Deutsch Adolf is, „akiket, mint a ma­gyar Jisüv” mozgalom exponenseit üdvö­zölték”.21

A Jisüv Erecz Jiszroél mozgalom elnö­ke Freudiger Ábrahám, a budapesti or­todox hitközség elnöke, tiszteletbeli elnö­ke Sussmann Viktor rabbi és Freudiger Lipót volt. Alelnöke a már említett Klein Márkus. Elöljárója dr. Deutsch Adolf, aki a „Hachsara” elnöke is volt egyben. A cio­nizmus modem eszközei, a munkáskol­lektívák az ortodoxiát is elérték: a mozga­lomnak hachsara- és propagandabizottsá­ga is volt.22

A Jisüv Erecz Jiszroél szervezésében több propagandaestet is szerveztek. 1937. április 18-án Horovicz Jonatán je­ruzsálemi rabbi tartott előadást, 1938 ja­nuárjában pedig Rav Mose Blau, az Agudat Jiszrael jeruzsálemi irodájának ve­zetője járt Budapesten.23

1937 júliusában az egyesületnek 300 tagja volt, „…akik havi és alapítványi hoz­zájárulásaikkal fedezik a „hachsara” és egyéb szükségletek költségeit” – írta a ko­rabeli Zsidó Ujság. Az egyesület vezetői abban is reménykedtek, hogy vidéken is meg tudják majd szervezni egyesületüket.

A magyarországi ortodox zsidóság a kin­ti magyar „Kajlel” (itt felnőttek folytatnak vallási tanulmányokat) céljaira – ezekben az években – mintegy évi 100 000 pengőt gyűjtött.25

Az 1937-es augusztusi marienbadi (har­madik) „Knészijó G’dajló”-n („nagygyűlés”) magyar ortodoxok is képviseltették magu­kat.26 A találkozón jelen volt Groszberg Jenő, a Zsidó Ujság szerkesztője is. A ma­gyarországi ortodox rabbik Kohn Farkas csornai főrabbi lakásán találkoztak, s Kohn rabbi hosszasan fejtegette „…annak szükségességét, hogy a magyar orthodoxia lépjen ki eddigi passzivitásából és a most már komollyá vált Erecz Jiszróél-kérdés megoldásában vegye ki az őt megil­lető részt”. 27 Természetesen ehhez a köz­ponti bizottság és a központi képviselőség határozatát kellett volna megváltoztatni, amire végül is nem került sor.

Ez a konferencia igen jelentős volt a szervezet történetében. Az Agudat Jisz­raelt – nemzetközi szinten – is megosz­totta a cionista építőmunkához való hoz­záállás: éles vita folyt a brit Peel-bizottság jelentésére adandó válasz sorsáról. A pápai születésű Jichak Breuer procionista véleménye élesen ütközött Jakov Rosenheim, valamint a magyar ortodo­xia és néhány lengyel rabbi véleményé­vel.28 A marienbadi konferencia politikai határozatokat is hozott: a Knesszija G’dola nem járult hozzá a királyi bizott­ság tervéhez, ellenezte a földvásárlás és a bevándorlás korlátozását, viszont kö­vetelte a mandátum tetterős végrehajtá­sát és zsidó-arab kiengesztelődést tar­tott kívánatosnak. Arra hatalmazta fel az Executivát, hogy az angol kormánnyal és a Népszövetséggel tárgyaljon.29 A jelen­ lévő lucki rebbe viszont – állítólag – ezt mondta: „Minden zsidó, aki Erec-Jiszraelbe megy, és minden kalapács, amely munkába lendül ott, kezdete a megvál­tásnak…”30

A felosztási tervek a cionizmust egyre komolyabb tényezővé tették, s ez az Agudat Jiszrael tevékenységére is rányomta a bélyegét. Ezek után már inkább arról volt szó, hogy az ortodoxia hogyan kapcsolód­jon bele az „erec jiszraeli építőmunkába”.

Magyarországon a területi csatolásokkal új helyzet alakult ki, hiszen Kárpátalján és a Felvidéken legálisan működtek Agudat Jiszrael-csoportok. A magyar ortodoxia ve­zetése először csak egy-két félhivatalos, majd később hivatalos nyilatkozattal pró­bált meg enyhíteni a kialakult helyzeten. Először sajnálattal állapították meg, hogy a „visszacsatolt területek” agudista ifjúsá­gával ellentétben „…az anyaország terüle­tén erősebb szervezet híján a kétségbee­sett ifjúság tömegei a Tórával össze nem egyeztethető irányokat képviselő szervez­kedések felé orientálódnak…”31 Az 1939. májusi ortodox ifjúsági gyűlésen dr. Deutsch Adolf iskolaigazgató leszögezte, hogy a felvidékiek megtarthatják az „Agudat Jiszrael-csoportokban való tömörülé­süket”, míg az anyaországbelieknek meg kell őrizniük a „Tiferesz Bachurim” ne­vet.32 A magyarországi ortodox ifjúságot Jakov Rosenheim levélben üdvözölte.

1939. február 7-én nyílt meg London­ban az a híres kerekasztal-konferencia, amelyet a brit miniszterelnök, Neville Chamberlain nyitott meg. A konferencián a cionista küldöttek és az arab fél képvi­selői a felosztási tervekről tárgyaltak. A ci­onisták mellett más nem cionista zsidó ve­zetők is ott voltak a konferencián. A végső brit javaslat szerint egy tízéves átmeneti időszak után – amelynek során az önkor­mányzatiság szervei fokozatosan épülné­nek ki – nemzetgyűlést hívnának össze és alkotmányt készítenének. Garanciákat ad­nának a zsidó kisebbségnek, és arab és zsidó kantonok federális szövetségét hoz­ták volna létre. Az elkövetkező öt évben maximum 75 000 zsidó bevándorlót en­gednének be Palesztinába. A javaslatot mind az arab, mind a zsidó fél elutasította, így a konferencia – eredmény nélkül – március 17-én véget ért.

Ezen a konferencián az Agudat Jiszrael és a vallásos-cionista Mizrachi megállapo­dást kötöttek, és elnökeik (Jakov Rosen­heim és Meir Berlin) közös nyilatkozatot adtak ki, melyben leszögezték: „…elhatá­roztuk – reprezentánsai annak a két zsidó világszervezetnek, amelyeknek alapját a szentírás és a zsidó tradíciók alkotják, hogy a fenyegető veszélyre tekintettel egyesítjük erőinket, hogy ezáltal a Tóra és a tradíció befolyása a Szentföldön megszilárdíttassék.”33

Az ortodox központi bizottság 1939. au­gusztus 15-i ülésén állásfoglalásában ezt az állapotot jóváhagyta.34 Mindenesetre az Alija-Bet kedvezményeiben kizárólag „beszervezett agudisták” részesültek.35

Az egyesület már új nevén, a „Zeiré Agudasz Jiszroél és Tiferesz Bachurim” néven tartotta meg következő nagygyűlését. 1939. december 25-én ülésező országos „40-es ülésén” Stein Ármin komáromi küldött bejelentette, hogy a szervezet ötös elnöki bizottsága tervbe vette ipari hachsarák felállítását.36

1940. február 11-én Miskolcon a Zeiré Agudasz Jiszraél és Tiferesz Bachurim Tó­ra-napot tartott. „Keren Hatora”- („Tóra Alap”) és „Keren Hajisuv”-bizottságot alakí­tottak. A gyűlésen híres rabbitekintélyek (pl. a miskolci Ehrenfeld, az ózdi Katzburg. a losonci Unsdorfer és a verpeléti Pollák főrabbi) is megjelentek, akik az egyesület ügyében értekezletet tartottak és határozatokat hoztak a támogatásáról.37

A magyarországi Aguda ideológiája

Az Agudat Jiszrael magyarországi cso­portja nagyjából ugyanazokat hangoztatta, mint más országokban, tehát – az ideoló­giát tekintve – nem volt külön „magyar út”. A második világháború után élénk publi­cisztikai tevékenységet folytattak kiadvá­nyaikban.

1939-ben (5699-ben) jelent meg Buda­pesten „Az Agudász Jiszroél alapelvei, munkássága, feladatai” című könyv, ame­lyet hivatalosan a Zeiré Agudász Jiszroél és Tiferesz Bachurim központi irodája adott ki.38 Tiferesz Bachurim-csoportok minden nagyobb ortodox jesivában vol­tak, s „Legényegylet”-ként lehetne a legin­kább lefordítani.

A könyv sűrítve tartalmazza az Agudat Jiszrael saját magáról és ellenfeleiről val­lott nézeteit. Az Agudat eszerint nem csak a „Tóra-hű zsidóság világszervezete”, ha­nem maga a zsidó nép. A cionizmust nem­zeti asszimilációnak tartották, s így a zsi­dóság – mint nemzet – „múzeumi emlék” lesz. A cionizmus fontosságát ugyanakkor azzal is kifejezték, hogy a zsidó közösség eszméje elleni „legnagyobb szabású kora­beli támadásának” tartották.39

Az agudisták szerint „nagyszabású tám­adással” szemben egységes, szilárd szer­vezetté kell alakítani a „Tóra-zsidóságot”, „…olyan közösséggé, melyben minden le­hető vonatkozásban érvényesíteni kell a Tóra szuverenitását”.40

Konkrét cionista ügyekre rátérve leszö­gezik, hogy nem akarják megtagadni a kapcsolatot a „nem Tóra-hű” zsidósággal. A bázeli programban nincs szó Tóráról, s ez baj – állítják az agudisták. De az Agudat Jiszrael „…ellensége a cionizmusnak, de nem az Erec Jiszroél-munkának”.41

Élesen elítélték a Mizrachit, amelyet kle­rikális kisebbségnek tartottak, bár némely tagjától és vezetőitől nem vitatták el az esetleges jó szándékot A Mizrachinak az a baja, hogy azt állítja, a Tóra a zsidó nép „legfelsőbb fóruma”, „de nem tehet róla, ha leszavazzák” – állították az agudisták.42 Ezzel – nézetük szerint – a zsidó tradíciót egy demokratikus testület ítéli meg, azaz – megengedhetetlenül – a Tórát és a hagyo­mányt a modem parlamenti döntéshozatal­nak vetik alá. Mivel a hagyományt – szerin­tük – a Mindenható adta, az emberek azt nem ítélhetik meg – állították az Agudat Jiszrael propagátorai. A Mizrachi és a Cio­nista Szervezet egyébként is, ahol lehet, gátolja a „Tóra-hű” zsidó szervezkedést.

Az Agudát ráadásul szégyenpadra ültet­ték, mert nem volt hajlandó belépni a Jewish Agencybe. „Az igazság az, hogy az Agudat Jiszrael, ha nehéz lélekkel is, haj­landó lett volna részt venni az Agency mun­kájában. Mindössze az volt a kívánsága, hogy a Jewish Agency valóban azzal foglal­kozzon csak, aminek érdekében az együtt­működést az Agudat Jiszrael kötelességé­nek érezte: a zsidóság Erec Jiszróélt illető anyagi jogainak képviseletével”.43

Az Agudat Jiszrael tehát nem azért volt anticionista, mert tagadta, hogy a zsidók galutban, azaz száműzetésben élnek, ha­nem azért, mert – szerintük – az ősi földre való visszatérést nem lehet pusztán az em­beri akarat szerint véghezvinni. S ennek következtében ítélték meg és ítélték el a vallásos cionizmust: ha az egész probléma megoldása nem az emberek, hanem iste­ni kézben van, akkor a zsidók csak azt te­hetik meg, hogy minél szigorúbban meg­tartják a már megkapott vallási törvénye­ket. A Mizrachi azzal, hogy elfogadta a par­lamentáris játékszabályokat, elfogadta azt – mint arra már utalt is az Agudat -, hogy az „isteni Tóra” érvényességét egy végső soron emberi (és demokratikus) aktustól, azaz a szavazatok számától és aranyától teszi függővé: a többség bármikor lesza­vazhatja a Tórát. Ebben a kérdésben tehát világosan megmutatkozott az a mai Izrael Államot feszítő probléma, amely a zsidó hagyomány és a modern polgári jogrend­szerek között feszülő elvek, azaz a tradici­onális teokratikus és az emberi jogegyenlőségen alapuló demokratikus prin­cípiumok szembenállásából adódik, és amelyet megnyugtatóan mind a mai napig nem sikerült rendezni.

Jegyzetek

1. Az Agudat Jiszraelről lásd Encydopedia of Zionism and Israel (New York: Herzl Press – McGrew Hill, 1971.) 11-13.

2. Samson Raphael Hirsch a neoortodox moz­galom atyja, leghíresebb gondolkodója és szó­noka. 1808-ban született Hamburgban és 1881-ben halt meg. A bonni egyetemet is láto­gatta, ahol klasszikus nyelveket, történelmet és filozófiát tanult. 1830-ban az oldenburgi fejedelemség „Landesrabbiner”-je lett. Ekkor írta meg nagy munkáit, a „19 levél a zsidóságról” („Neunzehn Briefe ueber Judentum”), amelyet Ben Uzziel álnéven 1836-ban jelente­tett meg Altonában. A másik fontos mű a „Horeb, azaz elmélkedések Izrael kötelességeiről a szétszóratásban” („Choreb, oder Versuche ueber Jissroels Pflichten in der Zerstreuung”), amely 1837-ben jelent meg. 1841- ben Emdenbe költözött. 1846 és 1851 között Nikolsburgban (Mikulov) élt. Morvaország „Landesrabbiner”-jeként szolgált. Az 1848-as márciusi forradalom után a morvaországi zsi­dók politikai és állampolgári jogaiért küzdő bizottság vezetője lett. 1851-ben Frankfurt am Mainban az „Adasz Jesurun” németorszá­gi kongregáció rabbija lett. Három iskolát is alapított: elemit, középiskolát és főiskolát lá­nyok részére, ahol németet, matematikát és természettudományokat is oktattak. Elve a „Tora im derech erec” volt, azaz „Tóra világi foglalkozással vagy tudással”. „Jesurun” né­ven eszméi hirdetésére lapot is alapított. 508-515. in: Encyclopaedia Judaica Vol 8.

3. Az „Ahavasz Cijajn” egyesület nyilatkozatát több főrabbi is aláírta. Így a nyitrai Katz, a sáto­raljaújhelyi Fellner, a csornai Kohn, a szombathelyi Baneth, az érsekújvári Tigermann és a bu­dapesti (illetve csuzi) Sussmann. „A budapesti „Jisüv Erecz Jiszroél” jelentése a Knészijó G’dajlóra”. in: Zsidó Ujság 1937. július 20. -5697 Av22. (XIII. évf. 29-30. sz. 7.I.).

4. Uo.

5. 1919-ben a mozgalomnak („Ahavasz Cijajn”) már külön közlönye volt, melyet dr. Klein Hermann kismartoni (később berlini) főrabbi szer­kesztett. A budapesti „Jisüv Erecz Jiszroél” egyesület felhívást tett közzé, melyet – többek között – aláírt Reich Koppel budapesti főrabbi, Frankl Adolf országos elnök, Freudiger Ábra­hám hitközségi elnök és Klein Márkus is. Uo.

6. „A magyar orthodoxia és az Aguda” in: Zsidó Ujság 1937. október 22.-5698 Chesvon 17. (XIII. évf. 41. sz. 4.1.).

7. Uo. Kiegészítő paragrafus: „Országokban, amelyekben államilag elismert az önkormány­zat összes kellékeivel ellátott önálló orthodox szervezet van, csak ezen szervezet tagjai lehet­nek az Aguda tagjai”.

8. Ahogy a Zsidó Ujság írja, az egyesületnek nin­csen más anyagi alapja, csak a „prüto jajnisz”, azaz a „mindennapi fillér”-adomány. „A buda­pesti „Jisüv Erecz Jiszraél” jelentése a Knészijó G’dajlóra”. in: Zsidó Ujság 1937. július 20. – 5697 Ov 22. (XIII. évf. 29-30. sz. 7. I.). A „Tiferesz Bachurim” című lap 1932 novemberi számában je­lentették be a budapesti Tiferesz Bachurim ke­retében megalakuló „Alijász Tiferesz” megala­kulását. in: Tiferesz Bachurim 1932. november (II. évf. 7. sz. 3.1.).

9 Az előzmények: „Alijasz Tiferesz” (1.): 1932. május 15-16.-án országos orthodox ifjúsági gyűlésen „Prüto lájajm” szedését határozták el, majd „Prüti Jajmisz”-t szedtek.

„A tervbe vett „Bész Hoalijó” hol az érkező ta­gok elhelyezkedésükig ingyenes szállást kap­nak, majd egy későbbi kolónia tervének kidol­gozása foglalkoztatja a Klallért önzetlen odaadással dolgozó kiküldöttjeinket…”

„Az Álijász Tiferesz megalakulása és munkája” (2.): A budapesti Tiferesz Bachurim 1932 júliu­sában megtartott rendkívüli közgyűlésén az el­nök bejelenti a választmány határozatát, hogy az egyesület programmpontját aktív Erec Jisz­roél munkával bővíti ki. A múlt év szeptember 17.-én az egyesület A. T. néven megalakult bi­zottsága megtartotta első értekezletét. Októ­ber hónapban a „prüto jajmisz”-t fizetők szá­ma: 87.

A 2. értekezlet októberben: Határozatok: micvajsz hátlülajsz boórec, a szentfölddel kapcsolatos micvák előadásban való ismertetése. „Az áli­jász Tiferesz csak azokat a tagtársainkat segít­heti Erec Jiszroélban, akik a következő feltéte­leknek megfelelnek: szigorúan orthodox élet­mód, T. B. tag, aki legalább egy T. B. siürt rend­szeresen látogatott, teljesen egészséges, ipari vagy mezőgazdasági képzettséggel bír, álijó eszmét valló és más, az álijó eszméjével össze nem egyeztethető egyesületnek nem tagja…”

3. értekezlet: decemberben határozott arról, hogy két, az álijó feltételeknek megfelelt T. B. – tag E. J.-ba jusson. 282 O. J. fizető tag. 4. érte­kezlet: január hónapban. Jelentés a két kikül­döttről, a jeruzsálemi A. T. megalakítása. Széder Zeráim tanulása havonként egyszer, közös siür létesítése Jeruzsálemben. 360 tag. Februári érte­kezlet: a jeruzsálemi AT jelentésének felülvizs­gálata. Szijüm széder zeróim-ból. 426 tag. in: Tiferesz Bachurim 1933. január-február (III. évf. 1. sz.).

10 Uo.

11 A gyűlés után megalakult „Jisüv Erecz Jiszróél”. Hartstein Alajos országos mozgalmat nem tart helyénvalónak. „Kiemelte, hogy ellenző fel­szólalásában csak arra gondolt, hogy országos mozgalmat nem tart e tárgyban helyénvalónak. A budapesti hitközség lokális akciójára megjegyzései nem vonatkoztak, ezt a hitközség au­tonóm belügyének tekinti, amelyre nézve ön­maga szabadon dönt. Ugyanily értelemben szó­lalt fel Teitelbaum Naftaly nyírbátori főrabbi…” „Kahan-Frankl Samu leendő elnök”, in: Zsidó Ujság 1934. május 18. („Zsidó Újság”5694 Szivon 4. X. évf. 19-20. sz. 2.1.).

12 Pl. 1935-ben (Chesvan 25.) Rav Duschinsky le­velet írt Klein Márkushoz s ebben hivatkozott Rav J. Steif-hez írott polemikus levelére is. „Az Aguda-ügy kulisszái mögött”, in: Szináj 1936. ja­nuár (II. évf. 3. sz. 1-2.1.).

Joszef Cvi ben Jiszraél Duschinsky 1866-ban szü­letett Pakson. Apja „szofer” volt. Pollák Miksa paksi, majd Szimcha Bunim Szofer pozsonyi rab­binál (Schreiber-nél, a „Sevet Szofer”-nél) ta­nult. 1895-ben galántai rabbi lesz s jesivát is ala­pít. 1921-ben Husztra került. 1932-ben Paleszti­nába látogatott s később Rav Joszef Chaim Sonnenfeld halála után, 1933-ban az „Eda Haredit” („Ortodox Közösség”) vezetőjévé választották. Bár az Agudat Jiszraél elkötelezett híve volt, en­gedélyezte, hogy Jeruzsálem ostromakor város­erősítési és védelmi munkákat végezzenek szombaton. Jeruzsálem ostromakor, 1946-ban halt meg. Életében nem jelent meg semmilyen munkája, de kétkötetes responzumgyűjteményét később kiadták. 311-312. o. in: Encyclopa­edia Judaica Vol 6.

13 „Megalakult az Aguda helyicsoportja Buda­pesten”. in: Egyenlőség 1935. december 21. (55. évf. 50-51. sz. 26. o.).

14„Megalakult az Aguda helyicsoportja Buda­pesten”. in: Zsidó Ujság 1935. december 23. – 5696 Kiszlév 27. (XI. évf. 51-52. sz. 8.1.).

15. „Az Aguda kérdésében a magyarországi ort­hodox zsidóságnak az erre hívatott országos szervek határozatán nyugvó hivatalos állás­pontja közismert. Ez az álláspont ma is fennáll. Komoly érdekek fűződnek ahhoz, hogy e kér­désben országos viszonylatban továbbra is vál­tozatlanul fennmaradjon az eddigi helyzet, amely legjobban szolgálja a hazai orthodoxia erősségét: az egységet, vagyis elsősorban azt a szempontot, amely tulajdonképpen az annak idején hozott országos határozat alapjául szol­gált. Országos vonatkozásban tehát az Aguda kérdésének felvetése és újabb szabályozása lo­kális jelentőségű és nem érintheti az országos relációban fennálló fentebb ismertetett állásfoglalást”. in: Egyenlőség 1935. december 21. (55. évf. 50-51. sz. 26. o.).

16. „A Központi Bizottság ülése”, in: Zsidó Ujság 1936. január 1. – Tévész 6. (XII. évf. 1. sz. 1-2.1.). Ott volt még dr. Reiner Imre jogtanácsos és Hartstein Lajos ügyvezető elnök. A rabbikollégi­um tagjai közül megjelentek Strasserdebreceni, Snyders győri, Teitelbaum nyírbátori, Bródy nagykállói és Kohn csornai főrabbik. Ott volt még óbudai Freudiger Fülöp és Ábrahám. Steif Jonathán rabbi héber nyelvű felhívásában elis­mételte az 1924. évi határozatot, ezért megnyi­latkozását nem közölték le. „Aguda helyett – Ji­süv esetleg más név alatti tömörülés (?)…” 2.1. Uo.

Az eseményeket kissé másként interpretálta az agudista „Szináj”: Chesván hó 25.-én R. Dus­chinsky slító levelet írt Klein Márkushoz s hivat­kozott benne R. J. Steif sütőhöz írott levelére. December 28.-án ült össze Budapesten az Ort­hodox Országos Iroda 15 tagú bizottsága s a bi­zottság egy ifjúsági tagja kifogásolta az iroda véleményét s hivatkozott a 100-as bizottság ál­tal hozott 1924-es határozatra. Klein Márkus vá­lasza: „Az említett 1924-es határozat sohasem lépett életbe, abból mindeddig semmit sem va­lósítottak meg. Mi is volt ugyanis a határozatban?…” (1.) Az, hogy a 100-as bizottság meg van győződve arról, hogy az A. J.-re szükség van s képviselteti magát a Moácász Gdajlé Hatajróban és bizottságaiban és a „Keren Hatajró”- ban.

„Minthogy azonban az egyesülésnek központja jelenleg Németországban van, s az ottani zsidó­ság nevelési metódusa nem egyezik a mi néze­teinkkel el kell tekintenünk helyi csoportok ala­kításától – szólt a határozat”. (2.) A benne em­lített indokok elestek, hiszen az A. J. jelenlegi központja Varsó. A 15-ös bizottság nem érzi magát hivatottnak arra, hogy felülvizsgálja a 100-as orsz. biz. döntését. Aguda, de másnéven. in: Szináj 1936. január (II. évf. 3. sz. 1-2. I.): „Az Aguda-ügy kulisszái mögött”.

15. Hagyomány. 1936. január 1. – 5696 Tévész 6. (XXIX. évf. 1. sz. nincs lapszámozás): Budapest.

A „Hagyomány” ezután is inkább negatíve fog­lalkozott az agudistákkal. Lásd: 1936. január 12. (5696 Tévész 17. – XXIX. évf. 2. sz. nincs lapszá­mozás). A Spira családról lásd: Bacskai Sándor: „A Spirák története”, in: Szombat 1997. április – 5757 Niszán (IX. évf. 4. sz. 34-36.1.).

18 „Az orthodox példa”, in: Zsidó Szemle 1936. január 3. (XXXI. évf. 1. sz. 1.1.).

19 Uo. Agudista források nem sok ortodox alijázóról tudnak. A „Tiferesz Bachurim” szerint az „Alijasz Tiferesz” 3. értekezletén – 1932 decem­berében – döntött arról, hogy két, a feltételeknek megfelelő Tiferesz Bachurim-tagot Paleszti­nába juttat. Ugyanebben a számban Ehrenfeld Dániel számol be egy olébúcsuztatóról. „Az álijász Tiferesz megalakulása és munkája” és „Első ajlimjaink”. in: Tiferesz Bachurim 1933. január­február (III. évf. 1. sz. 2. és 5-6.1.). A „Szináj” cí­mű orgánum 1935. október-novemberi számá­ban Klein Márkus, a Sász Chevra elnöke 10 „ajlim”-ról írt. Klein Márkusz: „Elérkezett a cselek­vés ideje”. in: Szináj 1935. október-november (II. évf. 1. sz. 1.1.).

Ugyanez a lap nem sokkal később beszámol a miskolci Tiferesz Bachurim „álijasz Tiferesz” cso­portja által elbúcsúztatott és Palesztinába ké­szülő Vitriol I. úrról, in: Szináj 1935. december (II. évf. 2. sz. 7.1.).

20 Fischer Fülöp sárospataki főrabbi; „Cioniz­mus, mizrachizmus, agudizmus” című cikkében támadta a cionizmust és a mizrachizmust. Az Agudát „k’nészijó l’sém somájim” gyülekezetnek tartotta és hivatkozott az Aguda „mesteré­re”, S. R. Hirsch-re. A „Zsidó Ujság” kommentár­jában leszögezte, hogy nem lehet a nyugati orthodoxia ideológiáját a magyarba átültetni, in: Zsidó Ujság 1936. március 6. – 5696 Ador 12. (XII. évf. 10-11. sz. 7-8.1.).

„Szervezzük meg az Agudát Magyarországon”. Írta: Fonféder Náthán, a békéscsabai orthodox hitközség elnöke, in: Zsidó Újság 1937. július 20.

5697 Ov 22. (XIII. évf. 29-30. sz. 9.1.).

21 „A marienbadi Aguda nagygyűlés”, in: Zsidó Ujság 1936. augusztus 14. – 5696 Ov 26. (XII. évf. 28-29. sz. 3-4.1.).

22 „A budapesti orthodoxia palesztinamunkája”. in: Zsidó Újság 1937 január 15. – 5697 Svat 3. (XIII. évf. 3. sz. 3.1.). A Freudiger-család a ma­gyar ortodoxia vezető rétegéhez tartozott. Az „óbudai” előnevű Freudiger Ábrahám 1868- ban született Budapesten. Kereskedelmi tanul­mányokat végzett, és a németkeresztúri jesivát is látogatta.

1887-ben lépett be apja, Freudiger Mózes gyá­rába, melyet atyja halála után az ország legna­gyobb ágy,- ruha,- és fehérneműgyárává fejlesz­tett. A budapesti ortodox hitközség elnöke és az országos ortodox iroda pénzügyi bizottságá­nak elnöke is volt. Az ő ténykedése alatt épült fel a Kazinczy-utcai templom és iskola. 1939-ben halt meg. „Óbudai” Freudiger Lipót 1866- ban született Budapesten. Jesivát végzett, majd társfőnöke lett a „Freudiger Mózes és Fiai” gyárnak. A budapesti ortodox hitközség tiszte­letbeli elnöke és több ortodox intézmény meg­alapítója volt.

1939 őszén hunyt el. O. 293. in: Zsidó Lexikon. Szerkesztette: Újvári Péter. Budapest, 1929. Va­lamint Orthodox Zsidó Ujság 1939. április 14. – 5699 Niszon 25. (I. évf. 12. sz. 1.1.) és október 12. 5700 Tisri 29. (I. évf. 37. sz. 5.1.).

23 „A budapesti orthodoxia manifesztációja egy vallásos Erecz Jiszróélért”. in: Zsidó Újság 1937. április 23. – 5697 Ijor 12. (XIII. évf. 16. sz. 3-4.1.). Valamint: „Szentföldi orthodox propagandaest Budapesten”, in: Zsidó Ujság 1938. január 28. – 5698 Svat 26. (XIV. évf. 4. sz. 3-4.1.).

Rav Mose Blau 1885-ben született Jeruzsálem­ben, testvére az 1894-ben született Amram Blau, az anticionista ultraortodox „Neture Karta” vezetője volt. Mose Blau 1924-től vezette az Agudat Jiszrael ottani irodáját. A mozgalomnak az egész világra kiterjedő Executivájának a tag­ja és „Kol Jiszrael” néven hetilapjának kiadója volt. 1933 és 1945 között vezette az ultraorto­dox „Eda Haredit”-ot. Együttműködött a jisuv vezetőivel s több nemzetközi fórum előtt is kép­viselte az Agudát. A 2. világháború utáni zsidó túlélők felkutatása közben, Messiná-ban érte a halál, 1946-ban. Jeruzsálemben temették el. Rav Chaim Sonnenfeldről életrajzot és önélet­rajzi kötetet is kiadott. 1076. o. in: Encyclopaedia Judaica Vol 4.

Horovicz Jonatan a szentföldi amszterdami Kolel elnöke volt. 1908-ban a német-hollandiai Pa­lesztinái ortodox szervezet megbízásából ment Palesztinába. 1940 nyarán hunyt el Jeruzsálem­ben. „Horovicz jeruzsálemi rabbi z.c.l”. in: Ort­hodox Zsidó Ujság 1940. augusztus 21. – 5700 óv 17. (II. évf. 34. sz.. 5.1.).

24 1937 áprilisában – Florovicz rabbi jelenlété­ben – nagy összejövetel volt, melynek eredmé­nyeként az ortodox központi iroda vezetésével gyűjtés indult a közelgő smita-évvel kapcsolatos szentföldi költségek fedezésére. „A budapesti „Jisüv Erecz Jiszraél” jelentése a Knészijó G’dajlóra”. in: Zsidó Ujság 1937. július 20. – 5697. Ov 22. (XIII. évf. 29-30. sz. 7.1.).

25 Uo. A „kajlel” vagy „kolel” olyan vallásos in­tézmény, mely a felnőtt férfiak munka utáni ta­nulását biztosítja. Az ortodox világban a jesiva utáni tanulásra szolgált.

26 Nem hivatalos „delegáció” érkezett Békés­csabáról, Bonyhádról, Szombathelyről, Győrből, Vácról, Csornáról, Sárvárról, Székesfehérvárról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Miskolcról, Rá­kospalotáról. „Magyar orthodoxok a Knészijó G’dajlón”. in: Zsidó Ujság 1937. augusztus 27. – 5697 Elül 20. (XIII. évf. 33. sz. 6.1.).

27 Uo.

28 Jichak Breuer 1883-ban született Pápán. A frankfurti jesivában tanult apjánál, Slomo Breuernál. Emellett németországi egyetemeken is végzett világi tanulmányokat. 1936-ban Palesz­tinában telepedett le. 1946-ban hunyt el Jeru­zsálemben. 159.0. in: Encyclopedia of Zionism and Israel…

Breuer szerint az Agudat Jiszraelnek az a célja, hogy „…előkészítse és egyesítse a Mindenható Népét a Mindenható Földjével azért, hogy újból megteremtse a Mindenható Királyságát a Min­denható Törvényei szerint”.

29 „Az Aguda elfogadja a zsidó államot, ha an­nak alaptörvénye a Tóra”, in: Új Kelet 1937. au­gusztus 28. (XX. évf. 195. sz. 2. o.). Zirelsohn főrabbi olvasta fel a gyűlés héber és jiddis nyel­vű proklamációját, érdekes már a tartalommal mélyen összefüggő stílust is megfigyelni: „1. A rabbi-tanács kijelenti: a) a világ ura örök tanul­ság és szövetségi eskü jegyében nekünk ajándé­kozta a mi szent országunkat, hogy abban meg­valósítsuk a Tóra törvényeit és parancsolatait és a Tóra életét éljük abban. A zsidó nép ezért szí­vének és lelkének minden sejtjével elválasztha­tatlanul összenőtt országával, b) Miután bűnein­kért országunkból száműzetésbe kellett vándo­rolnunk, Isten szent prófétái útján megjövendöl­ te, hogy felkentjei által meg fog váltani egyszer bennünket. Az ezen ígéretbe vetett hit egyik alapja a zsidó vallásnak, mely kötelező minden zsidóra, c) A zsidó népnek a Szentföldre való igé­nye ezért a Tórában, a prófétákban, Isten kül­dötteiben gyökeredzik, d) Egy zsidó állam fenn­állása csak akkor lehetséges, ha ez az állam a Tó­ra törvényét az állam alaptörvényeként ismeri el és az állam vezetése a Tóra uralma jegyében tör­ténik. Egy zsidó állam, mely megtagadja ezt, meghurcoltatását jelenti a zsidó történelemnek, tagadását a zsidó nemzet igazi lényének és alá- ásását egész létének. Egy ilyen közösség nem ér­demli meg azt, hogy a zsidó állam nevét viselje.

2. A rabbi-tanács kijelenti, hogy a mi szent or­szágunk határait örök időkre állapította meg az Isten, az ég és a föld teremtője az ő szent Tórá­jában. Ezért lehetetlen, hogy a zsidó nép a ma­ga részéről akár milyen formában lemondjon ezen határokról. Minden ilyen lemondás sem­mis volna.

3. A rabbi-tanács kijelenti, hogy a Tóra törvé­nyei szerint Palesztina sorsáról, a zsidó nép örökségéről nem folytathatók tárgyalások és nem hozhatók határozatok a Tórahű zsidóság felhatalmazott képviselőinek bevonása nélkül. A Tórahű zsidó nép képviselőinek feje fölött folytatott tárgyalások ellenkeznek a joggal és az igazsággal.

4. A rabbi-tanács forró és gyújtó felhívással for­dul a világ zsidóihoz, hogy legyenek segítségé­re az Agudasz Jiszroelnek ebben a súlyos törté­nelmi órában, hogy a Tóra és a hit szellemében építhesse fel a zsidó országot segítsék az Agu­dát harcában Erec Jiszráél szentségének és tisz­taságának megteremtéséért, törekvéseiben az ortodox jisuv erősítéséért és fáradozásaiban, hogy az ország zsidó életére a Tóra és a hit bé­lyegét nyomja rá.

Erec Jiszrael I’ten országa marad a föld, amelyre szemei örökké irányulnak, amelyre fenségessé­ge sugárzik és amelyből I’ten királyi uralma fog kinyilatkozni az összes népek szemei előtt”.

30 Uo.

31 „Az orthodox ifjúság országos értekezlete”. in: Orthodox Zsidó Ujság 1939. május 10. – 5699 Ijor 21. (I. évf. 16. sz. 3.1.).

Később is elhangoztak olyan vélemények, hogy az ifjúságot ez az ortodox ifjúsági egyesület mentheti meg a „romlástól”: „Ma, amidőn kü­lönböző pártok akarják ifjúságunkat beszervez­ni, felesleges hangsúlyozni ezen egyesület hé­zagpótló jelentőségét a fővárosban”. „Az ifjú­ság köréből”. in: Orthodox Zsidó Ujság 1942. július 10. – 5702 Tamüz 25. (IV. évf. 28. sz. 7.1.).

31. Dr. Deutsch Adolfot az „új” egyesület, melyet „Ceiré Agudasz Jiszroél V’sziferesz Bachurim”- nak neveztek el, elnökévé választotta. Az egye­sület 20-20 tagból álló (felvidékiek és „anyaor­szágbeliek”) vezetőséget hozott létre. Az egye­sület Budapesten, a Kazinczy utca 27. sz. alatt volt. Uo.

32 A Zsidó Távirati Iroda jelentése szerint az Aguda-Mizrachi közös nyilatkozat szövege: „Ebben a kritikus órában, amikor a zsidóság sor­sa eldől és a Szentföld jövőjéhez minden zsidó­nak elsőrendű érdeke fűződik, ezekben a na­pokban, amidőn a szentföldi zsidóság zárt so­rokban hősiesen megvédi pozícióit és védelmi harcában az önfeláldozás és bátorság csodála­tos példáját nyújtja…”

„A Szentföld sorsdöntő órái a londoni konfe­rencián – Az Aguda együttműködése a Mizra- chival”.

in: Orthodox Zsidó Ujság 1939. március 1.-5699 Ador 10. (I. évf. 7. sz. 2.1.).

33 „A Központi Bizottság egyhangúlag akként határozott, hogy az Aguda-helyicsoportok alakí­tásának tilalma kérdésében hozott régebbi or­szágos képviselőségi határozat az anyaország területén ez idő szerint is fennáll, ebben az ügy­ben az újabb döntés joga ugyancsak kizárólag az Országos Képviselőség hatáskörébe tartozik, ennek megfelelően tehát az egész kérdést a leg­közelebbi Országos Képviselőségi gyűlés elé utalja. Végül megállapította Központi Bizottság, hogy nem áll ellentétben a régi országos képvi­selőségi határozattal az a tény, amely szerint a felszabadított Felvidék régebbi ifjúsági Aguda- csoportjai, egy adminisztratív hivatali szervben, közös munkát és együttműködést fejtenek ki az anyaország egyes hitközségeiben fennálló „Tiferesz Bachurim” ifjúsági alakulatokkal. Ennek azonban elengedhetetlen előfeltétele az, hogy az anyaországbeli ifjúsági csoportok nem változ­tathatják meg eddigi „Tiferesz Bachurim” elne­vezéseiket, aminek a közös hivatali szerv címé­ben „Mirchaz Zeiré Agüdasz Jiszróél b’Gálil Háeljajn v’Chevrajsz Tiferesz Bachürim b’Hungária”- is kifejezésre kell juttatnia”.

„A Központi Bizottság ülése”, in: Orthodox Zsi­dó Újság 1939. augusztus 20. – 5699 Elül 5. (I. évf. 29-30. sz. 1-2. I.). Ismét közük az 1940. feb­ruár 20.-Í (57001,11.) számban (II. évf. 8. sz. 3.1.).

34 „Az orthodox ifjúság mozgalmaiból”, in: Ort­hodox Zsidó Ujság 1940. január 1. – 5700 Tévész 20. (II. évf. 1. sz. 2.1.).

35 Ezen kívül élénkebb „Keren Ha-Jisüv” tevé­kenységet ígértek. Uo.

36 A rabbiértekezlet határozatai: A megjelent rabbik elhatározták, hogy az egyesület élére áll­nak s ehhez a határozathoz a megjelenésükben akadályozott rabbik is hozzájárulásukat adták. A rabbik előmozdítják további „Agudasz Jiszro- él és Tiferesz Bachurim” csoportok létesítését. A „Zeiré Agudasz Jiszróél és Tiferesz Bachurim” kötelezi magát, hogy tevékenységét a rabbita­nács ellenőrzése alá helyezi. A rabbitanács min­dent elkövet azért, hogy az egyesület országos képviselével szélesebb alapokon nyugodjon. „Az orthodox ifjúság mozgalmaiból”, in: Ortho­dox Zsidó Ujság 1940. február 20. – 5700 Ador 1,11.(11. évf. 8. sz. 3.1.).

37 A mű az Országos Széchenyi Könyvtárban ol­vasható. A belső címoldalon héberül és magya­rul: „Az Agudász Jiszróél célja: megoldani az összes időszerű kérdéseket a Tóra és a hagyo­mány szellemében “.

38 Uo. 10. o.

39 Uo. 10. o.

40 Uo. 13.o.

41 Uo. 14. o.

42 Uo. 17-18. o. Az agudisták azonban megem­lékeznek a főleg a „régi jisuv” támogatására létrejött pénzügyi alapjukról: a „Keren Hajisüv”-ről és a „Poalé Agudat Jiszrael”-ről, melynek központja Tel Aviv-ban volt. Hivatkoztak még az Erec Jiszraelben lévő több, mint harminc intézményre és a „Golüsz”-ben található „Bész Jákob” iskolák hálózatára. Ezek a leányiskolák Sarah Schenirer kezdeményezésére jöttek létre s a hagyományos zsidó tudás mellett némi mo­dern műveltséget is adtak.

* A szerzőnek, lapunk szerkesztőjének Átme­netben. A cionizmus négy éve Magyarországon (1945-1949) címmel monográfiája jelent meg a Múlt és Jövő Kiadónál.