Nézz vissza haraggal?

Magyar Zsidó Szemle, 1895

A zsidók a büntető statisztikában

A németek az antiszemitizmust is nem­zeti jellemvonásuknak megfelelően tudo­mányosan és alaposan űzik… Éne pedig legmegfelelőbb a büntető statisztika. Egy kis ügyességgel itt az adatokat úgy lehet csoportosítani, hogy belőlük az előre megállapított eredmény legyen kiolvas­ható… Kiszámítják, hogy az összlakosság arányához képest pl. több hamis bukás esik a zsidókra, mint a keresztyénekre. Azt persze figyelmen kívül hagyják, hogy milyen arányban vannak egymáshoz a zsidó és a keresztény kereskedők.

Az előttünk fekvő szoczialista részről eredő irat szigorú tárgyilagossággal kö­veti az antisemita bizonyítgatásokat… Ügyesen fedezi fel a bizonyítások fo­gyatkozásait és csínjait. Kimutatja, hogy mily kevés tényező kerül a statisz­tikába, úgy, hogy azokból még abban az esetben sem lehetne a zsidó faj kriminalitására következtetni, ha a fel­hozott adatok nem volnának hamisan csoportosítva… A szerző célja nem a zsidók védelme, hanem protestálás a tudománnyal való visszaélés ellen.

A világosan és szépen írt füzet e thémáról igen jól informálja az olvasót… A gyűlölettől el nem vakított, a zsidókról még gondolkodni és ítélni tudó objektív emberek ezen brosür olvasása után nem fognak többé a mindenfelé ólálkodó zsidófalás irodalmi csínjeinek felülni.

Dr. Blau Lajos

Egyenlőség, 1925. december 5.

Mi történt Bécsben a budapesti recepciós ünnepségek miatt

(Bécsi levelezőnktől) Az „Union Deutsch-Österreichischer Juden”– az anticionista osztrák zsidók szövetségének – hivatalos lapja, a Wahrheit hosszú cikkben számol be arról az összecsapásról, mely a bécsi hitközség ülésén, a budapesti zsidóság­nak a recepciós ünnepre szóló meghívá­sa körül kitört… Különösen érdekesek az osztrák lap tudósításai, mert kitűnik belőlük, hogy az incidens tervszerű és előre megfontolt támadás volt a cionis­ták részéről és csupán alkalmi kirobba­nása annak az élet-halál harcnak, mely már a legutóbbi bécsi hitközségi válasz­tások alkalmával is szétszaggatta az oszt­rák zsidóságot… A cionisták részéről Stricker Róbert felszólalt és azt indítvá­nyozta, hogy a pesti hitközség meghívá­sát ne fogadják el. Indítványát azzal in­dokolta meg, hogy a pesti izr. hitközsé­get nyíltan megvádolta, hogy a zsidó szolidaritást elárulta. Előadta Stricker, hogy röviddel ezelőtt Lucien Wolf, a „Joint Foreign Committe” nevében a Népszövetség előtt panaszt emelt a Magyarországon… uralkodó numerus clausus elen. A magyar zsidóság képviselői ez ellen a külföldről kezdeményezett lépés ellen azzal a megokolással tiltakoz­tak, hogy ők az igazságtalan törvény megszüntetése iránt saját kormányukkal kívánnak tárgyalásokat folytatni. Ezáltal – Stricker szerint – a magyar zsidóság kép­viselői megsértették a zsidó szolidaritás érzését és „hátba támadták azokat, akik nekik segítségükre siettek”.

Új Élet, 1945. december 27.

TILDY ZOLTÁN miniszter­elnök újévi üdvözlete a magyar zsidósághoz

A gyűlölet és szenvedés kegyetlen évei után, a szereteten alapuló demokrácia s humanizmus első karácsonyán és új­évén köszöntőm a sokat szenvedett ma­gyar zsidóságot. A szenvedésből, ame­lyet a fasizmus és a lelketlen országveze­tés a magyar népre zúdított és amelyben válogatás nélkül mindenkinek része volt, aki nem tagadta meg önmagában az iga­zi embert, a magyar zsidóság rendkívüli mértékben vette ki a részét. Súlyosak és nehezek a sebek, amelyek a magyar zsi­dóságnak fájnak, de tűi minden szenve­désen, ma már ne a múltat tartsuk szem előtt, hanem a jelent, a mindannyiunk­nak édes Magyarország újjáépítését, azt a rendkívüli feladatot, amelyből senki sem maradhat ki és amelyben mindenki­nek minden erejére szükségünk van.

Ebben az építőmunkában a demok­ratikus új magyar kormány éppen olyan bizalommal tekint a magyar zsidóság felé, mint amilyen gyűlölettel és elvakultsággal üldözte a nemzetnek ezt az értékes rétegét az elmúlt rendszer.

Ma már a demokratikus országban el­tűntek a válaszfalak, a magyar nép lelkéből kitörlődött a múlt emléke is. A szeretet ünnepén, az új év kezdetén aj­kunkon a szeretet igéivel, izmainkban és lelkeinkben az építőmunka lendüle­tével folytassuk azt a munkát, amelyre mindannyiunkat fiaink és unokáink bol­dog jövője is kötelez.

1945. december 24.

Új Élet, 1970. december 1.

Hívők és nem hívők

Amikor Kádár János, az MSZMP első titkára elmondta a X. pártkongresszu­son az MSZMP Központi Bizottságának beszámolóját, önkéntelenül a tv előző napi adására, a „Nyitott Könyv”-re gondoltunk, amelyben megelevenedett a nézők előtt Nagy Lajos Pincenaplójá­nak néhány részlete, az a kor, amikor az emberek, üldözöttek és üldözők egyaránt még a pincében, vakondok módjára éltek. Láttuk az akkori plaká­tokat, Budapest lakosságához szóló felhívásokat: „Emberek, ki a pincéből a napfényre, az életbe.”

Igen, ez az út, amit a pincétől, a rom­várostól, a X. kongresszusig vezetett és ez alatt a 26 év alatt nemcsak a romok, nemcsak a háború ütötte sebek tűntek el Budapest utcáiról, de valami új született ebben az országban, megváltozott az emberek gondolkodásmódja, a tegnapi gyűlöletet felváltotta a szocializmus hu­mánuma és mindezt elsősorban annak a pártnak köszönhetjük, amely ezekben a napokban tartja X. kongresszusát.