Müller Dávid mint Toldi Miklós

avagy

Ki ül Arany János szobra alatt?

Idősebb könyvbarátok még na­gyon jól emlékeznek az ún. Nova-könyvekre, a könyvszakma vete­ránjai előtt pedig nem ismeretlen Müller Dávid. neve. Az 1873-ban született jó kondíciójú üzletember volt a Nova Könyvkiadó cég tu­lajdonosa, és így a közkedvelt sorozat kiadója is. Vallásos zsi­dó családból származott, ő maga is mindig hű maradt eredetéhez. Kevesen tudták róla, hogy ő volt az első magyar-zsidó atléta. An­nak idején a sportkörök meglehe­tősen „szigorúak” voltak e téren, elzárkóztak a zsidók szerepelteté­se elől. De amikor a fiatal Müller Dávidot egyesülete a Nemzeti Tor­na Klub benevezte egy versenyre, nem lehetett kitérni előle. Ö volt az első zsidó, aki a MAC pályán versenyzett. Az első díját távfu­tásban nyerte. A mezőny egy má­sik atlétája Pekár Gyula, a később híressé vált író volt.

A szerény fizetésű magánhiva­talnok valósággal szája elől vonta el a falatot, hogy versenyezhes­sen. Maga fizette a nevezési dí­jat; az amatőrizmusra hivatkozva még a költségeit sem térítették meg. Ennek ellenére gyors egy­másutánban 130 díjat nyert, neki volt a legtöbb érme Magyarorszá­gon, jóllehet nagyon sok helyen nem szívesen adtak kitüntetést egy olyan embernek, akit Müller Dávidnak hívnak, és aki ráadá­sul még hithű zsidó is. Futott, úszott, tornázott, kerékpározott, gáton ugrott és vívott. Minden sportágban jeleskedett, és ko­moly díjakat nyert. Hatvan éves korában így nyilatkozott: „A tor­nában vittem a legnagyobb tökélyre, merem állítani, hogy a nyújtón jobb voltam, mint Pelle István olimpiai bajnok, azonban készség­gel elismerem, hogy a bakon és a gyűrűn ő a jobb ma, mint én akkor voltam. De a nyújtón még ma sem múl felül senki sem.” (Egyenlőség, 1933. július 29.)

Egyszer az uszodában megszólította Stróbl Alajos, és elmondta, hogy most készíti a mellékalakokat Arany János szobrához, melyet a Nemzeti Múzeum előtt fognak felállítani. Piroska mellékalakja, amelyhez egy Széchenyi grófnő ült modellt, már készen áll, de a Toldiét nem tudja megmintázni, mert nincs megfelelő modellje. Pekár Gyula, az eddigi modell nem volt olyan „proporcionált” alkatú, mint Müller, aki tizenkét alkalommal „ült ne­ki” modellt. A mester meghívta a szobor leleplezésére is. Érde­kes módon Stróbl az arcot úgy változtatta meg, hogy az orrból sasorr lett, de különben a ha­sonlóság Müllerrel tökéletes volt.

A szegény hivatalnok szolgálataiért két forintot kapott alkalmanként. Később elterjedt Pesten, hogy Pekár Gyuláról mintázták Toldit.

E sorok írója is így hallotta dr. Mórától, a neves művészettörténésztől és városkutatótól. A birtokában lévő és az Egyenlőség említett számában közölt német nyelvű levél megcáfolja ezt, mert ebben Stróbl megköszöni Müllernek, hogy a szobor elkészítéséhez Toldi-modellként nyújtott segítségét. Dátum: Budapest, 1885. január 3.

Róbert Péter