„Mindennap elmondom, hogy nem leszünk Magyarországon örökké”
Dr. Israel Selával, a JOINT magyarországi igazgatójával beszélget Gadó János
- Úgy tudjuk, a JOlNT megszünteti a magyar zsidóság bizonyos tevékenységeinek támogatását.
- Amit Ön mond, az teljesen téves. Nem tudom, honnan vették ezeket az információkat.
- Az Új Életben olvashattunk egy cikksorozatot, amely arról szól, hogy a közösség bajban van, mert a JOINT nem támogat tovább bizonyos tevékenységeket.
Nos, ők meg sem kérdeztek, így engem is meglepett, amit olvastam a lapban. Az egyetlen tényleges változás az, hogy a Joint 5 százalékkal kénytelen csökkenteni a költségvetését világszerte, mert a New York i iroda erre kérte az egyes országok Joint irodáinak igazgatóit. Ez egyrészt nyilván az adományok csökkenésének köszönhető. A csökkenés másik oka a volt Szovjetunióban élők növekvő szükségletei. (így például a Joint kijevi támogatottjai nem meleg ételt kapnak, mint a budapestiek, hanem tejet és kenyeret.) A csökkentés nem a stratégiánkban beállott változás következménye, csak adminisztratív kényszer. Ezért nagyon meglepett, amit az Új Életben olvastam. Hogy ezt a csökkentést hogyan hajtják végre, milyen területről vonnak el pénzt, az már az országos igazgatók dolga. A mi elkötelezettségünk változatlan. Segíteni akarjuk a magyarországi zsidó közösséget. Ezért tevékenységét különböző projektek formájában támogatjuk. Mindenekelőtt elkötelezettek vagyunk a holocaust-túlélőkkel szemben. Így egyebek közt készpénztámogatást is adunk nekik. Szeretném hangsúlyozni, hogy teljes költségvetésünk egyharmada havi készpénztámogatásra megy el. Célunk ezzel az, hogy a minimális életfeltételeken túl a méltó életvitel lehetőségét nyújtsuk ezeknek az embereknek. Ezáltal módjuk nyílik tisztesebb életvitelre, vehetnek maguknak újságot, gyógyszert stb. Mintegy kétezer-négyszáz ember kap havi készpénztámogatást. Természetesen nem tudunk mindenkit segélyezni. Hogy e körbe ki kerülhet be, azt a szakértőink által felállított kritériumrendszer, valamint egy interjú alapján döntjük el. (A támogatás összege 500 és 8000 forint között van, függően egyebek közt attól, hogy egyedülálló személyt, házaspárt vagy gyerekes szülőket támogatunk.) Támogatunk tovább 157 fiatalt is, akik rokkantak vagy mentális problémákkal küszködnek. Rendkívüli segélyt is nyújtunk rászorulóknak, pl. ha valakinek váratlan baljai támadnak (betegség baleset, haláleset). Rászoruló holocaust-túlélőknek nyújtunk segélyt, ha a lakásuk rendbehozatalánál merültek föl váratlan költségek vagy méltatlan lakáskörülmények között élnek és ezen javítaniuk kell.
- Az a zsidó is kaphat rendkívüli segélyt, aki az „utcáról” jön be?
Ha valaki az „utcáról” jön be váratlan bajában, és igényét jogosnak találjuk, az kap tőlünk támogatást. Nemcsak a hitközség tagjait támogatjuk, hanem szervezethez nem kötődő zsidókat is. A támogatást a JOINT nem közvetlenül nyújtja, hanem a Magyarországi Zsidó Szociális Alapítványon keresztül: az ezzel kapcsolatos szakmai munkát mind ők végzik. Kisebb támogatásról önállóan döntenek, nagyobb támogatásról a kuratórium.
- Úgy tudom, az egyik „legkényesebb” téma jelenleg a Páva utcai konyha. Csökkentették a konyha támogatását az utóbbi időben?
- Korábban a JOINT üzemeltette a konyhát. Néhány évvel ezelőtt azonban az egészet átadtuk a hitközségnek. Nem leszünk itt Magyarországon örökké, szeretnénk, ha a hitközség képes lenne önállóan ellátni feladatait és ennek előmozdítására az egyik mód az, hogy a projektek egy részét átadjuk neki. A konyhát tehát most a hitközség üzemelteti, mi pedig támogatjuk azokat az embereket, akik a konyha szolgáltatását igénybe veszik. Ennek mértékét nem csökkentettük, hanem szinten tartottuk (dollárban számolva), de mivel a költségek emelkedtek, részesedésünk csökkent. Erre – mint mondtam – összköltségvetésünk csökkenése miatt kényszerültünk. A rászorulóknak nyújtott készpénztámogatások esetében is „szinten maradtunk”, így nagyjából sikerült lépést tartanunk az inflációval. De a költségkímélés érdekében – véleményem szerint – a konyha technikai működésén lehet még javítani.
– Mit gondol, miért panaszkodik az ÚJ Élet áramló pénzügyi helyzet miatt?
- Nem tudom.
- De eddigi tapasztalatai alapján nyilván sejti?
- Én nagyra értékelem a Joint és a hitközség együttműködését. Mi úgy véljük, a törvényesen megválasztott képviselettel kell együttműködnünk, mert ez van. Mi nem vagyunk önálló politikai szervezet, mi csak segítjük a magyar zsidóság szervezeteit. És valóban, egy napon el fogunk innen menni.
- Az mikor lesz?
- Ezt nem tudom megmondani. Addig itt maradunk, amíg a holocaust-túlélők köztünk vannak. Őket támogatnunk kell. Változhatnak a prioritások, de irántuk való elkötelezettségünk változatlan. Azonban nem lehet úgy tekinteni a Jointot, mint amely egyedül felelős a magyar zsidóságért.
- Ön ezt tapasztalja?
- Állandóan. Ennek talán történelmi oka van. A magyar zsidóság (nem csak a hitközség) részéről több aktivitásra van szükség.
- És lát ilyesmit?
- Igen, mert nincs más választásuk. A hitközség például a konyha fenntartására már pályázik különböző helyekre, nem tudom, mennyire professzionálisan csinálják ezt, de ez mindenesetre pozitív változás. Fordulhatnak a kormányhoz is, hiszen a támogatottak egyben magyar állampolgárok is.
- A JÓI XT támogatottjainak száma csökkent?
- Ez nagyjából állandó, mert ha egy támogatottunk meghal, mindig helyébe lép egy új pályázó. Ami probléma lehet, azok a romló gazdasági körülmények, aminek következtében több lehet a rászoruló. De mindent elkövetünk, hogy az egy főre jutó támogatás ne csökkenjen, inkább több pénzt próbálunk szerezni.
- A kórháznak nyújtanak támogatást?
Rendszeres támogatást nem, de egy általunk közvetített szponzor segélyéből most nyitottak egy intenzív osztályt. Ugyancsak a mi támogatásunkkal tudta kiegészíteni a hitközség az újpesti öregek otthonát egy új épülettel. Az öregek otthonának egyébként nyújtunk rendszeres támogatást. Támogatjuk az Anna Frank Gimnáziumot és a Rabbiképző Intézetet. A mi segítségünkkel újították föl az Alma utcai öregek otthonát is, amelynek egyébként szintén rendszeres támogatást nyújtunk.
- Hogyan ellenőrzik, hogy miként használják fel a konkrét célokra adott pénzt?
A pénzt a hitközségnek adjuk, amely beszámol annak felhasználásáról, minden egyes tételről külön-külön. A hitközség általános gazdálkodását nem ismerjük, de részletes betekintésünk van az általunk támogatott projektek teljes költségvetésébe – akkor is, ha nem teljes egészében fedezzük azt. Hasonló a helyzet az orthodox közösség esetében, ahol támogatjuk az Alma utcai öregek otthonát, a Hanna éttermet, a Talmud tórát és mi fizetjük a sohét (a rituális vágást végző személy – a szerk.) költségeit is. Az elszámolásban kétségkívül lehetnek nézeteltérések. Így például a Páva utcai konyha esetében Zoltai úr (a hitközség ügyvezető igazgatója – a szerk.) szerint mi a költségek 40 százalékát fedezzük, mi viszont úgy véljük, hogy ez az arány 70-80 százalék. Most vizsgálatot indítunk, hogy ennek végére járjunk. Tény és való azonban, hogy minden területen szeretnénk csökkenteni a részesedésünket.
- A hitközség részéről kielégítő információkat kapnak az elköltött pénzről?
- Igen.
- A szociális szférán kívül még milyen tevékenységeket támogat a JOINT?
A másik nagy terület az oktatás. Itt meg kell említenem, hogy a Szochnuttal való munkamegosztás értelmében mi csak az informális oktatással (táborok, szemináriumok, ifjúsági programok, tanfolyamok stb.) foglalkozunk. Mivel azonban ez a terület a rövidebb távú programokat jelenti, módunk van rugalmasnak lenni és év közben beterjesztett programokat is támogatni. E téren komoly változások történtek. Az ezt koordináló amerikai munkatársunktól megváltunk és helyette egy magyar alkalmazottat vettünk föl. így e fontos területen sikerült felkészítenünk és alkalmaznunk egy magyar munkatársat – ami a magyar zsidóság haszna. Az igaz, hogy ezt a döntést váratlanul kellett meghoznunk. Szeretnénk a közösségi házban minél több oktatási programot látni. Nyitottak vagyunk, támogatunk olyan kezdeményezéseket is, amelyek a hivatalos zsidóságon kívül álló csoportoktól vagy magánszemélyektől jönnek. Kezdetben nagy összeggel támogattuk a Rabbiképző keretében működő pedagógiumot, részesedésünk itt már csökkent. Kulturális területen a legnagyobb „tétel” a szarvasi ifjúsági tábor. Erre nagyon büszkék vagyunk, hiszen ez a magyar zsidóság jövője. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy ez nagyon sok pénzbe kerül, és a gyerekek szülei, akik többségükben magasan képzett, jó szakmával rendelkező emberek, csak a „zsebpénzt” fizetik a gyerekek nyaralásához. Pedig jómódú szülők gyerekeit nem szeretnénk támogatni. A tényleges költség egy gyerekre 370 dollár, a szülők pedig idén 7500 forintot fizettek, ami alig több, mint 50 dollár. Kéthetes, élményekkel teli nyaralásért ez szégyenletesen kevés. Szeretném ezért, ha a szülők hozzájárulása növekedne. Természetesen egyetlen gyereket sem kívánunk elutasítani azért, mert szülei nem tudják kifizetni a költségeket, de meggyőződésem, hogy az esetek többségében nem ez a helyzet.
- Miként látja: a hitközség és általában a magyar zsidóság elindult már a pénzügyi önállóság irányába?
Amint mondtam, én az általunk támogatott tevékenységeket ismerem. Ezekről azt mondhatom, hogy szeretnék itt a zsidó közösség részéről több felelősséget látni. Költségeink igen nagyok (pl. a Bálint Zsidó Közösségi Ház működését teljes egészében mi fedezzük, ahol csak a takarítás havi 120 ezer forint). Én azt szeretném, ha a magyarországi zsidók maguk tartanák el az intézményeiket. Persze jól tudom, hogy az ilyesmi nem megy egyik évről a másikra.
- Mit tehet Ön annak érdekében, hogy a magyarországi zsidó közösséget erre „nógassa”?
Mindennap elmondom – és ezt előttem más nem tette meg, legalábbis nem ilyen egyértelműen -, hogy mi nem tudunk mindenben támogatást nyújtani, és hogy a közösségnek föl kell készülnie arra a napra, amikor a JOINT már nem lesz itt. Ezt ugyanis sokan hajlamosak elfelejteni. Még nincsenek döntő változások, de az első lépéseket már megtették. Biztos vagyok benne, hogy ezen az úton tovább fog haladni a magyarországi zsidóság, mert másképp nem tud életben maradni. Van egy héber közmondás: ha dolgoztál pénteken, lesz mit enned szombaton. Ez kéne, hogy közös stratégiánk legyen.
*
Szerkesztőségünk megkereste a Joint amerikai központját, hogy közép-európai körképet vázolhassunk a magyarországi információk hátteréül. Meg szerettük volna tudni továbbá, történt-e preferencia-módosítás a Joint támogatási rendszerében, s ha igen, miféle, kurtították-e a magyarországi működés költségvetését, s ha igen, vajon milyen szempontok szerint csoportosították át más célokra.
Miriam Feldman, az amerikai Joint (JDC) szóvivője kategorikusan elhárította a Szombat hozzá intézett mind általános, mind specifikus kérdéseit – tájékoztatott telefaxüzenetében tudósítónk. A szóvivő azt javasolta, hogy a lap a Joint magyarországi igazgatójánál érdeklődjék.
– Israel Sela, akinek székhelye Budapest, az egyetlen illetékes, aki ez ügyben nyilatkozhat. Ő a helyszínen van, ő az, aki a költségvetést készíti, ő ismeri a helyi viszonyokat, ez ügyben tehát őt keli megkérdezni – mondotta Feldman, s készségesen megadta a Joint budapesti telefonszámát.
Tudósítónk ellenvetésére, miszerint Selával a Szombat nyilvánvalóan beszélt már, s további értesüléseit egy magasabb forrásból szeretné meríteni, Miriam Feldman mereven ragaszkodott fenti kijelentéséhez. További sürgetésünkre megengedte azonban, hogy amennyiben a Szombat már értekezett Selával, s annak ellenére ragaszkodik egy magasabb fórummal kapcsolatba lépni, hívjuk vissza: „És akkor majd meglátjuk…”
Szerkesztőségünk nem tesz le szándékáról, hogy információt szerezzen a Joint közép-európai működésének új szempontjairól. A közeljövőben ismét megkíséreljük szóra bírni a Joint központja illetékeseit. „És akkor majd meglátjuk…”
*
Miután az interjúban olvasható adatokon túl dr. Israel Sela nem kívánt a Joint tevékenységéről további számszerű információt nyújtani, megkérdeztük Hajabács Júliát, a BZSH főkönyvelőjét, aki úgy tájékoztatott, hogy a Joint ebben az évben mintegy 48 millió forintot adott céltámogatásként a következő projektekhez: Páva utcai szeretetkonyha (ez “emészti föl” a fenti összeg mintegy hetven százalékát); négy idősek klubja; újpesti szeretetotthon; Rabbiképző Intézet; Anna Frank gimnázium. (Ez utóbbi két intézmény költségvetésében a Joint támogatása 10 százalék alatt van.) A Joint által segített egyéb intézmények, programok és tevékenységek ügyében a BZSH főkönyvelője azt javasolta, kérjünk további tájékoztatást a Joint illetékesétől.
A kör bezárult.
Címkék:1995-10