Milliomos kommunisták
Notice: Undefined index: name in /home/u772282362/domains/szombat.org/public_html/wp-content/mu-plugins/my-plugins/widget-areas.php on line 45
A kibucok, amelyekről mostanában az elszegényedés, a gazdasági bajok jutnak az izraeliek eszébe, igenis képesek fenntartani költséges szociális hálózatukat: az ingyen lakást, étkezést, orvosi ellátást, tanítást minden tagjuk számára. Csak az kell hozzá, hogy legyen néhány millió dollárjuk a bankban, amit kapitalista gazdálkodással szereztek.
Az 1949-ben, a hőskorszakban alapított Hacerim kibuc ragaszkodása a kommunisztikus életmódhoz és ideológiához igen erős, és változatlanul fenntartja a „mindenki képességei szerint dolgozik, és igényei szerint részesedik” elvet. Tulajdonosa ugyanis egy olyan vállalatnak, amely világelső a csepegte- tős öntözés technológiájában és 1994-ben 106 millió dolláros forgalmat bonyolított. Ebből már telik sportkomplexumra, minden családnak hetven négyzetméteres lakásra – noha a kibuci élet alapja Hacerimban mai is inkább a közösség, mint a család.
Ugyanakkor az ország 269 kibucának ilyen szilárd anyagi háttérrel nem rendelkező többsége a kollektivista és egalitárius gyakorlat részbeni leépítésének gondolatával foglalkozik. A világ talán legismertebb működőképes kommunista intézményei a nyolcvanas évektől kezdve jutottak nehéz helyzetbe, elsősorban a túlságosan nagymértékű kölcsönfelvétel miatt. Ezen csak részben könnyített a kormány intézkedése azzal, hogy leírta a kibucok adósságainak jelentős részét, 1,3 milliárd dollárt.
Az individualizmus térhódítását látva a kollektivista elvekhez ragaszkodó Hacerim megalapította a „keményvonalas” Kibuc Tamid (Mindörökké Kibuc) mozgalmat, amelyben egyként vannak baloldali és vallásos kollektív gazdaságok. Az ország 269 kibucából 12 csatlakozott, midőn tavaly kibocsátották manifesztumukat.
A Hacerim elvi szilárdsága ugyanakkor gyakorlati pragmatizmussal társul: megélhetésüket a mezőgazdaságon kívül, ipar, informatika, turizmus és sok más gazdasági ágazat adja, amelyeket a kapitalista menedzsment összes vívmányát fölhasználva irányítanak. „A kibuc mindig változó közösség volt – mondja az egyik alapító tag -, alapvető elveinket azonban sosem adtuk föl.” A változásba a fluktuáció is beleértendő. Miközben az alapító nemzedék tagjai mind megmaradtak a kibucban, gyermekeik 45 százaléka búcsút mondott biztos megélhetést, ám korlátozott perspektívákat nyújtó szülőhelyének, és a korlátlan lehetőségekkel kecsegtető kapitalista individualizmus felé fordult. Jöttek azonban helyettük olyanok, akiknek épp ez utóbbiból volt elegük: főként a dél-amerikai kapitalizmus dzsungeléból kiábrándult zsidó bevándorlók pótolják a kiesetteket.
A kibucok többségében azonban fönnáll a veszély, hogy a legjobbak, akik remekül megélnek a kapitalista külvilágban, elmennek, és a gyengébbek maradnak a létbiztonságot jelentő intézményben – beindítván ekképpen egy kontraszelekciós mechanizmust. Ezért aligha hárítható el az elmozdulás a nagyobb személyes autonómia, a közösségi hatáskörök korlátozása felé. (Az anyagi jólétet biztosító Hacerimben a tagoknak ma sincs joguk elfogadni gazdag amerikai bácsikájuk meghívását, hiszen ez az egalitarizmus megsértése lenne: nincs minden tagnak gazdag bácsikája.)
Az ország lakosságának 2,8 százalékát kitevő kibucok, melyek a mezőgazdasági termelés 45 és az ipari termelés 9 százalékát adják, válaszúthoz érkeztek, sőt: többségük azon túljutva már elindult egy individualistább gyakorlat felé. A kérdés csak az, hogy a kommunista és kapitalista praxis keveredése mely ponton fog stabilizálódni.
Címkék:1995-12