M’gillát Hitler Észak-Afrikában

A holland határ közelében fekvő német kisvárosban, Straelenben működik az Európai Műfordító Kollégium. Ott fölöttébb nyugalmas körülmények között, óriási szótár- és lexikonkészleteket felhalmozó könyvtár és a fordítók rendelkezésére álló komputerek segítségével dolgoznak a világ minden tájáról összesereglett idegen szövegek tolmácsolói.

Ott kötöttem barátságot dr. Cví Málákhi professzorral, a lodi (Izrael) Haberman Intézet igazgatójával. Ez az intézmény a héber irodalmat gyűjti, rengeteget tesz az orientális, elsősorban a szefárd zsidóság kultúrája örökségének felkutatásáért, gyűjtéséért, irodalmának kiadásáért. Igen jelentős könyvtárat tart fenn, folyóiratot ad ki és az igazgató talán erre a legbüszkébb múzeuma is van az intézetnek, ami a zsidó hagyomány és népszokások emlékeit gyűjti és őrzi.

Amikor három évvel ezelőtt fölkerestem Málákhi doktort, csodálattal és meghatódva néztem végig azokat a mondjuk így kincseket, amiket ez a múzeum tárol: a világ minden tájáról való zsinagógák köztük a Dohány-templom makettjai, grúziai zsidó menyasszony esküvői ruhája, marokkói tóraköntös – felsorolni is lehetetlen a különböző tájakról és különböző korokból származó kegyszerek, ruhadarabok, egyéb tárgyak lenyűgöző sokaságát.

Az intézet munkatársai maguk szerkesztik, nyomtatják, kötik kiadványaikat, nem is akármilyen minőségben!

Az idén nyáron ismét ellátogathattam az imént említett németországi intézménybe. Ott kaptam ajándékba egy, a Haberman Intézetben készült kötetet, szerzője Mikhál Száráf, a címe pedig a ״héber elején”: „M’gillát Hitler b’cáfon Áfriká”, az ״európai végén” pedig: ״The Hitler scroll of North Africa”. (Az észak-afrikai Hitler-tekercs)

A kötet Mikhál Száráf eligazító tanulmányával azokat a „m’gileket”, krónikákat közli, amelyeket Marokkóban és Tuniszban írtak a második világháború idején az említett két ország zsidó krónikásai.

A Szentírás öt m’gillát tartalmaz, ezek: Ruth könyve, Kohelet, Énekek éneke, Jeremiás siralmai, Eszter könyve. A Jeremiás siralmai az Ékha nyomán szokták zsidó szerzők népük balsorsának egy-egy eseményéről az utókornak hírt adó krónikájukat „m’gillának” nevezni (akkor is, ha történetesen nem tekercsre írták is amit maga a „m’gillá” szó jelent -, ilyen volt például Schulhof Izsáknak szívemhez annyira közelálló „Budai Krónikája” eredeti címén: „M’gillát Ofen”, amiben a szerző Budának a töröktől való visszafoglalásáról, illetve azon belül a budai zsidók pusztulásáról számol be).

Észak-Afrikának a második világháború alatt bekövetkezett náci megszállása is ilyen esemény volt. Ezt és a vele járó tragédiákat örökítették meg írástudó zsidók, de és ez rendkívül érdekes -: részben héberül, részben pedig az észak-afrikai zsidók úgynevezett judeo-arab nyelvén, de ezt is héber betűkkel. A krónikák egy részét kinyomtatták, más részük kézírásban maradt meg. Az eredetileg kinyomtatott szöveg bizonyos részeket, az ún. refréneket latin betűs átírásban is közöl talán annak jeléül, hogy az olvasók nem mindegyike volt járatos a héber betűk olvasásában.

Mikhál Száráf a krónikákat betűhív formában, tehát héber betűs judeo-arabul közli egyik oldalon, a másikon pedig ugyanannak a szövegnek héber fordítását adja.

Arról is van a kötetben dokumentáció, hogy az észak-afrikai zsidók hogyan vették ki részüket a náci megszállás elleni harcból.

A becses kötetet angol nyelvű összefoglalás – rezümé – egészíti ki.

Jólesz László