Megalakult a Zsidó Diákok Szövetsége

 A Zsidó Diákok Magyarországi Szövetsége 1989 októberében alakult, körül­belül 110 tagja van és nevének ellenére jelenleg in­kább ifjúsági, mint diákszervezet: tagjainak mint­egy fele nem diák és tevékenysége nem az egyete­mek falain belül zajlik. Az egyetemi diákság megnye­résére tett első kísérletünk nem járt sikerrel: kitűzött plakátjainkat igen gyorsan letépkedték. Most indítjuk második rohamunkat.

Létünk annak is köszön­hető, hogy alapító tagjaink közül néhányan eljutottak a Zsidó Diákok Európai Szövetségének nyári egye­temére, ahol e valóban jól működő szervezet vezetői biztattak bennünket: csi­náljunk magyarországi zsi­dó diákszövetséget. Ügybuzgalmuk mellett a szer­vezet presztízse is szerepet játszhatott: minél több tagszervezete van, annál erősebb az európai szövet­ség. Ez általában jellemző a magyarországi zsidó ifjú­sági mozgalmakra: nyugati testvérszervezeteik lelke­sen támogatják őket, így megszokják, hogy jelentős anyagi segítséget kapnak, ezt el is várják, és ezért elkényelmesednek. Félreér­tés ne essék: örülök a vi­deónak meg a színes tévé­nek, de félek attól, hogy ezt mindenki természetes­nek tartja, és nem jut eszé­be, hogy ezért tegyen is valamit. Az ember jobban becsüli azt, amiért kemé­nyen megdolgozott.

Egyesületünk – amely a nagyralátó „Szövetség” el­nevezést viseli – félúton van a profi mozgalom és az amatőr baráti kör kö­zött. Profi módon politizá­lunk a hazai zsidó közélet­ben (legalábbis profibbak vagyunk, mint e közélet egyik-másik szereplője), programjainkat viszont amatőr lelkesedéssel szervezzük. Egy tekintetben még kétségkívül fiatalkorú a ZSDMSZ: nincs szerveze­ti „önmozgásunk”. Másfél tucat lelkes ember jelenti a magot, 20-30 ember pedig több-kevesebb rendszeres­séggel felbukkan, a többit a tágabb holdudvarhoz kell sorolni. A szervezeti ön­mozgás viszont azt jelente­né, hogy az egyesületnek olyan presztízse, befolyása, kiterjedt kapcsolatrend­szere van, hogy érdemes benne pozíciókat is viselni és ezekért harcolni. Saját tehetetlenségi ereje mű­ködteti tehát. Ehhez tartozik, hogy van közönség rendezvényein és vannak aktivisták, s meg lehet őket kérni egy-egy feladat elvégzésére. Taglétszámunk ehhez még kétségkívül ke­vés. Ez egyfelől jó, mert akikkel együtt dolgozunk, azok nem presztízsokokból jönnek hozzánk. Másfelől viszont rossz az, hogy min­dig ugyanazok dolgoznak. Minden nehézség ellenére eljutottunk már odáig, hogy számon tartanak bennünket.

Voltaképpen mit is csi­nálunk? Tevékenységünk legstabilabb pontja társa­sági életünk és a péntek esti klub a Garay utca 48-ban, az MZSKE helyiségé­ben. (Tessék nyugodtan jönni, általában huszan- harmincan vagyunk, kevés enni-innivaló is van.) Na­gyobb zsidó ünnepeken kü­lön összejöveteleket szer­vezünk: ilyenkor van ve­télkedő (jutalmakkal), já­ték, daltanulás, éneklés, esetleg vetítés. Legnagyobb szabású összejövetelünk ed­dig a szédereste volt. De voltak még nagy összejöve­teleink Chanukka, Purim, Ros Hasana alkalmából és kisebbek, melyeket itt mind nem tudok felsorolni.

Hallatjuk hangunkat a zsidó belpolitikában. Részt vettünk és hozzászóltunk a MIOK közgyűlésein. Ez év októberében indított újsá­gunkban foglalkozni kívá­nunk a magyar zsidó intéz­mények történetével az el­múlt negyven évben. Hívei vagyunk a nyílt párbeszéd­nek, a zsidó közélet de­mokratikus megújításának.

Szeretnénk megmutat­ni, hogy lehet Magyarorszá­gon a zsidóságnak pozití­vabb tartalmat is adni, amely akár önmagában, akár a magyarságtudat megőrzésével elvezeti az egyént a zsidóság öntuda­tos vállalásához.