Még nem ég a Reichstag

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Forrás: Amerikai Népszava

2008. május 5. / Ungvári Tamás Még a Neue Zürcher Zeitung is felbolydult kis honunkkal foglalkozik, s azt írja, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, így ott nem lehet antiszemitizmus.

Nem lehet, de van. Egykoron a Hitler által megbuktatott Weimari Köztársaságot gúnyolták azzal, hogy demokrácia volt demokraták nélkül. Hiszen minden intézmény a helyén volt, az alkotmányt őrző bíróságok, a Reichstag, azaz a Parlament felgyújtása előtt, de az évek során mindez egyre működésképtelenebb lett. Megvolt a törvény, nem volt, aki alkalmazza.

Magyarországon antiszemitizmus van – antiszemiták nélkül. A radikális szélsőjobb polgári és paramilitáris alakulatai megsértődnek, ha lefasisztázzák őket. A fizetőpincérnek öltözött gárdisták, akiknek csak bakancsba bújtatott patája árulja el, hogy nem vendéglátó ipari dolgozók szakszervezeti gyűlésén verik a talpukat a flaszterhez, egy orchidea érzékenységével kérik ki maguknak a náci rokonságot. Mindenkit beperelnének, ha Bayer Zsolt ominózus cikkét, amelyik az antiszemitizmus okát, Goebbels tanítása nyomán, a zsidókban vélte felfedezni, uszítónak nevezné bárki. Az országgyűlés vallási és nemtudommilyen bizottságának elnöke, bizonyos Balog azt nyilatkozta, hogy Bayer Zsolt cikke vállalhatatlan, de Bayer nem antiszemita. Ez a kijelentés logikai abszurdum a színén, s közönséges hazugság a visszáján, szerecsenmosdatás, mondanám, ha a szerecsen szóban nem bújna meg rasszizmus, bár a szó a szaracénra, Krisztus szülőföldjének muzulmán elrablóira vonatkozott egykoron.

Bayert a magyar sajtóban mindenki Zsoltikázza, még az új magyar Táncsics Mihály, a mi testvérlapunk, a budapesti Népszava eheti hőse is, aki a jó ízlés minden szabályát sutba vágva közös ifjúkorukra emlékeztette a nemzet Zsoltikáját, no meg arra, hogy Nürnberg egykori törvényei szerint száz-százalékos árja papírokat nehezére eshet beszerezni. Ugyanez az Andrassew, akiért a barikádra vonultunk, mert megfenyegették a Gój motorosok, ötszáz keresztény lelket akart felvonultatni (vagy tiltakozó ívet aláíratni) a neonácik ellen, s panaszából tudjuk, nem talált, észbe se vehette, milyen kifordított kabátot öltött, amikor az újnyilasok elleni tiltakozásból kizárta a zsidókat, Jehova tanúit, a muzulmánokat és az ateistákat, akik nem tartják számon a vallási különbségeket.

Andrassewért a vérpadra, nem, nem, azért ott az eszme, a sajtószabadságé, akármily gyarló egyedek képviselik. Szentül fogadjuk dali pár tollunkra, hogy kedd után jobb lesz a Népszava, ha már meghaltunk érte és minőségét a miniszterelnök jelenléte szavatolja. Szolidaritásunk jelképeként tegyük ki ablakunkba a Népszavát.

Mennyit tudhat a nagyvárosok építészetéről az a marketingos, aki ezt a hazafias, egyben munkásmozgalmi muskátlit kitalálta? S most ezt az ablakos Népszavát védjük, mert nem tehetünk mást. Kiteszik a Népszava ablakába Andrassewet, mint a nürnbergi vas-szüzet. A FIDESZ polgári párt húsz esztendős születésnapjának ünnepén a jászolban tüntetően Bayer Zsolt volt az óriáscsecsemő, s az alapító atyák, mint a napkeleti bölcsek vették őt körül. Ha felnő, majd kiűzi a farizeusokat a templomból.

A honi tragikomédiában a motorosok bőrdzsekijén Nagymagyarországot hímezte ki egy ötletes kalmár. Hivatásos ellenforradalmárok saját kisbuszokon viszik az erősítőt a tüntetések színhelyére. Minden tüntetés befejező szatírjátékát egy vércseként vijjogó jogász asszony játssza, bármi volt a darab. A hölgy a palesztin nép szenvedésének említésére gerjed. Allah akbár!

Ezenközben függetlennek álcázott pártkatonák ajánlkoznak közvetítőnek a szekértáborok között. Egy bizonyos Elek István turnézik ezzel az önként vállalt mandátummal a legtöbbet. Az egykori kormányfőtanácsos amolyan grafomán önérzetes, akiből a korai magömléshez hasonlóan csordul a tinta az önfényezés első esélyére. Most éppen telerinyálta a sajtót, hogy őt, a hídverőt, a Népszabadság egy kalap alá vette egy szélsőjobboldali blogerrel. Mindezt vele Bächer Iván tette, az ország legjobb tárcaírója a legnagyobb példányszámú napilapban.

Elek-mimóza a pástra sietett a Bayer ügyben, s végtelen unalmasan bizonyította, hogy ő nem azt mondta, amit mondott, s ő tulajdonképpen csak fertőtlenítette Bayert azzal, hogy cikkét vállalhatatlannak állította, miközben a szerzőt felmentette az antiszemitizmus vádja alól. Ő annyira a vita híve, hogy egyaránt ír a szélsőjobboldali Magyar Hírlapba, miként mostanig a Népszavába, no meg az igazi presztízst jelentő, s egyébként ragyogóan szerkesztett, mértékadó Élet és Irodalomba. Elek párbeszédet teremtett a sokszínű magyar sajtó kifizető pénztárai között, pionírként egyelőre saját magának. És csak mondja, mondja, tekeri a verklin, hogy Bayer állításait meg kell vitatni, egyáltalán vitatni kell, mindent vitatni. Eleknek több közhely jut eszébe, mint amennyit egykoron Hernádi Miklós Közhelyszótára egybegyűjtött. Karinthy Frigyes találta ki Hátbizony János alakját, a minden helyzetre közhellyel válaszoló, dolgokat szó szerint értelmező figurát. Hátbizony Elek.

Minderre a hathuszonötös személyvonattal bepöfögött Deutsch-Für Tamás, az újkori névmagyarosítás titánja és elítélte Bayer cikkét azzal, hogy Zsoltika nem antiszemita.

Bizony mondom néktek, van itt egy bájosan antiszemita ország antiszemiták nélkül. Külön-külön senki sem az. Arról nem tehetnek, hogy a Pilátusok fülében ordításuk Barabásnak hangzik.

Magyarország az ideológiai polgárháború második kozmikus sebességére kapcsolt. A bábjáték előterében a firkászok egyik kórusa a hegyvidéki, illegálisan épített Turul szobor körül az erger-berger-sósberger pentatonra átkódolt dallamát üvölti, a másikon ötszáz velszi bárd (nem egészen az Andrassew-féle denominációból) halni készül, míg Edward király, angol király a Népszava keresztrejtvényéből próbálja megtudni, merre tovább fakó lován.

Ám itt a vigasz is ebben az úti jelentésben a Duna-Tisza közéről, a Kárpátoktól az Aldunáig. Spíró György, történetesen Európa egyik legjobb magyar nyelven alkotó írója a legjobb magyar tévéműsorban, Friderikusznál olyan parádés érvrendszerrel válaszolta meg a jelen helyzet fontos kérdéseit, amilyenre kevés példát láttam. Orvhalászat lenne szavait s jóslatait megismételni. De egy csatornán, amelyik csupa nyafogás és önsajnálat, csupa zokogás Babilon vizeinél, egyszerre csak felragyog egy gyémánt-integritású ember, azért az nem semmi.

Spiró György, Bächer Iván – korunkat a nekik szentelt fejezetben tárgyalják majd. Zsoltika, s a vénasszonyként fecsegő Elek István még egy lábjegyzetet sem kap.

támogatás
[popup][/popup]