Az orosz zsidó elit 1989 után

Lev Kricsevszkij

Az orosz zsidó elit 1989 után*

Zsidók az orosz parlamentben és az adminisztrációban

1993-ban Oroszország 450 képviselőt választott az Állami Dumába, a parla­ment alsóházába. Az első Dumában ti­zenhét, magát egyértelműen zsidónak valló képviselő foglalt helyet – a képvise­lők négy százaléka. Legtöbben az Orosz­ország Választása nevű párt színeiben nyertek mandátumot. Ez volt akkor a legnagyobb liberális párt, amelyben a képviselők 16 százaléka – a hetvenöt fős csoportból tizenkettő – volt zsidó.

A jelenlegi Dumában (melynek man­dátuma 1999-ben lejár) csak kilenc zsi­dó képviselő található: ez az összes küldött két százaléka. A legnagyobb li­berális csoportosulásban, a negyven­két képviselővel rendelkező Jabloko pártban öt, közismerten zsidó gyöke­rekkel rendelkező képviselő foglal he­lyet: a párt képviselőinek 12 százaléka. A legtöbb zsidó képviselő pártlistáról jutott mandátumhoz.

A legtöbb zsidó törvényhozó mind­két posztszovjet parlamentben a refor­merőkhöz kapcsolódott. 1994 végéig a Jabloko vagy az Oroszország Választá­sa messzemenően támogatta Jelcin politikáját. A helyzet akkor változott meg drámaian, amikor a Kreml első ízben háborút indított Oroszország szakadár déli köztársasága, Csecsenföld ellen. Sok, korábban Jelcin-párti törvényhozó a Kremllel ellentétes olda­lon találta magát, ami jelzi, 1991 óta milyen változás ment végbe a demok­ratikus érzelmű értelmiség rezsimmel szembeni attitűdjében. Az elnöki poli­tikával szemben erősen kritikus, ha­gyományosan reformpárti csoportok, zsidó tagjaikkal egyetemben, továbbra is a parlament legkövetkezetesebb demokratáinak számítanak. Csakhogy va­lódi befolyásuk ritkán terjed túl a Kreml falain.

1991-től egészen az 1998-as kormányátalakításig a zsidók részt vettek az összes orosz kormány munkájában, és magas posztokat töltöttek be az elnöki adminisztrációban. A Jelcin-adminiszt­ráció egyik volt tagja szerint az elnök számára sohasem volt szempont a nemzetiségi hovatartozás. „Mindig azt nézte, megfelel-e a jelölt a posztra. Csak ez számított.”

Mindamellett néhány forrás utal ar­ra, hogy különböző időszakokban a Kreml bizonyos pozíciói zárva marad­tak a zsidók előtt, és az elnöki stáb néhány befolyásos tagja sem volt mentes az antiszemita előítéletektől. Az elnök biztonsági szolgálata, e forrá­sok szerint, mindig is elérhetetlen volt a zsidók számára. A biztonsági szolgá­lat egyik volt főnöke, az 1996-ban el­távolított Alexander Korzsakov tá­bornok, „Borisz Jelcin: Hajnaltól alko­nyatig” címen memoárt jelentetett meg, amely tele van az elnökhöz kö­zel álló zsidóknak címzett antiszemita gyalázkodásokkal.

A „zsidó tőke”

Az oroszországi vállalkozókról 1993-ban készült felmérés megingatta azt a széles körben elterjedt meggyőződést, hogy az oroszországi tőkések arányta­lanul nagy százalékban – ha ugyan nem többségükben – a nemzeti ki­sebbségek sorából származnak. E fel­mérés szerint a kis- és középvállalko­zások tulajdonosainak 84, a nagyvál­lalkozóknak pedig 63 százaléka orosz nemzetiségű volt.

1995 januárjában viszont az Orosz Üzleti Kerekasztal koordinációs taná­csa tagjainak több mint 15 százaléka volt zsidó. A 211 tagú tanácsban – amely a legnagyobb vállalkozások és bankok vezetőiből áll – 32 zsidó fog­lalt helyet. Ezek majdnem fele a bank- , ill. pénzügyi szektorban tevékenyke­dett.

Az orosz tőkések különböző módo­kon jutottak a csúcsra. Akárcsak a leg­több újgazdag Oroszországban, a zsidó üzletemberek és pénzmágnások gyor­san és rejtélyes módon szerezték pén­züket, ami kérdéseket vetett fel vagyo­nuk eredetét illetően, és számos gyanú­sításra adott alkalmat az alvilággal fenntartott kapcsolataikról. Ám a zsidók jelenléte az üzleti elitben soha nem keltett volna akkora figyelmet Oroszországban, ha néhány zsidó üzle­ti hatalmasság nem játszott volna olyan nagy szerepet az utóbbi évek orosz po­litikájában. Az üzleti világban a zsidó mágnások fontos szerepet töltenek be. Az Oroszország legbefolyásosabb pénzembereiről nemrégiben közzétett mérv­adó rangsorban a huszonkét fős listán hét zsidó szerepel.

Az orosz zsidó elit és az antiszemitizmus

Az orosz zsidók – történelmük során másodszor – a nyilvánosság szemében összefonódtak a vezető elittel. A bolsevizmus korai szakaszában a zsidók pro­minens szerepet játszottak az uralkodó kommunista pártban, akárcsak a fiatal szovjet állam gazdasági, kulturális és tudományos életében. A kommuniz­mus 1991-es összeomlása után a zsi­dók megint csak befolyásos pozíciókra tettek szert a politikában, a magánszek­torban, kiváltképp a médiában.

Az Oroszország államapparátusában és gazdaságában az utóbbi években ve­zető szerephez jutó zsidók magas szá­ma érzékeny kérdés a társadalom két rétege számára is.

Bosszantja egyfelől a különböző po­litikai irányultságú nacionalista, refor­mellenes és Nyugat-ellenes csoporto­kat: a keményvonalas kommunistáktól a monarchistákig, az ortodox egyház ultranacionalista szárnyától a neonáci­kig. E csoportok programjainak meg­határozó összetevője az antiszemitiz­mus. Az orosz nacionalista ideológiá­ban a zsidók hagyományosan egyet je­lentenek a nyugati befolyással, amit a fenti politikai csoportok Oroszországra nézve veszélyesnek és idegennek te­kintenek. Napjainkban, amikor a nyu­gati kultúra győzedelmeskedni látszik a posztszovjet társadalomban, a nacio­nalisták a zsidókat hibáztatják Orosz­ország gazdasági és társadalmi beteg­ségeiért. Az efféle vélekedésekre or­szágszerte sokan fogékonyak. Sok helyütt ingerültséget kelt, hogy a posztszovjet időkben magas posztra kerülő emberek némelyike zsidó. A sikerre tö­rekvés az oroszok többségétől idegen tulajdonság.

Másrészt jelenlétük az orosz elitben magukat a zsidókat is aggasztja, akik rettegnek az antiszemita támadások­tól. Amint azt egy orosz zsidó vezető kifejtette; „Az itteni embereknek meg­ lehetősen keserű emlékeik vannak a bolsevik forradalomban való zsidó részvételről.” Maguk a zsidók is elfo­gadják néha azt a vélekedést, hogy ők aránytalanul oszlanak el az orosz társa­dalomban.

Vlagyimir Gurevics, a moszkvai Vremja tévéműsor főszerkesztője, má­sokkal együtt viszont így vélekedik: „Mindig lényegesen több nem zsidó, mint zsidó bírt befolyással a kereskedelemben, a kormányzásban és a parla­mentben. Ma a zsidók túlsúlyát érzékeli valaki, akkor meg kell hogy legyen ben­ne az erre való szándék.”

Kikből áll a zsidó elit?

A zsidó származású mágnások közül csak néhányan vállalják nyíltan örökségü­ket. Borisz Berezovszkij és Grigorij Javlinszkij vállalják származásukat, Vlagyimir Guszinszkij pedig néhány mágnástársával együtt az Orosz Zsidó Kongresszus veze­tőségében foglal helyet.

A fent említetteken kívül viszont egyetlen tekintélyes zsidó sem azono­sult soha a szervezett zsidó közösség­gel. Sokan vannak, akik legfeljebb zsidós hangzású neveik vagy a nemzetiségüket firtató kérdésekre adott kétértel­mű válaszaik alapján azonosíthatók. Akárcsak az orosz zsidók többsége, ők is nagymértékben asszimilálódtak. Né­hányan ki is keresztelkedtek, bár ez a lépésük nem óvja meg őket attól, hogy széles körben zsidókként legyenek nyil­vántartva.

Az 1998-ban frissen kinevezett 35 éves miniszterelnök, Szergej Kirijenko viszont az első magas rangú orosz miniszter volt, aki nyíltan és több alka­lommal beszélt zsidó hátteréről, ami a korszerű, posztszovjet szemlélet jelé­nek tekinthető.

* Részletek a szerző tanulmányából (The Russian Jewish Elite After 1989), amelyet az American Jewish Committee felkérésére írt.