Képei síkszerűek, mélységük nem hangsúlyos
Für Emil a Budapesti Zsidó Múzeum helyiségeiben olyan lehetőséget kínált a látogatóknak, amelyben művészetét a maga sokoldalúságában ismerhetjük meg. Egyedi jellegzetessége egyfajta Gesamtkunstwerk, amely kiterjed a festőművészetre, grafikai művészetre, mail artra, a szép régi tárgyakat magába foglaló installációs művészetre.
Életében az értékeket keresi, ezek kifejezési formája nem az egyszerű felmutatás, hanem a művész élete szitáján átpasszírozott rejtvény, amelyben látunk egyes elemeket, de a kirakós játék nyilvánvaló darabjait saját tudásunk, tapasztalataink és/vagy asszociációs képességünk bevetésének göröngyein át kell kiegészíteni.
Szerintem sokatmondó már a kiállítás címe is: DEPÓ. Letétbe helyezzük dolgainkat. Ennek megfelelő helyet kell keresni, majd a letét lejárta után a helykeresés folytatódik tovább. Folyamatos a mozgás, egy kis szusszanás, aztán tovább, újabb alkalmazkodás, majd megint újabb megoldások keresése. Képei síkszerűek, mélységük nem hangsúlyos, a történetek a lent-fent viszonyban rendeződnek. Lehetnek ezek égi-földi, vagy gondolati síkok. Bejutva ebbe a képzeletbeli világba, melynek figurái festményein leegyszerűsített alakok, installációin a míves mestermunkák, grafikáin a „békebeli” zsidó élet jellegzetességei – akikkel például Singer Moszkat családjának lapjain találkozhattunk -, kényszerűen el kell gondolkodnunk mindennapjainkról, prioritásainkról, saját értékeinkről. Örüljenek hát a szerencsések, akik életüket valamilyen „hitbizományra” építhetik.
Nógrádi Péter
Címkék:2003-06