Józsi a mostohagyerek

A Józsefvárosi pályaudvar sorsa

Forrás: Hírextra

2007. október 17. 2005. december 11-én, 19 óra 40 perckor az utolsó szerelvény gördült ki a Józsefvárosi pályaudvarról. Az épület sorsa bizonytalan, pedig lehetne műemlék, építészeti, vasúttörténeti és kegyeleti szempontok szerint is. Az épület a magyarországi holokauszt egyik központi emlékhelye.

Szénporos múlt

	A pályaudvar

A Császári és Királyi Szabadalmazott Pest-Losoncz-Besztercebányai Vasút és Szent István Kőszénbánya Társulat, elsősorban a fejlődő ipari kerület szénellátását biztosítandó építette. Az 1867-ben átadott pályaudvar lett a kiegyezés után alapított MÁV első pesti pályaudvara. A vasúttársaság hamar kinőtte a mai formájában is kisvárosi léptékű vasútállomást. Személyforgalmi szerepét a közelben épült Keleti Pályaudvar vette át, a Józsit visszafokozták teherpályaudvarrá. 1936-tól, egészen a bezárásáig – igaz korlátozott módon – ismét bekapcsolódott a személyszállításba. Többnyire olyan kihasználatlan járatok indultak innen (Kunszentmiklós-Tass), amelyeket manapság szokás megszüntetni. Tolongó utasokat emberemlékezet óta nem láttak errefelé. Idővel az áruforgalomnak is szorítani kezdett a a XIX. századi kihasználtságra kalibrált pályaudvar. A Kőbányai úti üzemek hanyatlása tovább rántotta a mélybe a ki tudja milyen okból megmaradt végállomást.
Zsibárus környék

	A Teleki téri zsinagóga frigyszekrényét díszítő Tízparancsolat

Volt persze tényező is. Saját virágkorában – száz-százhúsz éve – áruforgalmi jelentőségéből következett, hogy szomszédságában hozták létre a Vásár teret, amit ma Teleki térnek ismerünk. A piac pedig odavonzotta a frissen érkezett galíciai zsidóságot, fejlődési irányt adva annak. A Teleki téri zsinagóga hazánk egyetlen szefárd rítusú zsinagógája. Igaz, a hitközség alapítói nem közvetlenül Spanyolországból érkeztek. Az üldözések elől menekülők részben a mai Hollandia területén találtak menedékre, ahol ma is virágzó, főként gyémántkereskedelemmel foglalkozó chászid közösség él, részben a lengyelországi Czertków környékén, ahonnan a Rotschildok származnak, meg a híres csortkovi csodarabbi. Manapság megesik, hogy az utcáról hívnak be valakit, ha nincsenek elegendően az ima elmondásához. Chászid és statusquo ante hitközségek találtak otthonra a környéken, talán még a kabarok leszármazottaiból, a Talmud előtti judaizmust követő, török nyelvű karaimokból is éltek itt páran. A környéken állt a „zsibárus ház”, ami a benne bérlő szegény kereskedőkről kapta a nevét. A zsibárusokról nevezték el a Magdolna utcai imaházat is. Közelben volt a Népszínház utcai jiddis színház, a Wertheimer kávéház, ma is áll az MTK pálya, és már műemléki védettséget élvez a Salgótarjáni utcai izraelita temető. Ahogy a Józsi szerepe nem elhanyagolható a kerületben egykor virágzó zsidó élet elindításában, úgy volt szerepe annak végnapjaiban is. Innen indultak a szerelvények Auschwitz felé…
Nem hagyott itt valaki egy vasútállomást?
Ha bezárták hát bezárták, ésszerű döntés minden bizonnyal. Nem akarom én ráerőszakolni egy adófizetőkből élő állami cégre, hogy a privát ésszerűtlenségem kedvére megtartson egy abszurdot. Mert mi lenne abszurdabb a Keleti pályaudvartól nem egész egy kilométerre lévő, ám attól különálló végállomásnál? Az, hogy pont ezért szerettem sokat elmond rólam. Valószerűtlen helyeken bóklászni, zárványokra lelni, lelassulni bámészturistába, hogy észrevegyük azt, ami mellett nap mint nap elrohanunk, a rekreáció szeretett formája minden hozzám hasonló pesti lokálpatriótának.
Kupleráj
Csécsei Béla VIII. kerületi polgármester arra a 27 hektárra képzelte a vigalmi negyedet, amihez az épület is tartozik, jelenleg kihasználatlan raktárak, rakodóterületek adják a zömét. A tulajdonos MÁV fejében pedig un. bevásárló- és szórakoztató központ ötlete fogant meg, olyané, amilyet a köznyelv hanyagul plázának nevez, a kérdést az épületek sorsáról sokáig nyitva tartotta. Reményeinket a műemlékvédelmet koordináló állami szervekbe vetjük. A MÁV sajtóosztályának szívélyes közlése szerint: “A Józsefvárosi pályaudvar felvételi épületét a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) műemlékké kívánja nyilvánítani. Ezt a szándékot dr. Mezős Tamás, a KÖH elnöke mind a MÁV ZRt., mind az önkormányzat felé is jelezte. Jelenleg ez az eljárás folyamatban van, a döntés és határozat megszületéséig azonban az épület hasznosítása, lebontása, átadása nem lehetséges.”

Tálos Lőrinc