Jóvátétel: egy lépés előre?

A Szombat szeptemberi száma hírt adott arról, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Nemzetközi Zsidó Kártérítési Szervezet (WJRO) közösen tárgyal az illetékes magyar kormányszervekkel a magyarországi születésű izraeli, továbbá a világ más tájain élő, de ugyancsak magyarországi származású zsidók érdekeinek képviseletében a vészkorszak idején eltulajdonított vagyontárgyak, ingatlanok visszaszerzéséről, az 1946-ban létrehozott, ám később nem működtethetett Zsidó Helyreállítási Alapról, a kártérítés jellegéről és nagyságáról.

Október végén erről tájékoztatta a magyar zsidó közélet vezetőit dr. Israel Singer főtitkár, aki a Zsidó Világkongresszust és Naftali Lavi nagykövet, aki Izrael Államot képviselte a tárgyalásokon.

Dr. Singer hangsúlyozta: a Zsidó Világkongresszus tisztában van saját felelősségével s a feladatot anyagi érdekeltség nélkül vállalta.

• Nem viszünk ki a hátunkon egyetlen zsidó ingatlant sem mondta a ZsVK elnöke, de hozzátette: az itteni zsidó közösségeknek se legyenek illúzióik, nem tudnak zsákszámra pénzt szerezni.
• A Szombat szeptemberi tudósítása azt a címet viselte, hogy „A legjobb hír csak annyi: a tárgyalás folyik.” Most sincs jobb hírünk, vagy értek el némi haladást? kérdeztem Singer doktort.
• A tárgyalások két különböző szintjéhez érkeztünk. Az egyik a miniszteriális, a másik a munkacsoportok szintje, amelyben a Pénzügyminisztérium, az Igazságügy-minisztérium és a Kárpótlási Hivatal egy-egy államtitkára vesz részt. A második bizottság elnöke Becker Pál pénzügyminisztériumi államtitkár.

Miniszteriális szinten megegyeztünk, hogy a kormány számára előterjesztést készítünk, mivel a kormánynak és a helyi önkormányzatoknak kell majd jóváhagyniok a megállapodást. Szabó Iván pénzügyminiszter úrral legutóbbi, október végi találkozásunkon megegyeztünk, hogy a következő alkalommal már megfogalmazzuk alapvető elveinket, amelyek szellemében konkrétan tárgyalhatunk.

• Októberben még nem tudtak megállapodni ilyen közös közleményben, vagy nyilatkozatban?
• Nem. Még csak arról tárgyaltunk, hogy miről fogunk majd tárgyalni. Novemberben megszövegezünk egy közös álláspontot tartalmazó nyilatkozatot. Ezt a nyilatkozatot zsidó részről a MAZSIHISZ, a ZsVK képviselői készítik elő és a magyar kormány is előáll saját nyilatkozatával.
• Tehát ez még nem egy közös nyilatkozat?
• Két álláspont készül, amelyből egy összegezést szándékozunk létrehozni. Tehát ősz óta valódi haladást értünk el. Ez részben a „zsidó táboron” belül történt, mert megállapodtunk, hogy közösen lépünk fel és megpróbáljuk lefektetni a leglényegesebb irányelveket. Eddig nem rendelkeztünk ilyenekkel. Most kell meghatároznunk, hogy mit is követelünk.
• Nem határozott követelésekről tárgyaltak?
• Ennek hiányoznak bizonyos előfeltételei. Például: nem férhettünk hozzá az archívumokhoz, levéltárakhoz. Most ígéretet kaptunk, hogy ezt lehetővé teszik számunkra.
• Úgy tudom, hogy a MAZSIHISZ már eddig is sok tény és adat birtokában volt, hiszen 1945 után is készültek felmérések.
• Ezzel nem teljesen értek egyet. Mi nagyon sok mindent nem láttunk, sok mindenről még csak nem is hallottunk. Eddig közösségi tulajdonokról tárgyaltunk.

Naftali Lavi, Izrael képviselője hozzáteszi:

• A Holocaust előtt több száz zsidó közösség élt Magyarországon. Pontosan fel kell mérnünk a ma meglévőket, s feltárni, mivel rendelkeztek az elpusztítottak. Precíz kimutatást kell készíteni mind az egyének, mind a közösségek vagyonáról, ehhez meg kell vizsgálni a levéltárakat, telekkönyveket. Ez az egyik aspektus. A másik még ennél is bonyolultabb: mi a meggyilkolt zsidók vagyonáért is követelünk jóvátételt. Ez az, amit eddig senki nem kért, ami prédává lett. Ki kell deríteni, hogy ez hol van, identifikálni kell. Erről a zsidó közösségnek nincs nyilvántartása, mivel ez magántulajdon volt. (Ez óriási munka. A MAZSIHISZ régóta kérte, hogy a felméréshez tegyék hozzáférhetővé a levéltárak, irattárak és más, eddig zárolt adattárak anyagait, s amelyekkel kiegészíthető mindaz, amit a hitközségek 1945 után elkészítettek. A szerk.)
• Szárnyra kaptak olyan vélemények, amelyek szerint nem volt teljes az összhang az izraeli fél, a magyarországi közösségek és a ZsVK között.
• Most itt ülünk valamennyien együtt. Közösen gondolkodunk, közös javaslatot terjesztünk elő -mondja Lavi nagykövet.

Singer doktor hozzáteszi:

• Sokan szeretnék, ha lennének közöttünk komoly véleménykülönbségek. De vita nélkül nem tudnánk közös nevezőre, közös elhatározásra jutni.

Ami a kormánnyal folytatandó tárgyalásokat illeti: a választások közeledte nem gyorsítja a megbeszéléseket. Akik azt hitték, hogy most egy zsák pénzzel jövök ide, amit Izrael és a magyarországi zsidók számára, Lavi úr és Feldmajer hitközségi elnök úr között osztok szét, azok illúziókba ringatták magukat. Csak azt mondhatjuk: kijelölünk dátumokat és célokat, s ezeket meg fogjuk fogalmazni. Megállapodtunk abban is a kormánnyal, hogy ki jogosult tárgyalni ezekről a témákról. Tervezetünkre a kormány válaszol. Tehát lesz elvi megállapodás, de ez még nem jelent pénzt. Nem tudom elképzelni, hogy tárgyalásaink üteme felgyorsulna.

• Van-e határidő? Hiszen e kormány mandátuma lejár az 1994es választásokkal.
• Ezzel mindkét oldal tisztában van.
• Kinek követelik a javakat?
• A fő cél a magyar kormánnyal folytatott tárgyalások során egységes álláspontunk megőrzése. Szó se lehet egyelőre arról, hogy az elosztás arányait fontolgassuk. A visszaigényelt javak a magyar zsidóságot, a világ zsidóságát és Izrael Államot illetik.

Szécsi Éva