„Jobb egy demokrácia, amely gyűlöli a zsidókat…”

„Jobb egy demokrácia, amely gyűlöli a zsidókat…”

„…mint egy diktatúra, amely szereti őket” – fogalmazta meg provokatív alaptételét Budapesten, a Közép- Európai Egyetemen (CEU) tartott előadásában Natan Saranszki, egy­kor a leghíresebb szovjet „refuznyik” (kivándorlási engedélyért har­coló zsidó), aki kilenc évet töltött szovjet börtönökben és lágerekben.

„Milyen érzés Ariel Saron kormányá­ban dolgozni, aki több száz ember legyilkolásáért felelős?” – tették fel neki ezek után a kérdést (és több hasonlót), ő pedig derekasan igyekezett megfelelni, bizonyítandó, hogy állítását a demokrá­ciáról komolyan veszi.

Saranszki, aki ma az izraeli kormány Jeruzsálemért és a bevándorlók integrá­ciójáért felelős minisztere, „demokrá­cia-körútnak” nevezett európai útja so­rán töltött egy napot Budapesten a Likud Hungária és a Zsidó Ifjúsági Szö­vetség vendégeként. A körút az izraeli kormány médiaoffenzívájának része, mellyel megpróbálják megingatni a zsi­dó államról kialakult súlyos negatív sztereotípiákat. A szovjet rezsimmel szembeforduló egykori politikai fogoly, akinek érdekében hajdan megmozdult az egész nemzetközi közvélemény, a le­galkalmasabb személy lehet az „elnyo­mó Izrael” képének cáfolatára.

Írásunk címében megfogalmazott té­telét Saranszki nemrég megjelent köny­vében (The Case for Democracy) fejti ki: eszerint a diktatúráknak – akár szov­jet, akár arab változatban – mindig szük­ségük van bűnbakra, amelyen keresztül levezethetik a felgyülemlett (s a rend­szerrel szemben ki nem mutatható) in­dulatokat. Az arab világ, melyben egyetlen demokratikus ország sem talál­ható, ezt a bűnbakot Izraelben találja meg. Ennek következtében a zsidó ál­lam elemi érdeke a demokrácia térnye­rése e régióban, ami pontosan egybeesik a Bush-kormány szándékaival.

A szerző szerint „a városi főtér próbá­ja” (townsquare test) mutatja meg, de­mokratának lehet-e nevezni egy társa­dalmat. Ha a főtéren az emberek nyu­godtan tiltakozhatnak, tüntethetnek, és nem esik bántódásuk, akkor a közösség kiállta a demokrácia próbáját. Saranszki nem fogadja el azokat az ellenvetéseket, amelyek szerint a demokrácia nem ex­portálható, az arab világ nem érett a de­mokráciára stb. „Ugyanezt mondták egykor Japánról, Németországról és a Szovjetunióról is” – érvel.

Az egyszerű nyelven megfogalmazott mondandó nem kisebb személyiség, mint George W. Bush amerikai elnök fi­gyelmét is felkeltette, aki – elmondása szerint – gondolatainak legjobb elméleti összefoglalását találta meg benne, s a szerzőt irodájában látta vendégül.

Az amerikai elnök barátságával na­gyobb politikai befolyás, és a baloldal növekvő ellenszenve jutott osztályrészül Saranszkinak, akinek egyetemi előadá­sait aligha könnyítette meg George W. Bush (az amerikai imperializmus szim­bóluma) kitüntető figyelme. „Saranszki amerikai kém volt” – melegítette föl a régi szovjet lózungot az egyik radikális baloldali francia honlap, jeléül annak, hogy az új baloldal szívesen átvesz min­denféle szovjet anticionista maszlagot.

Mi a célja az ön mostani európai kőrútjának?

Az a szándékunk, hogy tudatosítsuk: van az antiszemitizmusnak egy új for­mája, amelynek gyújtópontja Izrael Ál­lam, a mai zsidóság azonosságtudatának egyik alapja. Amikor három ével ezelőtt ezt a programot elkezdtük, nagyon sok ellenállásba ütköztünk: a fő ellenvetés az volt, hogy Izrael jogos bírálatát nem le­het antiszemitizmusnak nevezni. A há­rom év alatt – főleg az elmúlt évben – észlelhettünk változásokat: számos poli­tikus, köztük Colin Powell és Joschka Fischer is kijelentette, hogy Izrael bírála­tának bizonyos formái valójában már an­tiszemitizmusba csúsznak át. Az ameri­kai külügyminisztérium antiszemitiz­musról írott éves jelentése (melynek elindításában nekünk is volt szerepünk) az első oldalon néven nevezi, hogy Izra­el démonizálása nem jogos kritika, ha­nem antiszemitizmus. Ez a mi álláspon­tunk, és ennek súlya lassan növekszik.

De mi a helyzet Európával?

– Joschka Fischer német külügymi­niszter nagyobb részt magáévá tette a mi terminológiánkat Izrael Állam démonizálásáról és delegitimálásáról. Ami Franciaországot illeti, Nicolas Sarkozy belügyminiszter is ezt a terminológiát használta legutóbbi herclijai látogatása során. Mindemellett még sokat kell ten­nünk azért, hogy a modem antiszemitiz­mus veszélyét megértessük. Van azon­ban egy második veszély is. az iszlám fundamentalizmus, amely nem csak Iz­raelt fenyegeti. Kétségkívül haladásnak nevezhetjük, hogy ezt a nyugati orszá­gok is kezdik megérteni. Franciaország erősen nyugtalankodik emiatt, Hollandia még inkább. Franciaországban kezdik megérteni, hová vezet az a mindent meg­engedő légkör, amelyben a népesség nagy csoportjai nem integrálódtak a tár­sadalomba, így nem fogadják el annak alapvető demokratikus normáit sem. Mindez nem csupán a stabilitást, hanem már a demokrácia alapjait veszélyezteti. A szólásszabadság nevében előadott an­tiszemitizmus után következik az Amerika-ellenesség, aztán a befogadó ország normáinak semmibevétele. Hollandia a legjobb példa erre. A holland parlament egyik színes bőrű. Szomáliából beván­dorolt képviselőnője, Ayaan Hirsi Ali a meggyilkolt Theo Van Gogh filmren­dező barátja volt, aki a nők elnyomásáról készített filmet az iszlám közösségek­ben. A film ötlete Alitól származott, ő ír­ta a forgatókönyvet is, és a neki címzett halálos fenyegetések miatt illegalitásba kellett vonulnia. Hónapokig így élt, és ma is erős biztonsági kísérettel megy mindenhová.

Ön Berlinben az antiszemitizmus elleni konferencián arra biztatta a résztvevőket, hogy alakítsák ki or­szágaikban az antiszemitizmus elle­ni küzdelem szervezeti kereteit. Hogy látja, mekkora haladás történt e téren?

Megszületett a Global Forum Against Anti-Semitism nevű szervezet. En­nek tavaly októberi konferenciájára Jacques Chirac is szükségesnek tartotta el­küldeni Nicole Guedj francia minisztert, aki részletesen beszámolt, mi mindent tesz országa az antiszemitizmus ellen. Beszámolója jó benyomást tett ránk, va­lóban: a francia kormány sokat tesz ez ügyben. Ám Franciaország ennek ellen­ére első számú probléma marad. A fran­cia zsidó közösség egyik vezetője nem­rég nyíltan bírálta országa politikáját, mondván: egyáltalán nem segíti a hal­adást a francia kormány Izraellel szem­beni egyoldalú álláspontja. Minderre számos példával is szolgált, és kijelentet­te: „Ez az antiszemitizmus malmára hajt­ja a vizet – még ha önök ezt nem is isme­rik el.” És az elmúlt hónapokban számos zsidó közösségi vezető szólalt fel – nem csupán az antiszemitizmus ellen, hanem az Izraellel kapcsolatos egyoldalú állás­pont miatt is. A Global Forum honlapján nyomon követhető a szervezet tevékeny­sége és e-mail-en keresztül folyamatos az információcsere a tagok között. Jelen­leg egy kiállítás előkészítésén dolgozunk a Jad Vasém és a berlini Institut für Antisemitismusforschung közreműködésé­vel, amely a hagyományos antiszemitiz­mus és az Izrael-ellenesség közötti kap­csolatot mutatja be.

Gadó János