Jeles napok

A fák újéve

Azt mondják, az európai zsidó el­szakadt a természettől, jobbára vá­rosi életmódja folytán távol került a növények világától. Ez a szenten­cia azonban éppoly téves és egyol­dalú, mint oly sok hasonló címke, amelyet a zsidóságra aggattak. Éven­te egyszer, Svát hó 15-én (népsze­rűbb nevén Tu bisvátkor) a hagyo­mányhű zsidó szorgos munkával gyümölcsöket vásárol és válogat. Egyesek szerint tizenöt-, ám legalább hétféle, fán termő gyümölcsöt kell fogyasztanunk. Nálunk, Közép-Európában ilyenkor még javában dühöng a tél, helyenként olykor egyenesen hóvihar dúl, ám a zsidó otthon szentföldi illatot áraszt, válogatott déligyümölcsök díszítik asztalunkat. Valaha ez a nap a tavasz kezdete volt. Izraelben mindmáig fákat ül­tetnek ilyenkor, iskolás gyermekek keresik föl a kerteket, hogy apró csemetéket ágyazzanak a földbe. Mert ezen a tájon (és általában a zsidó gondolkodásban) a fának is lelke és neve van. Virágzik a man­dulafa és vidám ének hangjai ve­gyülnek az ősi tájba. Ember és ter­mészet végső soron egy tőről fakad.

Zájin Ádár és Purim

A tizenkettedik zsidó hónap min­dig is a vidámság és a jókedv idő­szaka volt. A tél lassan leveti hó­fehér ruháját, hogy helyet adjon a tavasznak, a várva várt megújulás­nak.

Hol van a világon még egy olyan közösség, amelynek kötelezően elő­írják a vidámságot? Márpedig haj­dan, amikor a kalendárium lapja Ádárra fordult, a régi zsidó házak­ban táblát akasztottak a falra, héber felirattal: Mihelyt beköszönt az Ádár hónap, sokasodjanak meg az örömök!

A hónap két kiemelkedő napja Zájin Ádár (Ádár hetedike, Mózes születésének és halálozásának évfordulója) és Purim, a zsidó farsang, a bibliai Eszter könyvében leírt örömteli esemény emlékünnepe. Ré­gi legenda szerint, amikor Hámán el akarta pusztítani a zsidókat, nem véletlenül erre a hónapra tűzte ki gonosz tervének megvalósítását. Úgy vélte, ez idő tájt halt meg Mózes, a zsidóság nagy tanítómestere, s ez a veszteség talán egy újabb szeren­csétlenséggel fog párosulni. Csak­hogy – így szól a példázat – meg­feledkezett róla: ebben a hónapban nemcsak Mózes halálára, hanem születésére is emlékezünk. A zsidó­ság oly sok vesztesége ellenére is mindig képes volt megújulni, ham­vaiból újjászületni.

Raj Tamás