Itamár Jáoz-Keszt kitüntetése

Göncz Árpád úrnak

A Magyar Köztársaság

elnökének

Tisztelt Elnök úr!

Közelgő izraeli látogatása előtt szeretném felhívni a figyelmét egy olyan életműre, mely bizonnyal kiérdemelné a legmagasabb honi elismerést.

Itamár Jáoz-Keszt-et azt hiszem nem kell bemutatni Önnek. Mint író és műfordító – pályatársa magyar vonatkozású tevékenységét bizonyára ismeri. Az 1951-ben, 17 évesen kivándorolt szarvasi Készt Péter nem lett hűtlen, nem tudott az lenni a holocaust s az alija nyomán sem anyanyelvéhez, ha „nagyapái” nyelvén folytatta is később irodalmi tevékenységét. Számos kisebb publikáció (így Radnóti-válogatás, A magyarországi zsidó költészet antológiája, stb.) után kezdett hozzá – azt hiszem nem túlzás – utóbb grandiózusnak bizonyuló vállalkozásához: a Cvi Haplaot – Csodaszarvas-antológiához, mely Jáoz-Keszt által válogatott, fordított, saját, tel-avivi kiadójánál, az Eked-nél megjelentetett kétnyelvű (magyar-héber) gyűjteménye a magyar költészetnek Balassi Bálinttól Nemes Nagy Ágnesig. Az első kötet A magyar költészet kincsesháza, a második, Illyés Gyulától Kántor Péterig a Mai magyar költők antológiája, s a harmadik, a Szól a kakas mártól Székely Magdáig, s az izraeli magyar nyelvű költőkig ívelőén a Zsidó sors a magyar költészetben címet viseli.

Azt hiszem, ilyen enciklopédikus teljességű válogatás – különösen egy műfordító életművét tekintve – nem látott mindezidáig más jó- voltából napvilágot.

Nem tudom, mi a hivatalos módja az elismerésre való felterjesztésnek, kinek joga a javaslattétel s a döntés, a megbecsülés állami szintű kinyilvánításáról, s egyben elnézését is kérem, hogy közvetlenül Önt zavarom ez ügyben, de az Ön által vállalt – mert Önre háruló – szerep: a nemzet „panaszfala”, vagy „kollektív lelkiismerete”, könnyelműen kínálja a lehetőséget ilyen ügyekben is az Elnök úrhoz való „fellebbezésre”.

Nemcsak azért, mert Kölcsey himnusza héberül is a megszólalásig követi a magyar hangsúlyt, s a héberbe átszivárgó magyar kifejezések a sorsközösség, s a magyarul felejteni nem tudás jelképei, de azért is kérem, fordítsa figyelmét javaslatomra, mert bár koromnál fogva nincs személyes tapasztalatom a kirekesztettség érzéséről, úgy hiszem a honi elismerés nemcsak egy életmű, de egy valaha kitagadott nem­zedék visszafogadása, a rájuk irányuló figyelem s a megbecsülés gesztusa lehetne.

Ismételten elnézést kérek az alkalmatlankodásomért, további jó munkát és nyugalmasabb hétköznapokat kívánok Önnek!

Budapest, 1992. augusztus 10.

Tisztelettel:

Szántó T. Gábor

a Szombat főszerkesztője

a Magyar köztársaság

ELNÖKE

SZÁNTÓ T. GÁBOR úrnak, a Szombat főszerkesztője

Kedves Barátom!

Köszönöm a ragyogó ötletet. Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkárhoz fordultam, hogy soron kívül intézzék el Itamár Jáoz-Keszt kitüntetését, mert szeretném azt fordítói életművéért személyesen átadni neki.

Szívemből remélem, hogy javaslatom meghallgatásra talál és a kitüntetés addig elkészül – ha nem, utólag fogjuk pótolni. Itamár Keszt munkáját ismerem, pontosan tisztában vagyok fordítói életművének jelentőségével.

Budapest, 1992. augusztus 25.

Meleg barátsággal köszönti: Göncz Árpád