Isten piciny serege

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hagyomány

A Vasvári utca egyik öreg épületének homlokzatáról hiányzó betűk nyomai árulják el a mai járókelőnek, hogy abban egykoron a Talmud Egyesület működött. 1992 júliusának első két hetében falai között gyakran hangzott fel énekszó, zengett a Marseillaise dallama is, míg szövege így fohászkodott: Smá Jiszroél Ádonáj Elohénu, Ádonáj Ehod…

Reggelente imával kezdődött a Chabad-Lubavics Nevelési és Oktatási Központ szervezte Civot HáSém, vagyis Isten serege nyári tábora, ahol elsősorban azok a gyerekek „nyaraltak”, akik egész évben a Központban tanultak, de szívesen látták a többieket is, akik nem élnek zsidó közösségben. A húsznál több gyerek pedig látható örömmel fogadta a programokat. Volt, aki azért jött, mert nem akart elszakadni barátnőjétől, többen az otthoni egyedüllét helyett választották e lehetőséget, de akadt olyan kislány is, aki, hogy tanulhasson, kertes villából utazgatott nap mint nap az utcai verőfényben is villanyvilágítást igénylő teremig. A környezetet mégis otthonossá, kellemessé tették a házigazdák. A falakat Izraelben és Amerikában nyomott héber szövegű színes plakátokkal díszítették, sok játék állt a gyerekek rendelkezésére, a legfőbb vonzerőt mégis a szervezett programok jelentették. Tornáztak, énekeltek, volt kézműves foglalkozás, drámajáték, sokat kirándultak is, valamicskét tanultak héberül, s ismerkedtek a hagyományokkal.

Ottjártamkor Baruch Oberlander rabbi, a tábor szervezője, vezetője, tanítója, ének- és tornatanára, játékmestere és egészségügyi felügyelője éppen a péntek esti ünnepvárást magyarázta.

A templomból hazatérő családfővel jön egy jó és egy rossz angyal. Ha őket ünneplőben várják, akkor a jó angyal áldást mond e szavakkal. „Így legyen a jövő héten is”… mire a rossz annyit tehet hozzá: ámen! Ha rendetlenséget találnak, akkor a rossz mondja, hogy így történjen a jövő héten, mire a jó kénytelen áment mondani …

A 11 éves Bittner György, és a tábor legfiatalabbja, az első osztályt végzett Goldberger Márta a Wesselényi utcai iskolába jár, míg a 9 éves Helfer Lili a távoli Budenz utcai általánosba. Bár az „igazi” nyaralás még előttük áll, mégis úgy meséltek a táborról, mintha már a vakáció minden élményét összegyűjtötték volna. Azonosan fogadkoztak is: jövőre ismét jövünk! A rabbiról még annyit, csupán egy feladat nem terhelte őt. Főzni nem ő főzött …, hanem a felesége.

Címkék:1992-09