Harminc éve hunyt el Vladimir Nabokov

2007. július 1. Harminc éve, 1977. július 2-án hunyt el a svájci Montreux-ben Vladimir Nabokov orosz származású amerikai író, a Lolita szerzője. Életrajza is regényes, országok, kultúrák és nyelvek keverednek benne.

	Vladimir Nabokov

Szentpétervárott született, saját állítása szerint 1899. április 23-án, tatár eredetű orosz nemesi családban. Apja liberális politikus és író, a kadet-párt egyik alapítója és vezetője volt. A nyelvtudás és a széles körű műveltség éppoly fontos volt a családban, mint a testedzés, így az ifjú Nabokov már igen korán angolul és franciául is folyékonyan beszélt, klasszikusokat olvasott, kiválóan teniszezett és futballozott. 15 évesen költeményeket írt, s hamarosan két verseskötetet is kiadott. 1917-ben elvégezte a kereskedelmi iskolát, ugyanekkor hatalmas vagyont örökölt egy rokonától, ám a jólétet nem sokáig élvezhette, 1919-ben családjával emigrálnia kellett. Anglia és a cambridge-i Trinity College következett, ahol zoológiát, majd francia és orosz irodalmat hallgatott, s 1922-ben kiváló eredménnyel lediplomázott. Berlinbe költöztek, ahol apját egy merénylet során lelőtték.

1922 és 1940 között Berlinben és Párizsban élt, az emigráció évei boldogan, de folyamatos pénzzavarban teltek. Dolgozott fordítóként, nyelvtanárként és teniszoktatóként, időnként jelentéktelen filmekben statisztált, s folyamatosan írt, verseket, drámákat, néha forgatókönyveket. Vlagyimir Szirin álnéven nyolc orosz nyelvű regényt is megjelentetett, amelyek közül a Végzetes végjáték, a Meghívás kivégzésre és a Kétségbeesés vált igazán ismertté. Az őrült sakkzseni Luzsin történetét feldolgozó Végzetes végjátékot 2000-ben filmre is vitték.

1925-ben feleségül vette a szintén emigráns, zsidó származású Vera Slonimot, házasságukból egy fiú született. Életük viszonylagos nyugalma a nácizmus előretörésével elveszni látszott, s amikor 1937-ben Németországban kiengedték a börtönből apja gyilkosát, jobbnak látták távozni. Párizsba, majd a háború elől 1940-ben Szergej Rahmanyinov anyagi támogatásával az Egyesült Államokba költöztek. Ez a lépés újabb kultúra- és újabb nyelvváltást jelentett Nabokov számára, aki ettől kezdve angolul írta műveit. 1941-ben jelent meg első angol nyelvű regénye, a Sebastian Knight igazi élete. Amerikában előbb a Stanford, majd 1948-tól a Cornell Egyetemen írói mesterséget és orosz irodalmat tanított. Életében három igazi szenvedély volt, az írás, a sakkfeladványok készítése és a lepkegyűjtés, s ez utóbbinak köszönhetően 1941 és 1948 között a Harvardon, a Komparatív zoológiai múzeum részmunkaidős kutatója is volt. Rendszerezett, tanulmányokat írt, expedíciókat szervezett, s bár a tudósok eleinte gyanakodva szemlélték szakmai előképzetlensége miatt, végül megbékéltek vele, s egy perui pillangófajt regényhőse után Madeleinea lolitának neveztek el.

Amerikában is sokat fordított oroszból, a többi között Puskin Anyeginjét és Lermontov Korunk hősét, emellett új felfogású, ám kissé tiszteletlen Gogol monográfiát is megjelentetett. Bár hűvösen távolságtartó stílusú, szokatlan hangvételű regényeinek volt egy biztos olvasóbázisa, a világhírre 1955-ig várnia kellett. Ekkor jelent meg a francia Olympia Press Kiadó gondozásában a Lolita, amely az 1958-as amerikai kiadás után valóságos bestseller lett. Igaz, több volt a támadás, mint az elragadtatás, mert a középkorú irodalomtörténész Humbert Humbert és 12 éves mostohalánya végzetes szerelmét feldolgozó, irodalmi utalásokkal teletűzdelt, igazi művészregény pornográfnak minősíttetett, s sokan a pedofília jelképének tekintették. A műből 1962-ben Stanley Kubrick rendezett nagy sikerű filmet, majd negyedszázaddal később Adrian Lyne újra vászonra vitte a botrányos történetet.

A Lolita sikere anyagilag is kedvező helyzetbe hozta Nabokovot, aki feladta tanári állását, s ettől kezdve csak az írásnak élt. Sorra jelentek meg angol nyelvű regényei, amelyek közül az Ada, az önéletrajzi Szólj, emlékezet!, a Sápadt tűz és a Pnyin professzor aratott jelentős sikert.

Az emigráns életmód, az országból országba vándorlás miatt Nabokovnak soha nem volt saját lakása, bérleményekben élt, s bár megtehette volna, 1959-ben, amikor Montreux-be költözött, inkább szállodai lakosztályt bérelt. Itt dolgozott Original of Laura című regényén, amikor 1977-ben váratlanul meghalt. Sírja a Montreux melletti Clarensben található.

Sarudi Ágnes

(Forrás: MTI-Panoráma)