Halász Tamás versei

Írta: Halász Tamás - Rovat: Archívum

Halász Tamás

Magánzsoltár IV.

Élet nem lehet elég ahhoz,

hogy minden kérdést feltegyünk.

Ha elégnek tűnt, az élet nem volt;

ha úgy hittük, feltettük mind; kérdezni

nem akartunk, vagy a negyedik

voltunk, aki még kérdezni se tud.

Élet nem lehet elég ahhoz,

hogy mindent szétválasszunk

rosszra és jóra, mert hasítani

akkor örökre magunkat muszáj.

Választani vakok kis győzedelme

csekéllyel beérve, kettős palástba

bugyolálva gyenge szívet.

Élet nem lehet elég ahhoz,

hogy elmondani megtanuljuk,

amit az elhangzottakhoz

hozzáfűzni akarunk, mert vannak

iskola és szavak. Homok és

kisvödör, meg kislapát.

Magánzsoltár V.

Rendben, játsszuk azt, hogy

testület vagyunk. Jó húsos,

masszív, csípőben kissé telt

testület. Vágjunk komoly pofát,

kapjunk fel konyhamérleget. Te,

te fogsz beszélni, én énekelek,

meg hadonászok kicsit kopott

fakalapáccsal, legyen egy nótafa,

meg kell egy bohóc, egy király,

esetleg egy isten, meg hozzája pap.

Pulpitust építünk, hogy pohosan

támaszkodni legyen mire, meg

csinálni kell egy olyan kicsi ketrecet,

hogy mögéálljon, aki jön, mielőtt

a bádogserpenyőre felkerül.

Kellenek a mázsálásra súlyok,

régiek, a talpukon kopott címerek.

Egy legfelsőbb lélek, ami nekünk

majd megbocsát, és lepkeháló, amivel

összefogjuk húsz, meg ötvendekáink

mert a megmérettetéshez majd

újra és újra kellenek.

Címkék:2002-05

[popup][/popup]