Megszállottak, üzletemberek, profik, amatőrök – zsidó könyvkiadás Magyarországon 1989 után

Megszállottak, üzletemberek, profik, amatőrök

A cenzúra megszűntével a zsidó témájú könyvek elárasztották a piacot. A „termést” elnézve tartalomban, minőségben, küllemben is roppant heterogén kép tárul elénk, ennél már csak a témával foglalkozó kiadók nagy száma meglepőbb.

Ez a téma a puha diktatúra Magyarországának könyv­kiadásában is jelen volt, hiszen az irodalom vagy a társadalomtudományok te­rén nagyobb volt a szabadság, mint a szűkebb értelemben vett politikában. A zsidóüldözések és a holocaust túlélői­nek vallomásai a memoárirodalom­ban1; a túlélők rögös útjának bemuta­tása a szépirodalomban a zsidóság tel­jes elfojtásától annak kényszerű újra­felfedezéséig2 – ezek a témák már a hetvenes években megjelentek a ma­gyar könyvpiacon. Olvasható volt Só­lem Áléchem, Bernard Malamud. Philip Roth és Amos Oz több könyve. 1985 után Raj Tamás a hitközség tá­mogatásával útnak indította az Alef könyvek című, a hagyomány bemutatá­sát célzó úttörő sorozatát. De a kérdés­nek így is számtalan tilalmas oldala ma­radt. A zsidó származásúak szerepe a kapitalizmus, majd a kommunizmus építésében; Izrael és a cionizmus törté­nete; a szovjet zsidóság sorsa; zsidók a korabeli Magyarországon – a sémákba be nem illeszthető zsidókérdés legna­gyobb része emészthetetlennek bizo­nyult a kommunista osztálydoktrína szerint gondolkodók számára, amire csak tiltással tudtak reagálni. És nem csak a (belsővé tett) cenzúra, a hivata­los anticionizmus, a bürokratikus ki­adási politika meg a zárolt archívumok jelentettek akadályt. Az éltető forrásai­tól elvágott, minden öntudatát elvesz­tett közösségben föl sem merülhetett egy olyan gondolat, hogy „A zsidó Bu­dapest”3 címmel adjanak ki kétkötetes összeállítást. Mert ugyan például a Do­hány utcai templom építésének törté­nete nem tartozott a tabu témák közé, de csupán maga a cím mérhetetlenül provokatívnak hangzott volna abban az időben – ki merte volna a szocialista Magyarország fővárosát a „zsidó”jelző­vel illetni?

Az 1989-es gátszakadás ezért ezen a területen látványos fejleményeket ho­zott. A modern kori zsidó történelem roppant összetett volta, szörnyű mély­ségei és fényes csúcsai, a szakadatlan törekvés ennek feltárására, megértésé­re, megörökítésére magyarázza a szer­zők és kiadók lankadatlan vágyát a publikálásra. A zsidóság hagyományos szeretete a könyvek iránt pedig biztos hátteret, felvevőpiacot nyújt – legalább­is kezdetben így hitték.

*

Virágkorát éli ma Magyarországon a zsidó könyvkiadás – legalábbis a szá­mok tükrében. A rendszerváltás körüli években több kiadó is indult, amelyek tematikájában a zsidóság meghatáro­zó, ha nem éppen kizárólagos: a Raj Tamás nevével fémjelzett Makkabi, a Kőbányai János vezette Múlt és Jövő, valamint Babits Antal Logos kiadója. Ugyancsak a „kezdetektől” ad ki zsidó könyveket a Komoróczy Géza vezette MTA Judaisztikai Kutatócsoport. Szá­mos mű látott napvilágot a Chabad Lubavics Zsidó nevelési és Oktatási Egye­sület jóvoltából, melynek vezetője Oberlander Baruch rabbi. Egy két éve tűnt fel a könyvpiacon Ács Gábor a Budapest-Babel kiadóval és Kepets And­rás az Olcsó Zsidó Könyvtár/Híres Zsi­dó regények sorozattal. 1997-ben ol­vashattuk a Magyar Zsidó Levéltári Fü­zetek első kiadványát. Komoly súllyal szerepel a zsidó téma a Belvárosi Könyvkiadó kiadványai között is, mely­nek spiritus rectora Mezei András. Szűkebb közönséghez szólnak a Bethlen-téri füzetek országos forgalomban nem terjesztett kiadványai, melyekben a Magyarországi Cionista Szövetség il­letve annak vezetője, Engländer Tibor közöl a cionizmus múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló írásokat.

Miként azonban a gazdag magyar fo­lyóirat-kínálatban koránt sincs monopó­liuma a témára a zsidó folyóiratoknak, akképpen a könyvek világában is szám­talan kiadó „szállt be” a judaika témá­jába, mind mennyiségben, mind minő­ségben rendkívül tarka képet mutatva. A Makkabi kiadó internetes honlapján az „egyéb zsidó könyvek” listáján a fen­tieken túl további harminckilenc kiadót számolhat össze az érdeklődő, de a lis­ta korántsem teljes – csupán az éppen kapható könyveket tartalmazza. Varga Neubauer Sándor könyvjegyzékében mintegy háromszáz könyvet említ, ám ebben a jegyzékben is csak a kereske­delmi forgalomban lévő kötetek szere­pelnek4. A komoly, nagy apparátussal dolgozó kiadók közül az Osiris-Századvég és az Atlantisz úttörő munkát vég­zett. Az Atlantisz több, magyarra eddig le nem fordított alapművet adott ki a modern társadalomtudomány és a zsi­dó gondolat ötvözői, a ma már klasszi­kus Martin Buber, Gershom Scholem és Franz Rosenzweig5 tollából. E mű­vek sajtó alá rendezésére, a jogdíjak fi­zetésére olyan háttér kellett, amellyel a kicsiny zsidó profilú kiadók még nem rendelkeznek. Az Osiris adta ki egye­bek között Vermes Géza a keresztény­ség genezise és a judaizmus kapcsola­tát feltáró trilógiáját6 és ehhez szoro­san kapcsolódva a Komoróczy Géza ál­tal magyarra fordított qumráni iratokat7. A Századvég kiadónak köszönhet­jük az izraeli Slomo Avineri úttörő munkáját a modern cionizmus eszmé­jének születéséről.8 A Cserépfalvi gon­dozott olyan alapműveket, mint Jean-Paul Sartre klasszikus esszéje az anti­szemitizmusról9 és Karády Viktor a magyar zsidóság egész modern kori tör­ténelmét áttekintő válogatott tanulmá­nyai10. Az Ab Ovo jelentette meg Amos Oz több regényét.11 A komo­lyabb könyvkiadók között azonban ta­lán egy sincs, amely ne adott volna ki ilyen témájú írást a rendszerváltás óta eltelt szűk egy évtizedben.12

A magyar kiadókon túl a teljesség kedvéért meg kell említenünk a szer­zők magánkiadásban megjelent műve­it15, egy-két nyugaton napvilágot látott kiadványt14 és az Izraelben napvilágot látott magyar nyelvű könyveket15, ame­lyek száma több tucat (legtöbbjük holo­caust-túlélők visszaemlékezéseit tartal­mazza). Szükségszerűen gyakran fel­bukkan a zsidóság a keresztény teológi­ai kiadványokban is16, de vannak olyan keresztény szerzők is, akik nem csupán ószövetségi előzményként, hanem „sa­ját jogon” nyúlnak a zsidóság vagy Izra­el témájához.17 Egy mondattal szólni kell az 1989 után ismét virágzásnak in­dult antiszemita irodalomról is, amely szerencsére mindeddig inkább a szél­sőjobboldali folyóiratok hasábjain te­nyészik: az ilyen témájú új könyvek száma a fél tucatot sem éri el.18

Tőke és infrastruktúra

Mindezeket összegezve az 1989 óta megjelent zsidó témájú könyvek száma mára már több százra tehető. Ezeknek csupán kisebb részét – mintegy nyolc­van kötetet – dobta piacra a bevezető­ben felsorolt nyolc zsidó profilú kiadó. A többi kiadók mennyiségben és gyak­ran minőségben is felülmúlják az előb­bieket; a profi cégek nagyobb és gyor­sabb apparátusával, tőkeerejével, jól kiépült kapcsolatrendszerével nehéz versenyezni. A zsidó kiadók legfőbb gyengéje az, hogy valójában egyszemé­lyes vállalkozások: egy-egy jó értelem­ben vett „megszállott” vagy a könyvki­adásban nagyon jártas profi áll mögöt­tük, akinek kilépése abban a pillanat­ban a cég megszűnését vonná maga után. (Az egyetlen kivétel az MTA Judaisztikai Kutatócsoport, amely nem vál­lalkozás formájában ad ki könyveket – noha Komoróczy Géza személyében itt is van egy „kulcsfigura”.) Az egyszemé­lyes zsidó kiadók csak akkor vághatnak bele egy könyv megjelentetésébe, ha a szponzoroktól a hozzávaló pénzt már összeszedték. Az egyik könyv számára összeszedett támogatásból aztán a má­siknak is juthat valami, de ez a kisipari módszer túl nagy mozgásteret nem biz­tosít. A zsidó kiadók ma az eredeti tőkefelhalmozás korát élnék – ha a köny­vek „behoznák az árukat”. Ez azonban a legritkább esetben fordul elő, így ma­rad a szponzorokra való ráutaltság. Mi­után azonban az egész magyar kulturá­lis élet tartósan erre az állapotra ren­dezkedik be, a zsidó könyvkiadók is megtanultak-megtanulnak együtt élni ezzel a helyzettel, és a legkülönbözőbb módokon igyekeznek segíteni magu­kon.

A Múlt és Jövő esetében könnyít a szorult anyagi helyzeten a hasonló ne­vű folyóirat, amely a kiadóval „szimbió­zisban él” és kölcsönösen eltartják egy­mást: a kevésbé szorult helyzetben lé­vő kisegítheti a másikat. (A szimbiózis persze nem csak pénzügyi, hanem szel­lemi értelemben is igaz: a Múlt és Jövő kiadó a lap több szerzőjének kötetét gondozta már.19)

Hasonlóképpen együtt él a Belvárosi Könyvkiadóval az igazgató által szer­kesztett C.E.T. folyóirat (amin nem vál­toztat az a tény, ez utóbbi nem zsidó tematikájú, noha a téma időről időre felbukkan hasábjain).

Raj Tamás Makkabi kiadója számára a Biblical World Gallery névre hallgató bolt jelenthet szilárdabb anyagi hátte­ret. A nyugalomba vonult főrabbi el­mondása szerint már megvásárolták a bolt melletti üzlethelyiséget, amely ter­veik szerint kávéházként fog majd üze­melni Noé bárkája néven. Egy ilyen ko­moly gazdasági komplexum már szilár­dabb háttere lehet a könyvkiadónak. Könyveit a Makkabi saját internetes honlapján is reklámozza.

A Chabad Lubavics könyveiről szin­tén tájékozódhat az érdeklődő az egye­sület honlapján, amely Oberlander rab­bi elmondása szerint már a százas ma­gyarországi internetes toplistán is sze­repelt. Az egyesület havilapja (Egység), hetilapja (Out Sábesz), könyvkiadói te­vékenysége és honlapja egy gazdasági egységet alkot, melyek fenntartásában komoly szerepe van az önkéntesen vagy csekély térítés ellenében végzett munkának – amint ez a lubavicsi moz­galom hagyományaihoz illik. A zsidó könyvkiadók közt egyedülálló módon a folyóiratok mellett a Chabad könyvei­nek egy része is olvasható az interne­ten.

Ugyanakkor a fentiek nem jelentik azt, hogy a kiadók ne próbálnának meg egy új könyv megjelentetésekor min­den lehetséges alapítványi vagy magán- személyektől származó forrást igénybe venni. A „cég” profiljától függően a szponzorok is mások: a magyar-zsidó magas kultúrára fölesküdött Kőbányai János Múlt és Jövő kiadója a nagy ma­gyarországi alapítványok támogatását élvezi: nemzeti Kulturális Alap, Magyar Könyvalapítvány, Soros Alapítvány. A magyar kultúrában nem célt, csak esz­közt látó Chabad Lubavics mozgalom, melynek célja a magyar zsidóság visszavezetése a Tóra-hű életmódhoz, nagyon nagymértékben rá van utalva a mozgalmával szimpatizálók adománya­ira. A tavaly kiadott, terjedelme és két­nyelvű volta miatt több millió forintos költséggel készült Ros Hasana-i ima­könyv20 felerészben magyarországi zsi­dó adományozók jóvoltából készült el. A támogatásért felkeresett üzletembe­rek (közülük többen a hitközség válasz­tott tisztségviselői) örömmel adtak, Oberlander rabbi elmondása szerint. A néhány éve kiadott „Hertz-biblia”21 szintén milliós költségeit viszont egyet­len külföldi adományozó fedezte – egy világméretekben működő mozgalom nehezen behozható előnye ez, egy ha­zai kiadó szemével. Mezei András el­mondása szerint a Belvárosi könyvki­adónak nincs saját tőkéje, minden könyvükhöz pályázaton gyűjtik össze a pénzt. Ehhez segítséget jelenthet, hogy a sokoldalú Mezei András az üzleti élet előmozdításában is szerepet játszik és e kapcsolatai alkalomadtán a kiadói munkát is támogatják. Az ambiciózus Kepets András, aki 1997 szeptembere óta hét kötetet adott ki, főleg az ifjabb korosztály számára, saját közlése sze­rint a bár micvája óta gyűjtött pénzzel vágott bele a könyvkiadásba és egye­lőre nem pályázatokkal, hanem szemé­lyes ismeretségi körén belül keres tá­mogatókat a zsidó könyvpiacon olcsó­nak számító kiadványaihoz.

Példányszámot firtató kérdéseinkre a kiadók vezetői leggyakrabban a kétez­res számot említették. A nagy szabad­ság első egy-két esztendejében még az öt-tízezer példány sem volt ritka (a Műit és Jövő első antológiája 1988-ban még 14 ezer példányban jelent meg), mára azonban a kétezer példány elhelyezéséért is Keményen meg kell dolgozni a piacot – mint azt Mezei András mon­dotta. A Logos vezetője, Babits Antal szerint a könyvenkénti két-háromezer példány egy év alatt elfogy, ami – te­kintve a kiadványok erősen rétegspe­cifikus jellegét (pl. Blau Lajos: Az óhé­ber könyv) – az átlagot magasan felül­múló marketingmunkára enged követ­keztetni.

Tematika

A tőkeszegénység és a komoly inf­rastruktúra hiányában a kiadók elősze­retettel fordulnak a reprint műfajához. Mintegy tíz ilyen kiadványt bocsájtott ki Raj Tamás Makkabi kiadója, melyek kö­zül legfontosabb talán az 1993-ban megjelent kétnyelvű, héber-magyar Biblia volt. Itt a századfordulón kiadott IMIT-fordítást párosították össze a hé­ber szöveggel. A Babits Antal nevével fémjelzett Logos könyvei között három reprint található. Idén Maimonidész művét, a „Tévelygők útmutatóját” je­lentette meg ilyen formában, Klein Mór múlt századi fordításában – amihez a kiadó szómagyarázatot, indexet és tar­talomjegyzéket, valamint Heller Ágnes szellemes záró tanulmányát toldotta hozzá. A fordítás esetleges elavultságát firtató kérdésekre Babits Antal úgy vála­szolt, hogy ma nincsen Magyarországon olyan szakember, illetve team, amely a korszak arab és héber nyelvében, filo­zófiájában, valamint a talmudikus mű­veltségben egyaránt jártas lenne. Min­damellett a fordítás régies ugyan, de hi­teles, mondta a könyv kiadója, aki be­szerezte a korszak tudósának, az izraeli Joshua Blaunak erre vonatkozó szak- véleményét.

A régi nagyok szellemének fölelevenítése persze méltányos törekvés, de oka lehet ennek a nemzetközi kitekin­tés hiánya is, vagy az a gond, hogy a kortárs szerzőknek (illetve kiadóiknak) fizetendő jogdíj terheli a kicsiny zsidó kiadó ingatag költségvetését. Heller Bernát. Blau Lajos vagy Klein Mór mű­veinél ez a gond nem merül fel. Emiatt a zsidósággal kapcsolatos számos alap­mű, mint fentebb említettük, a nagy or­szágos kiadóknál jelent meg. (Nem fog­lalkozik újrakiadással a Komoróczy Gé­za vezetésével működő MTA Judaisztikai Kutatócsoport és kevéssé jellemző ez a Mezei András vezette Belvárosi Könyvkiadóra.) Ugyancsak az országos kiadóknál látnak napvilágot a kortárs magyar irodalom jeleseinek zsidó té­májú művei22, ami következhet a fenti infrastrukturális problémákból, de a zsidó kiadók csekélyebb respektusából is. Ez utóbbi fájdalmas gond, ami a ta­lán legtekintélyesebb Múlt és Jövő ki­adót is érinti: erről tanúskodott Kőbá­nyai János és Raphael Patai levélváltá­sa, amelyet Komoróczy Géza jóvoltából olvashatott a magyar nagyközönség. (Mint ismeretes, Rafael Patai a Múlt és Jövő mellett/helyett az Akadémiai ki­adót szerette volna megnyerni önélet­rajzi írásának gondozására, amelyet a zsidó könyvek érdekében lankadatla­nul harcoló Kőbányai súlyosan sérel­mezett.) Éppen azért, hogy ezt a má­sodvonalbeli imázst levetkőzze, a Múlt és Jövő igen szigorú kiadási elveket kö­vet – így a régebbi könyvek „fölmelegí­tése” mellett új műveket is megjelen­tet. A kiadó igyekszik jelen lenni a ma­gyar szellemi életben, törekszik arra, hogy felfedezettjeinek műveit maga ad­hassa ki, hogy eloszlassa azt a magyar szellemi életben régóta rögzült véle­ményt, mely szerint a zsidó irodalom és a színvonalas irodalom kizárják egy­mást. (Dalos György, Kardos G. György, Kertész Imre, Konrád György, Nádas Péter és Vámos Mik­lós művei után ezt a felfogást aligha­nem kevesebben vallják már, de a könyvkiadókról alkotott véleményben ez a nézet még tükröződik – ezért is nem láthatjuk e jeles írók műveit zsidó kiadók gondozásában megjelenni.)

Meghökkentő az is, hogy a modern világ klasszikus zsidó szerzőinek műve­it sem láthatjuk a hazai zsidó kiadók könyvei között. Isaac Bashevis Singer művein számos magyar kiadó osztozott23 – talán az anyagi siker reményé­ben is – de zsidó cég nem volt köztük. Hiába keressük ebben a körben Saul Bellow, Bernard Malamud, Philip Roth vagy Elie Wiesel írásait is. Sólem Álé­hem műveit nézve egy tétellel jobb a helyzet: Vándorcsillagok c. regényét a Múlt és Jövő adta ki 1996-ban. A cio­nizmus klasszikusaitól (vagy klassziku­sairól) megjelent kevés számú könyv sem a zsidó kiadók munkáját dicséri24. (Kivétel a Bethlen téri füzetek szűk kör­ben terjesztett három kiadványa25). A kortárs izraeli irodalom, a diaszpóra zsidó írói szintén ritka vendégek a té­mára szakosodott kiadók könyvei kö­zött – kivételként a finn Daniel Katz: német disznókutya26 című művét em­líthetjük. Megjelentette a Múlt és Jövő 1997-ben. (A kortárs izraeli irodalom fenegyerekének számító Amosz Kenan Az út En Harodba című könyve kü­lön történet: ennek megjelentetése vé­gett hozta létre Ács Gábor (a mű fordí­tója) a Budapest-Bábel kiadót. Az Izra­elbe polgárháborút és katonai diktatú­rát vizionáló regényt a magyarországi olvasók többnyire értetlenül vagy ellen­ségesen fogadták – nem ismerik a mű alapjául szolgáló izraeli belviszonyokat.) A Belvárosi könyvkiadó jelentette meg a „Modern izraeli elbeszélők” című kötetet. Ám mindezzel együtt, ha a zsi­dósággal kapcsolatos kortárs irodalmat szeretnénk magyar fordításban megis­merni, akkor elsősorban nem a zsidó könyvkiadókon kell rajta tartanunk a szemünket.27 Meglepő módon szinte csak a Belvárosi Könyvkiadó foglalko­zik a holocaust témájával, mely pedig mind a mai napig a magyar zsidóságot leginkább foglalkoztató kérdés. Itt je­lent meg nemrégiben Randolph L. Braham alapművének új, bővített ki­adása „A népirtás politikája” címen (1997).

Még mielőtt azonban végleg elma­rasztalnánk a hazai zsidó könyvkiadó többségét a provincializmus vádjában, meg kell említenünk valóban hézagpót­ló kiadványaikat. A huszonhét kötetet maga mögött tudó Múlt és Jövő legnagyobb fegyverténye Komlós Aladár egyedülálló, enciklopédikus magyar zsidó szellemtörténeti művének előásása és kritikai kiadása volt.28 A tizen­hat kötetes Makkabi kiadó fontos kiad­ványa volt „A gyerekeknek nem mindig mondják meg az igazat” c. tanulmánykötet (1995). Ennek szerzői a különbö­ző szekuláris és felekezeti tankönyvek zsidóságképét vizsgálják, külön bon­colgatva a holocaust és az ezért viselt felelősség kérdését. Az MTA Judaisztikai Kutatócsoport kiadványaira (eddig kilenc kötet) az imént említett fenntar­tások nem illenek: ezek valóban mind újak és hézagpótlóak, noha többségük­ben a szűkebb szakmához szólnak.29 A már említett „A zsidó Budapestben kí­vül szóljunk még Szabolcsi Lajos: „Két emberöltő” című, fiókból előkerült visszaemlékezéseiről (1993), melyek hűen tükrözik az 1940 előtti „hivata­los” magyar zsidóság gondolkodásmód­ját. Fontos gyűjtemény a már említett „Modern izraeli elbeszélők” (1995) a Belvárosi Könyvkiadótól (melynek mint­egy ötven kötetéből tíz zsidó témájút találunk): ilyen írások először kerültek a magyar közönség elé. A maga nemé­ben szintén igen fontos és nem kevés­bé hézagpótló a hat vallási témájú kiad­ványt maga mögött tudó Chabad Lubavics mozgalom törekvése, a teljes zsi­dó imarend kiadása, melynek immár három kötete látott napvilágot30. A Chabad törekvéseihez illően nem csu­pán a vallásos emberekhez kívánják el­juttatni az imakönyveket – ugyanannyi­ra célközönséget jelentenek a hagyo­mányos életmódhoz visszavezetendő vallástalan zsidók. A Logos kiadó Pinchas Lapide-Ulrich Luz: A zsidó Jézus című kötetének magyar kiadásával me­részkedett új vizekre 1991-ben, mikor ez a cím és ez a téma még korántsem volt magától értetődő. Érdekes és ere­deti színfoltot jelentett Amosz Kenan már említett műve a Budapest-Bábel ré­széről.

*

Miután számtalan kiadónál jelennek meg zsidó témájú könyvek, a választék nehezen tekinthető át. Izraeli posztmodern és klasszikus zsidó filozófia; holo­caust és szakácskönyv; amatőr ifjúsági összeállítás és komoly apparátussal megszerkesztett enciklopédikus igényű mű; keresztény térítés és lubavicsi (vissza)térítés: a választék rendkívül széles. A minőség is roppant változó: komoly munkával elkészült, igényes külsejű, hiánypótló vagy éppen szenzá­ciószámba menő művek éppúgy akad­nak, mint amatőr magánkiadások, vitatható fontosságú és/vagy nem túl igényes küllemű reprint kiadványok, vagy a könnyű műfaj termékei31 (noha zsidó témában ez utóbbi igen csekély hánya­dot képvisel). A szétaprózottság ugyan­akkor előny is: egy kiadó válsága nem rendíti meg a piacot. Komoly tőkével rendelkező cég egyelőre nem érezte szükségét, hogy számottevő részt hasít­son ki a zsidó könyvpiacból – ahhoz ez a piac túlságosan kicsi és nem is ke­csegtet nyereséggel. A hitközség, a zsi­dó szervezetek közt az egyetlen, amely pénzügyi erejénél fogva erre alkalmas lenne, eseti támogatásoktól eltekintve mindeddig távol tartotta magát a könyv­kiadástól. A Magyarországi Zsidó Örök­ség Közalapítvánnyal – melyben a hit­község képviselőinek döntő szavuk van – talán változik a helyzet. Valószínűleg jobb is, ha a zsidó kultúrát ilyen de­mokratikus formában támogatja a ma­gyar zsidóság szinte kizárólagos intéz­ményi képviselője, és nem közvetlenül száll be a könyvkiadásba, mert politikai és pénzügyi túlsúlyánál fogva ennek a minden hátránya mellett alapvetően üdvös – pluralizmus láthatja kárát.

Gadó János

Az anyaggyűjtésben közreműködött Hahn Fanni és Kuik Györgyi

Jegyzetek

1 Sallai Elemér: Mozgó vesztőhely. Magvető, 1977. (A könyv 1945-ben jelent meg először.)

2 Nádas Péter: Egy családregény vége. Szépi­rodalmi könyvkiadó, 1977.

3 Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea: A zsidó Budapest, (szerkesztette Komoróczy Géza). MTA Judaisztikai kutatócsoport, 1995.

4 Varga Neubauer Sándor: A kereskedelmi forgalomban levő zsidó témájú könyvek jegy­zéke. Kner Nyomdaipari Múzeum és Könyv Alapítvány, 1998.

5 Így például: Martin Buber: Haszid történe­tek I-II. kötet Atlantisz, 1995. Gershom Scho- lem: A kabbala helye az európai szellemtörté­netben (Válogatott írások) I-II. kötet Atlantisz, 1995. Franz Rosenzweig: Nem hang és füst. Osiris 1990.

6 Vermes Géza: A zsidó Jézus. 1995; Jézus és a judaizmus világa. 1997; A Qumráni közösség és a holt tengeri tekercsek története. Osiris ki­adó 1998

7 Komoróczy Géza: Kiáltó szó a pusztában. Osiris, 1998.

8 Slomo Avineri: A modern cionizmus születé­se. Századvég, 1994.

9 Jean-Paul Sartre: Vádirat az antiszemitizmus ellen. Cserépfalvi, 1991.

10 Karády Viktor: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Cserépfalvi, 1997.

11 Amos Oz: Félálom; Fekete doboz. Ab ovo, 1994.

12 Így például: Charles Fenyvesi: Mikor kerek volt a világ. Európa könyvkiadó, 1992. Dalos György: A körülmetélés. Magvető, 1990. Mar­tin Gilbert: Zsidó történelmi atlasz. Gondolat kiadó, 1991.

13 Pl. Pelle János: Az utolsó vérvádak. A szer­ző magánkiadása, 1996.

14 A legjelentősebb: Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon. A Magyar Füzetek kiadása, Párizs, 1984.

15 Abádi Ervin: A csodák 6 napja. Tel-Aviv, 1967. (A könyv azóta magyarországi kiadás­ban is megjelent.)

16 Pl. John Bright: Izráel története. Kiadja a Református Zsinati Iroda sajtóosztálya. 1990.

17 Pl. Kiszely Gábor: Hallom Izrael. Szent Gellért Kiadó, 1997.

18 A leghírhedtebb Mónus Áron: A nagy összeesküvés avagy a Nietzschei birodalom cí­mű „műve”. Az iromány bibliográfiai adatai­nak felsorolásától eltekintünk.

19 Így például: Heller Ágnes: Az idegen. Múlt és Jövő, 1997. Bácskái Sándor: Egy lépés Jeruzsálem felé. Múlt és Jövő, 1998.

20 A zsidó újév imarendje. Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, 1997.

21 „Zsidó Biblia” (Mózes öt könyve és a haftarák) (Összeállította: J.H. Hertz) (Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület) I-V. kötet. 1996.

22 Így például: Dalos György: A kulcsfigura. Ab ovo, 1995. Konrád György: A láthatatlan hang. Palatinus, 1997.

23 Így például: Isaac Bashevis Singer: Szerelem és száműzetés. Gondolat, 1991. A mezők királya. Európa, 1994. A szégyenfolt. Fabula, 1993.

24 Herzl Tivadar: Ősújország. Bethlen Gábor, 1993.

25 Köztük: Mikes Katalin (szerk.): A cionista eszme jelene. 1994

26 Daniel Katz: Német disznókutya. Múlt és Jövő, 1996.

27 Így például: Elie Wiesel: Egy meggyilkolt zsidó költő testamentuma. Esély Könyvklub,

Andrzej Sczypiorski: A szép Seidenmanné. Magvető, 1991.

28 Komlós Aladár: Magyar zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. Múlt és Jövő, 1997.

29 Így például: Scheiber Sándor: Magyar zsidó folyóiratok és hírlapok bibliográfiája. MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1993.

30 Sámuel imája-zsidó imakönyv. Chábád Lubavics zsidó nevelési és oktatási egyesület,

A zsidó újév imarendje – zsidó ima­könyv. Chábád Lubavics zsidó nevelési és okta­tási egyesület, 1997. Sámson fohásza – Engesz­telőnap imarendje Chábád Lubavics zsidó ne­velési és oktatási egyesület, 1998.

31 Horacy Safrin: Sábeszgyertyák mellett. Gara­bonciás könyvkiadó, 1989. (Az elmúlt tíz évben mintegy tíz zsidó viccgyűjtemény jelent meg.)